Már senkit sem érdekel hogyan, csak szerezzük meg top 4-hez szükséges hat pontot, hogy ne legyen totális blama ez a szezon. Így vágtunk neki a hátralévő három döntőnek, melynek első állomása a gyakorlatilag hónapok óta biztos kieső Chievo volt. Jelentem, egyetlen győzelem kell és jövőre is lesz…

No, persze azt nem mondanám, hogy igénytelenek volnánk, de aki a kis győzelmet nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Márpedig a jelenlegi helyzetünkben nincs olyan, hogy kis győzelem, minden egyes siker kell a lelkeknek, a tabelláról nem is beszélve. A mai teljesítmény is fos volt, de ki fog erre…

Pár poszttal lentebb még azzal dicsekedtem, hogy a csapat mióta nem kapott gólt, erre most meg azt kell leírnom, hogy március 18. óta képtelenek átjuttatni a bogyót a gólvonalon. Ha ez így megy tovább nem sokáig leszünk játékban és jobban tesszük ha felkészülünk, hogy ősszel kazah/azeri/örmény túra…

Egy olyan estén van túl az Inter, amikor bár nyert, mégsem lehet boldog. Mint ahogyan jómagam sem vagyok az, hiszen a probléma nagyjából még mindig ugyanaz, mint  három, hat és hét hónappal ezelőtt: ez a csapat képtelen 90 percen át, kiegyensúlyozottan, magas szinten játszani.

Végre valahára elégedetten zárhattunk egy hetet: a kiesés ellenére szép emlék a Juve B elleni győzelem és a bajnokságban is sikerült nyerni, teljesen vállalható játékkal, jó egyéni teljesítményekkel. Ám örömünk mégsem lehet teljes, mert látva a Roma teljesítményét lassacskán lemondhatunk a harmadik…