Rendhagyó bejegyzés következik, ugyanis 2020 oktòberében a tizedik évfordulóját ünnepli majd a Nerazzurri Blog. Ennek apropójából úgy gondoltam, hogy érdemes lenne a 2010/11-es szezontól kezdődően minden idényről írni egy relatíve hosszabb összefoglalót, amolyan blogos módra. És hogy ez mit is jelent? Három, véleményem szerint kiemelkedően jó írást hoztam most nektek a Mourinho-érát követő első szezonból. Nosztalgiára felkészülni.

A harmadik helyen egy olyan írás található, amely egészen kreatìv módon összegezte az olvasók számára Benítez és Leonardo, valamint a klub és a csapat ténykedését az évadban.
A poszt címe: A film forog tovább

A mögöttünk hagyott idény Felforgatókönyve úgy alakult, akár a Bourne-rejtély. A BL-győzelmet és vele együtt A tolmácsot Elfújta a szél - Egy csodálatos elme távozott. A Szupercsapatnak szinte nyoma se maradt, a szakírók többsége szerint az Inter Túl van a csúcson. Idétlen időkig nem lehet a triplázás emlékéből megélni, kellett egy új Képlet. A portugál megmondóember helyére kinevezett Rafael Benítezről nem sejthettük, hogy Palimadár, és hogy a képességeit meghaladja Az olasz meló.

Odáig rendben van, hogy a jóllakott kompániából kevesen voltak Csúcsformában, de azért egy tisztességes bajnoki ősz abszolválása nem Álom luxuskivitelben. Gondoljunk csak Bale-re, aki úgy száguldott el Maicon mellett, Mint a villám és akkor még előttünk volt a Londoni csapás. A White Hart Lane-en a társaság olyan produkciót nyújtott, mintha Zombieland-ben lépett volna pályára. Később a csapat játékában gyakran keletkezett Rövidzárlat és miután A spanyol Pusztító kérésére se szállt fel Moratti a Pénzvonatra, Rafa rájött, hogy a Serie A Nem vénnek való vidék. Ami Olaszországban zajlik, az Minden héten háború. Érzése szerint ilyen Kegyetlen bánásmódban egy korábbi Inter-edző sem részesült, inkább vette a kalapját. Pedig talán érdemes lett volna tenni egy utat Vissza a jövőbe. Mindenesetre emlékét próbáljuk Végképp eltörölni.

Az ördög Pradát visel

Mikor Morattiék karácsonyi ajándékként Felelősségük teljes tudatában Leonardót tették a fa alá, azt hittük, ez egy Blöff. Mamma Mia! Mégse volt az. A kuzinok cinkeltek minket rendesen, hogy 14 évnyi Milan-szolgálat után ő lesz A tégla, esetleg A belső ember. Meglepetésre a brazilnak hamar sikerült kihoznia az Interből a Gépállat SC-t, holott a sok kapott gól miatt még Ray Charles-nak is feltűnt a Rés a pajzson. Már látszódtak a Jelek. Mindegy, elterelte figyelmünket a két új igazolás: Ranocchia, a Cukorfalat, illetve Pazzini, aki ha megfelelő kiszolgálást kap, Tökéletes célpont. Szakmailag indokolt volt elöl frissíteni, mert Milito idén minden, csak nem Halálos fegyver, Coutinho egyelőre Majdnem híres, Suazo a lelátón ücsürügve egy Pénznyelő, Pandev nem Nagy durranás, egyedül Eto'o-ról mondhattuk el, hogy dobog az Oroszlánszív.

A Bajnokok Ligája sorsolásakor örültünk a Schalkénak, nem gondoltuk, hogy a bányászklub lesz a Végső állomás. Ehhez képest úgy játszottak velünk az első meccsen, mint Amikor a farok csóválja. A scudetto Armageddonját jelentő derbivereség után bekövetkezett az Összeomlás, a fiúk Másnaposokként kóvályogtak. Innentől kezdve a triplázás megismétlése Mission Impossible-nek tűnt. Pláne WALL-E nélkül, hiszen Samuel hiányában a védelem sokszor Nyomorultakra emlékeztetett. Lucio egyedül kevésnek bizonyult, Materazzi meg már rég nem Daredevil - A fenegyerek. Mi, szurkolók ebben a Függő játszmában, Szerelemben, háborúban kitartottunk mellettük, hiába éreztük magunkat a távolodó bajnoki cím miatt Felkoppintva. Szerencsére megmaradt nekünk Zanetti, aki élete végéig elmondhatja magáról, hogy Legenda vagyok.

Beépített szépség

Próbáljuk meg lezárni és elfelejteni ezt az évet, és szívünket-lelkünket kitenni értük, hisz' ez Egy becsületbeli ügy. Reménykedni, hogy Sneijder marad, mert a szabadrúgásoknál neki mondhatja nyugodt szívvel a most még ismeretlen edző, hogy Csavard be, mint Beckham. Ő A Specialista. Ha Moratti ne adj' isten Maiconnal és Eto'o-val együtt a hollandot is eladja, Nincs bocsánat. Miután Leonardo újra felmelegítette A francia kapcsolatot, a klubnál Szükségállapot van, ezért fölösleges találgatni az új igazolásokról. Szó van A hihetetlen Hulkról, de több esélyt látok A sebhelyes arcú megszerzésére, vagyis ha Tevez Milánóba költözik, leforgathatjuk a Szörny Rt-t. Persze mindez az én Különvéleményem. Egy valami viszont mindannyiunkra igaz, az Inter iránt érzett Halhatatlan szerelem.

A második helyen egy olyan írást olvashattok, amely még a Klub Világbajnokság előtt készült.
A poszt címe: Rafalevelek I.: Pénteken biztosan repülök

Szerkesztőségünk hetek óta e-mailezik az Inter HR-osztályával. Nagy-nagy örömmel és büszkeséggel jelenthetjük be, segítségükkel sikerült rávennünk Rafael Benítez vezetőedzőt, hogy kizárólag a Nerazzurri blog olvasói számára naplót vezessen. Mielőtt bárki ijedten zárná be a böngészőjét, nyugodjon meg: nem tesszük mérlegre a valóságot és Vujity Tvrtko sapkáját sem kapjuk le.

Kedves naplóm,

Ma arra ébredtem, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja. Aztán rájöttem, hogy csak az én drága Mariám fényesíti a 2005-ben megnyert nagyfülű kupa miniatűr változatát. A világ legodaadóbb felesége tudja, hogy ha magam alatt vagyok, a Saridonnál is jobban hat a fájdalomra az isztambuli este emlékének felidézése. Ki nem találnád, mit dobott össze nekem reggelire. Bizony, falafelt.

Étkezés közben gyakran olvasom a mérkőzéseken készített jegyzeteimet, de a Werder-meccs papírjai a tegnapi nadrágomban maradtak, amit Maria kimosott. Fel is hívtam gyorsan Mauriciot, hogy ugorjon már be velük (mármint nem a gatyával), ám később leesett, hogy nincs belőle több példány. Mindegy, végül is ahhoz, hogy Santon helyet cseréljen Zanettivel nem kell papír.

Pellegrino vitt be ma dolgozni. Beszéltük Appianóba menet, ha Materazzi legközelebb lesérül, ő fog középhátvédet játszani, elvégre mindössze két évvel öregebb Marconál és a múltkori edzésen simán lefutotta. Sajnos rengeteg a hiányzónk. Megint le kellett szólnom a gyerekosztályra, hogy küldjenek már fel néhány fiatalt. Kénytelen leszek a januári átigazolási időszakban keményebben az asztalra csapni, mert kezd elegem lenni abból, hogy az újságok az én kirúgásos címlapfotóimmal adják el magukat. Már nyáron is vagy tízszer elmondtam Brancának, hogy ismerek az Almeria-tarcsiban egy spanyol balbekket, hozzuk el, beépítem. De hiába magyaráztam, folyton azzal védekezett, hogy Moratti megparancsolta neki, előbb el kell adnunk, aztán vásárolhatunk. Esküszöm, ezek rosszabbak, mint Hicksék.

Apropó, a mai edzést meglátogatta Moratti elnök úr. Legutóbb az Európai Szuperkupa-döntő előtt tett ilyet, akkor ugye kikaptunk. Most meg készülünk a klubvilágbajnokságra. Még jó, hogy nem vagyok babonás. Holnap indulunk Abu Dhabiba, viszek mindenkit, aki kibírja az ötórás repülőutat. Az Alibec gyerek bejött a tréning után az irodámba és kijelentette, hogy fél és nem akar repülni. Baresi pont akkor somfordált arra, persze nem hagyta ki a poént, hogy aki innen repülni fog, az én leszek. Szerintem a helyemre pályázik.

Este elmentünk Mariával és a lányokkal moziba. Claudia és Agata az új Harry Pottert szerették volna megnézni, Maria a honvágya miatt a Machetét. Én meg a klub egyik szponzorától kaptam jegyet az Expendables – A feláldozhatók című filmre. Csak én. Netán sugallni akart valamit?

És akkor következzék az első helyezett, amely nem is szólhatna másról, mint mindenki (titkos) kedvencéről.
A poszt címe: Interjú Sulley Muntarival

Már lázasan készül a csapat a Catania elleni mérkőzésre. Az öltöző folyosón melegítgető Muntarit kaptuk el és egy elég pikáns, rögtönzött jellegű riportot sikerült vele készíteni.

Üdvözöllek. Hogy érzed magad?

Köszönöm, jól vagyok, és már hangolok a meccsre; sajnos valószínűleg nem kezdek, de szerintem vissza tudom magam verekedni a kezdőcsapatba. Mindent meg fogok ezért tenni.

Szinte nyílt titok volt, hogy Mourinho egyik kedvenc játékosa voltál.

Ja, csíptem Mourinhot, Ő hozott ide az Interhez. Lényegében mindent neki köszönhetek. Szinte az összes címemet az Interrel nyertem, minden létező trófeát begyűjtöttem, nagyon hálás vagyok neki. Ő mindig is az én mentorom lesz. De a magánéletben is kijöttünk, sokszor találkoztunk, együtt vacsoráztunk. Az egyik ilyen vacsora alkalmából meg is említette, hogy miért nem kamatoztatom az üzleti érzékemet, mert szerinte is sok van nekem abból. Az Ő hatására vágtam bele az üzleti életbe is. Úgyhogy 2009 áprilisa óta többségi tulajdonosa vagyok Afrika egyik legnagyobb fegyver beszállító cégének. Mit mondjak, virágzik az üzlet.

A 2009 őszi ramadanod óta nagyon visszaesett a formád. Igazából azóta nem vagy kezdő ember és onnantól szorultál perifériára.

A vallás számomra nagyon fontos dolog. Sajnos a ramadan alatt, míg fenn van a nap, nem ehetek és nem ihatok. Így eléggé nehezen tudtam elvégezni az edzés munkát és a meccsen is nagyon hamar kiszáradtam. Mivel egy idő után már nem kaptam lehetőséget, meccs hiányom is lett és a formám is visszaesett. De nem volt más választásom, a vallás nálunk szent dolog. Gyakoroljuk a vallásunkat. A feleségem jól tűri az alvás megvonást és a gyermekeim már egész jól járnak parázson.

Kinek élvezted a legjobban a taktikai értekezleteit?

Talán Benítezét. Sosem szólt az ordító fejhallgatómért és Matrixxal nyugodtan tudtuk folytatni a legendás sakkjátszmáinkat az értekezletei alatt. Mourinho viszont alapos volt, szúrópróbaszerűen visszakérdezet.

Egyik interjúban Mancini téged nevezett meg a legjobb barátjaként a csapatban. Te mit gondolsz erről?

Mancini? Örülök, hogy bír engem, de én még életemben nem találkoztam vele. Hát, mindig is tudtam, hogy nagy hatással vagyok az emberekre.

A brazil Mancini, Amantino!

Jaaa, hogy Ő. Az más. Az a Mancini viszont jobban jár ha nem üzenget nekem, hanem visszahozza a kedvenc fóka bundámat amit a felségének kért kölcsön valami kerti partihoz. Ahova engem is meghívott, csak meccsem volt és nem tudtam elmenni.

Olvastam, hogy volt egy kisebb riadalom az egyik gyermeked körül, de végül is, mint utólag kiderült, semmi komoly dolog nem volt. Elárulnál erről többet?

Ne is mondd! Annyi történt, hogy az egyik gyermekem eltűnt egy napra. Sehol sem találtuk, már a rendőrséget is értesítettük, de végül is meglett. A ház egyik szárnyában kialakított tropicáriumban aludt a harmadik születésnapjára kapott óriás boák között. Mondanom sem kell, hogy óriási volt a megkönnyebbülés.

Tavaly ugyanezen az idegenbeli Catania elleni meccsen a beállásod után egy percen belül kiállítottak úgy, hogy a második sárgád tizenegyest is ért az ellenfélnek. Erre hogy emlékszel vissza?

Az direkt volt. Az az igazság, hogy egy hagyományos ghánai játék során, (kakasfuttatás a szerk.) fogadtam és elvesztettem a vagyonom nagy részét. Nem volt más választásom, a bwinen megraktam, hogy egy percen belül kiállítanak és hogy összehozok egy tizit. Felraktam a maradék pénzemet. Végül visszanyertem a vagyonomat, sőt, még többet is. Megprobáltam helyre hozni a dolgot. Az elnökúrnak felajánlottam egy komolyabb összeget, hogy próbáljon legalább egy pontot megvenni a ligától arról a meccsről. Úgy tudtam, hogy Ő jártas az ilyesmikben és hogy ez így megy…nagyon csúnyán nézett rám és kitessékelt. Annyira nem bántam, mert kellett a pénz a mesterséges tóra a kertemben, amiben a varánuszaimat akartam nevelgetni.

Úgy tudom, érdeklődsz a politika iránt, ez igaz?

Nagyon is! Mivel úgy mond, nekem sikerült kitörnöm, így szeretnék segíteni azokon, akiknek ez nem sikerült és nélkülözniük kell. Úgyhogy odáig jutottam, hogy szülővárosomban elindultam a polgármester választáson.

Igen, és mikkel kampányolsz?

Fontosnak tartom, hogy az emberek életét jobbá tegyem. Úgyhogy ha megválasztanak, minden Kongo-i lakosnak alanyi jogon jár majd a mindenkori új 2pac lemez és mindössze 5 dollárért megtekinthető lesz a szülőházam, amiben egy idegenvezető vezeti majd körbe a rászorulókat.

Sulley Muntari, köszönjük az interjút.

Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok ezt a nem éppen rövid bejegyzést. Forza Inter!