Mivel hamarosan ùj helyre költözünk, úgy gondoltam, hogy mindenképp illene befejeznem, amit elkezdtem, még a jelenlegi platformon. Ahogyan az előző válogatott szünetben többé-kevésbé bemutattam nektek azokat az edzőinket, akik különböző mértékben, de összességében pozitív kicsengéssel beírták magukat az Inter történelmébe az elmúlt húsz évből, úgy most azokon a sor, akiket jobb lenne elfelejteni. A lista a leginkább tűrhetőtől halad majd a legrosszabb felé, csökkenő sorrendben. Anyázásra felkészülni!

5. Rafael Benítez (2010)

Kiváló jóstehetségünknek köszönhetően sokan megjövendöltük, hogy Mourinho örökségét bizony nem lesz egyszerű átvenni, de talán arra egyikőnk sem számított, ami végül bekövetkezett. A spanyol pincér egy teljesen új játékfilozófiát próbált megtanítani egy olyan gárdának, amely egyrészt jóllakott volt a korábban elértektől, ráadásul a kulcsemberek zöme mindemellett hullafáradt volt a dél-afrikai Mondialét követően. Legfontosabb játékosaink sorra dőltek ki, ugyanazokat a sérüléseket elszenvedve a nem megfelelő edzésmódszerek következtében, mindemellett pedig a Benítez-féle feltolt védekezés valami olyan volt, amelyet a korábbi, Mancini-és Mourinho által fémjelzett időszakokban nem sűrűn láthattunk (mivel a két úriember képes volt belátni, hogy korosodó védőink nem fognak tudni sikeresen versenyt futni a félpályáról).

A csapat összességében így is megnyerte az Olasz Szuperkupát és a Klub Világbajnokságot Benítez irányítása alatt, de elbukta az Európai Szuperkupát, a Tottenham mögött csak másodikként jutott tovább a Bl csoportjából (ez akkoriban még ciki volt), a leggyászosabb pedig a bajnoki helyezés volt, ahol mindössze a hetedik volt a csapat. Ha Eto'o nem játszott volna csúcsformában, valószínűleg még rosszabb lett volna minden. A dagi mellett szóljon, hogy Moratti magasról tett rá, kit akar a pincér csapatába, így a spanyolnak egy öregedő ès egyre inkább gyengülő keretet kellett irányítania.
Büntetése: Norbi update hat hónapon keresztül

Leggyakrabban alkalmazott formáció: 4-2-3-1

Az Inter kispadján: 25 mérkőzés, 12 győzelem, 6 döntetlen, 7 vereség

Benítez trófeái edzőként/menedzserként:
Valencia (2001-04): 2x La Liga, 1x UEFA Kupa Liverpool (2004-10): 1x Bajnokok Ligája, 1x Európai Szuperkupa, 1x FA Kupa, 1x Community Shield
Inter (2010): 1x Olasz Szuperkupa, 1x Klub Világbajnokság
Chelsea (2012-13): 1x Európa Liga
Napoli (2013-15): 1x Olasz Kupa, 1x Olasz Szuperkupa
Newcastle United (2016-19): 1x Championship

4. Marcello Lippi (1999-2000)

A Luigi Simoni-által hagyott űrt a juventino sikeredző volt hivatott betölteni. Benítezzel ellentétben ő mindenkit megkapott, akit csak akart, többek-között érkezett Angelo Peruzzi, Vladimir Jugovics, vagy éppen a legnagyobb név, Bobo Vieri. Az ősz mester nem tudta kihasználni, hogy a szupersztárokból álló keret nem volt érdekelt semmilyen európai kupában - a csapat mindössze a negyedik helyen végzett a bajnokságban, rájátszás során megcsípve a Bl selejtezőt. Az Olasz Kupában sikerült eljutni a döntőig, ott azonban sikertelenül próbáltuk megakadályozni a Laziót a hazai duplázásban. Lippi maradhatott a padon, de az új idény első meccseiben nem volt köszönet; gyalázatos módon kiestünk a Bl Play-offban, a bajnokságban pedig a Reggina elleni vereség tette be a kaput Morattinál. Vezetőedzőnk ráadásul jó néhány játékosunkkal nem is jött ki jól, és akkor most diszkréten fogalmaztam. Roberto Baggiót konkrétan száműzte, de Panuccival sem volt felhőtlen a viszonya. Sikertelen milánòi kiruccanását követően Lippi visszatért oda, ahonnan jött, ezt követően pedig világbajnoki címre vezette a Squadra Azzurrát.

Leggyakrabban alkalmazott formáció: 4-4-2, 4-3-3

Az Inter kispadján: 49 mérkőzés, 24 győzelem, 11 döntetlen, 14 vereség

Lippi trófeái edzőként/szövetségi kapitányként:
Juventus (1994-99; 2001-04): 5x Serie A, 1x Olasz Kupa, 4x Olasz Szuperkupa, 1x Bajnokok Ligája, 1x Európai Szuperkupa, 1x Interkontinentális Kupa
Olasz válogatott (2004-06, 08-10): 1x Világbajnokság
Guangzhou Evergrande (2012-14): 3x Super League, 1x FA Kupa, 1x FA Szuperkupa, 1x AFC Bajnokok Ligája

3. Marco Tardelli (2000-01)

Lippinél írtam, hogy nem volt mindenkivel felhőtlen a viszonya; no, ez a szerencsétlen Tardelli képes volt beleállni Javier Zanettibe - a korábbi középpályás azt kifogásolta, hogy négyesünk túl sokat cipeli a labdát. Pupink szerint egyébként ő volt a legrosszabb edző, akivel valaha dolgozott. Tudjátok, hogy én nagyon csípem Spallettit, de sokat elmond Tardelliről az is, hogy szerinte a kopasz erősebb taktikailag Allegrinél. Na ne!

Az ő eredményességére visszatérve: hozzá fűződik a szégyenteljes 0-6 a Milan ellen, valamint a halálra ítélt három védős rendszer erőltetése. Szerencsére Moratti páros lábbal rúgta ki a szezont követően.

Leggyakrabban alkalmazott formáció: 3-5-2

Az Inter kispadján: 40 mérkőzés, 15 győzelem, 14 döntetlen, 11 vereség

2. Frank de Boer (2016)

A holland tréner sikeres éveket tudhatott magáénak az ifi liga színvonalúvá váló Eredivise-ban, így újonnan megválasztott tulajdonosaink megfelelőnek tartották arra, hogy visszavezesse csapatunkat a Bl-be.
Úgy, hogy sosem edzősködött Olaszországban.
Úgy, hogy a keret tele volt verőemberrel, Mancini ízléséhez igazítva.
Úgy, hogy két héttel a rajt előtt nevezték ki.
Ùgy, hogy a tetü Icardi épp önéletrajzi könyv kiadására készült.

És akkor ehhez jött hozzá, hogy de Boer még a legrosszabb tornatanároknál is gyengébb pedagógiai érzékkel volt megáldva. Szigorú tanárbácsiként kezelte előbb Brozovicot, majd Kondogbiát, melynek eredménye teljes öltözői fellázadás lett. Még az az Eder is megorrolt rá, aki korábban max. megevett mégegy hamburgert, ha rossz kedve volt. Mindemellett pedig de Boer tökéletesen rombolta le a Mancininél már időnként jól működő védelmet és még a Hapoel Beer Shevától is képes volt kikapni az Európa Ligában. Menesztését követően állítólag Toldo rákacsintott.

Leggyakrabban alkalmazott formáció: 4-3-3

Az Inter kispadján: 14 mérkőzés, 5 győzelem, 2 döntetlen, 7 vereség

de Boer trófeái edzőként/menedzserként: Ajax (2010-16): 4x Eredivise, 1x Johan Cruyff Shield
Atlanta United (2018-): 1x Campeones Kupa, 1x U.S. Open Kupa

1. Gian Piero Gasperini (2011)

Pongrácz Doktor mind a fent leírt dátum előtt és után is bizonyította, hogy remek szakember, sajnos elképzeléseit nálunk egyáltalán nem tudta megvalósítani. Egy olyan csapattal akart három védős rendszert játszatni, amelynél egy darab, használható középhátvéd volt, Lúció személyében;
- Samuel nemrég tért vissza súlyos sérüléséből, közel sem volt még a régi
- Córdoba már nagyon megindult kifelé;
- Chivu az Chivu, Ranocchia pedig Ranocchia.
A szélsőjátékot kedvelő edzőnek egyébként nulla darab szélső állt a rendelkezésére; a vezetőség végül megszerezte neki Zaratét, dehát...

Gasperson sajnos nem volt hajlandó belátni, hogy kedvenc formációja teljesen inkompatibilis a keret összetételével és villámgyorsan megbuktatta magát; képes volt kikapni a Novarától (Cambiasso lázadása megvan még?) és a Trabzonsportól is. Kár, hogy így alakult, róla valahogy sokkal kevésbé tudok rosszat mondani, mint például a másik két dobogósról.

Leggyakrabban alkalmazott formáció: 3-4-3

Az Inter edzőjeként: 5 mérkőzés, 0 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség.

Nálatok befért volna Zaccheroni vagy Stramaccioni? Esetleg Ranieri/Mazzarri/Pioli?
Sajnos kijutott nekünk a rosszból, de bízzunk benne, hogy hamarosan újra visszatérünk a legszűkebb elitbe.

Forza Inter!