Ennyire még egyetlen meccsen sem húztam fel magam idén és higgyétek el nekem nem azért, mert öt rugóm bánta. A sérülések, a totyogós második félidő, illetve a végjátékban kihagyott helyzetek sikeresen hozzájárultak egy infarktus közeli állapothoz. És mégis, olyan pozitívumokat hozott magával ez a döntetlen, ami hosszú távon győzelmeket jelenthet.

Második meccsére készül a héten a Nerazzurri, és lassan eljutunk odáig, hogy a közelgő meccs gondolata szerencsére már nem kellemetlen gyomorgörcsöt, hanem gyermeki türelmetlenséget jelent a szurkolóknak. Mr. De Boer gyorsan bemutatta a brékót azoknak, akik szerint másfél hét alatt kellett volna összekapnia a Mancini által hagyott szeméthalmot, és az ötödik fordulóra összehozta azt, amit a méltán elismert, interes körökben feltétel nélkül imádott Walter Mazzarrinak sosem sikerült itt: megtanult egy idegen nyelvet három győztes bajnokit tudott le egymás után. De törhet-e új edzőnk Mancini-féle babérokra? Erre adhat választ a Bologna elleni hazai bajnoki.

Fura ez a címadás egy Empoli ellen, de valahogy most mégis ez a helyzet. A Juventus felett aratott vasárnapi győzelem óta sokan, sokféleképp mondták már el, mennyire fontos, hogy azt a három pontot ugyanannyi kövesse - különben azok az erőfeszítések szinte fabatkát sem értek.

A futball egy óriási hullámvasút. Egyik nap még a pokolba kívánod az egészet, majd pár nap múlva újra rajongsz érte és alig várod a következő meccset. Ezen a héten a legmélyebb gödörből a katarzisig jutottunk el. Egy olyan győzelem ez a legutáltabb rivális ellen, amelynek fordulópontot kell jelentenie a klub életében Mert ha ez siker sem hozza meg az évek óta várt sikerkorszakot, akkor semmi.

A csütörtöki világégés után meglehetősen gyászos hangulatban várjuk a hétvégét, pláne, hogy a lehető legerősebb, és természetszerűleg a leggyűlöltebb ellenfél érkezik a Giuseppe Meazzaba. Az egyetlen dolog, ami mellettünk szól, hogy semmi nem szól mellettünk. Hasonlóan kilátástalan helyzetből várjuk ezt a meccset, mint a tavaszi kupavisszavágót. Akkor mondjuk a rendes játékidőben feltöröltük a gyepet a buzizebrával.

Végre ismét nemzetközi kupában a csapat. Már csak a Hapoel Beer-Sheva neve miatt is a sör dukált a meccs mellé, majd kiderült, valami erősebbet kell inni. Ehhez az égéshez az égetett szeszt is be kell vetni. Nagyon vártuk már ezt a kupaszereplést, de nagyon nem ezt vártuk. Rajtunk röhög Európa.

Ma este nekünk is elkezdődik az Európa Liga, az utunk remélhetőleg egészen Stockholmig vezet, ahol a 2017-es EL-döntőt rendezik. Első lépésként a Meazzában fogadjuk a Korhut Mihállyal megerősített, izraeli bajnok Hapoel Beer Sheva csapatát. A győzelem még úgy is kötelező, hogy az eddigi perememberek a kezdőben találhatják magukat.

Amikor Handanovic Caprari parádés kiugratása után megfogta Verre ziccerét, és meccsben tartott minket valahol a 70. perc környékén, olyan dolgok kavarodtak a fejemben, hogy tiszta szerencse, hogy a válogatott szünet elején azt írtam, nincs okunk pánikolni, most meg adhatom azt a címet az értékelőnek, hogy má' van. Aztán jött Icardi egyszer, majd még egyszer, így mégsem szakadtunk le vészesen az elejétől.

A De Boer-éra első győzelme a cél a ma esti Pescara elleni idegenbeli csörtén, de ha ez ma nem sikerül, akkor könnyen lehet, hogy pár hetet várni kell rá. Márpedig nem akarunk várni, még akkor sem, ha az újonc a 6. helyről várja a fordulót.

Bizonyára kevesen tudják, hogy a magyar kosárlabdázás egyik legnagyobb tehetsége, a 21 esztendős Perl Zoltán fanatikus híve a csapatnak. A szombathelyi Falcóból tavaly nyáron a szicíliai Orlandina Basketbe igazolt 196 centis hátvéd edzőtáborba indulás előtt adott interjút a Nerazzurri Blognak: a beszélgetés során érintettük a triplázó csapatot, az idei átigazolásokat és még azt is megtudtuk, hogyan tett szert átmenetileg egy Tommaso Rocchi-mezre.