Épp a  juve meccsét nézem, miközben az előzetest írom, szóval  azt még nem tudni, hogy egy esetleges első hely lesz-e az esti meccs tétje, de az előző szezonhoz képest némileg visszaeső Torino otthonában egyáltalán nem lehetetlen küldetés a győzelem.

Régen látott vendég vizitál ma délután Milánóban, és bár ennyi idő után talán már elő lehetne újra venni azt a bizonyos ételt... De inkább nem. Az sokkal lényegesebb, hogy a csapat hibázási lehetőség híján van.   

Nem ezt szoktuk meg idén: egymás utáni második meccsen is csődöt mondott az Inter és bár a riválisok még mindig közel vannak, most kell csak igazán észnél lenni: sok ilyen már nem fér bele.

A biztató felkészülési szezon után a többségünk magabiztos győzelmet várt a nyáron meggyengült Fiorentina ellen. Megkaptuk amit akartunk, sőt talán még egy kicsit többet is: önbizalmat.

Bő három hét van hátra az idei húspiacból és egyelőre inkább félig üres, mintsem félig teli lenne az a bizonyos pohár.  Az utóbbi évek egyik legidegesítőbb nyarát élhetik át az Inter drukkerek, hiszen lóvé van, de valamiért mégsem jön össze az igazán nagy dobás.

Amikor kiosztottuk a srácokkal a hétvégi lapokat és kiderült, hogy nekem jut az előzetes, rögtön arra gondoltam, hogy majd jól megírom a tutit és kisírom magamból, hogy évek óta méltatlan a városi derbi önmagához, hála az utóbbi idők méltatlan leépülésének mindkét oldalról. Aztán észbe kaptam, hogy…