Bizony az, megmondhatja ezt bárki, akkor meg pláne el kell hinni, ha Ackbar admirális hívja fel rá a figyelmet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy mumushoz látogatunk, az elmúlt 10 évben mindössze kétszer sikerült nyerni a rendkívül randa, de annál dallamosabb nevű Atleti Azzurri d'Italia stadionban.…

Az utóbbi évek hasonló helyzeteiből kiindulva késő délutántól kezdve joggal számíthattunk egy jó kis döntetlenre, netán meglepő vereségre - azonban úgy tűnik, ez most nem az az idény. A körmünk nem lett ugyan lerágva vasárnap este, de ezt abszolút nem is bánjuk jelen esetben.     

A megszokottnál mozgalmasabb, és mindenképpen érzelemdúsabb válogatott szünet után visszatér a svédek által leselejtezett Olaszország elsőosztályú pontvadászata, mi pedig a tavaly szétalázott Atalantát fogadjuk a 20.45-től a Meazzában. Akkor az a meccs a tavasz csúcspontja volt, egyrészt a játék…

Van -e értelme egy ilyen teljesítményt értékelni? Hogyan lehetséges ilyen szintű összeesés? Miért velünk történik ez újra és újra? Keressük a válaszokat és az okokat.    

Vasárnap délután Bergamoba látogat kedvenc csapatunk, ahol azt hiszem, elválik a szar a májtól. A csütörtöki, trágyába csomagolt győzelem után az a kérdés, hogy milyen is ez a játékosok alkotta közösség. Olyan, amelyik a tengernyi belső (Brozovic-, Kondogiba-ügy) és külső (köszi a könyvet, Mauro)…