Végre ismét nemzetközi kupában a csapat. Már csak a Hapoel Beer-Sheva neve miatt is a sör dukált a meccs mellé, majd kiderült, valami erősebbet kell inni. Ehhez az égéshez az égetett szeszt is be kell vetni. Nagyon vártuk már ezt a kupaszereplést, de nagyon nem ezt vártuk. Rajtunk röhög Európa.
Olvasom a névsort, kik ülnek a padon. Aztán kiderült, hogy félrenéztem, mert ez a kezdőcsapat. Ez a kezdőcsapat? Most őszintén, ebből a tizenegy játékosból mennyit szeretnétek a pályán látni a hétvégi derbin? Mérhetetlen jóindulattal háromig jutottam. Sajnos lassan jut el mindenki agyáig szeretett klubunknál, hogy Európában már nem lehet senki ellen – ismétlem, hogy mindenki értse: SENKI ELLEN – felállni a B csapattal.
Ráadásul néhányan mintha a Rejtő-féle Láthatatlan légióban szerepelnének. Éder a 17. percig mintha ott sem lett volna, bár ő legalább csak ennyi időre lépett át a szürkületi zónába. (Viszont a mostani féléves góljára még várnunk kell.) Merthogy Brozovic erre rátett egy lapáttal és csak a félidő végén döbbentem rá, hogy ő is beöltözött az amúgy gyomorforgatóan rusnya szerelésbe, csak addig gondolom elbújt a szögletzászló mögé. Aztán ott van Ranocchia, aki azt hiszi elég ha lábujjhegyre áll fejelésnél, akkor is elbánik Maranhao-val. Budapestről üzenjük neki: Nem Andrea, nem elég! Ugrani kéne! Biabiany a világhírű, világverő, világ legjobbja Korhut Mihály ellen elvérzett, mint Voksán Virág a vaktérkép előtt. Murillo is elszédült egy párszor, a szélső védőinknek a Benny Hill Show-ban lenne a helye. Melo és Medel…. áhh, hagyjuk! Sok jót igazán senkiről nem lehetett mondani az első negyvenöt perc után. Keveset se.
Van miért ordítani
Ez pedig a második játékrészre hatványozottan igaz. Jött az első izraeli gól, FdB elkezdett cserélni, szerintem feleslegesen, mert így további három játékosnak lett oda a lelkesedése. A második gólnál Handa a GoPro reklámembereként rögzítette, ahogy a labda elsuhan mellette. Legalább megmozdulhatott volna. Csak úgy. A látszat kedvéért. Felipe Melo olyan lassan vonult le a cserénél, mintha mi vezetnénk, Korhut is sebesebben hagyta el a gyepet, pedig ők igazán ráértek. Lefújás előtt még lőttek a vendégek egy kapufát, addigra Samir is védett párat. Megúsztuk kettővel!
Mindezt egy olyan csapat ellen, amely (nem sértésnek szánom!) egy Korhut Mihállyal erősítette meg a keretét. Mi meg 30 milliókat dobálunk játékosokra. Ha Prágában is így állunk fel, véget is érhet a nagy kupakaland. A hétvégétől meg már most rettegek.
Nem osztályozom a mieink teljesítményét (MIT?), mert kilógna az egyes az ellenőrzőből!
Örömhír viszont, hogy rövid időn belül három magyar játékos is a Giuseppe Meazza gyepén bizonyíthatott, és egyikőjük sem vallott szégyent. Innen is gratulálok nekik, csak így tovább fiúk!
A végére pedig engedjetek meg nekem egy kis kilengést.
Imi, ezt olvasva tudom, hogy mosolyognál. Azzal a mosolyoddal, amit mostantól sajnos örökre nélkülöznünk kell! Isten veled Barátom!
