A megszokottnál mozgalmasabb, és mindenképpen érzelemdúsabb válogatott szünet után visszatér a svédek által leselejtezett Olaszország elsőosztályú pontvadászata, mi pedig a tavaly szétalázott Atalantát fogadjuk a 20.45-től a Meazzában. Akkor az a meccs a tavasz csúcspontja volt, egyrészt a játék miatt, másrészt az eredmény miatt, harmadrészt pedig azért, mert utána úgy döntöttek a srácok, hogy ha már megmászták a Mont Blanc-t, miért is ne ugranának egy fejest a mélybe. November második felére fordulva végül is az is elfogadható, ha nem lesz se 7-1, se nyócegy, hanem egy vékonyka 1-0, amit nem követ összeomlás.

Az elmúlt két hét első rossz híre Icardi sérülése volt a válogatottban, de mindenki megnyugodhat, aki mostanában nem olvasott újságot, semmi komoly nem történt, Spalletti is megerősítette, hogy teljesen egészséges. Aztán jöttek a pótselejtezők, amit komoly érzelmi hullámvasutazás, ha a csapatunk egészét nézzük. Brozovic és Perisic kiválóan játszottak, ki is ütötték a görögöket, míg a Candreva, Éder, Gagliardini, D'Ambrosio négyesfogat részese volt egy világégésnek. Így aztán jó kérdés, hogy az olaszaink milyen lelkiállapotban vannak, illetve mennyire tudják félretenni azt, ami a válogatottban történt. A legpozitívabban pedig a Japánokból jöhetünk ki, hiszen míg Nagatomo elutazott a halál fasza utána kettővel haknizni, addig Dalbert Appiano Gentiélben rótta a köröket, mikor tegyen egy kiszorítási kísérletet, hanem most. Ugye, Luciano?

Másik oldalról közelítve a meccset, az a nagy büdös helyzet, hogy a Torino elleni pontvesztés miatt mostantól rajtunk a nyomás. Egészen addig rajtunk is marad, amíg a másik 4 BL-jelölt nem botlik egyet szintén egy kisebb csapat ellen. Sajnos az a folyamat éppen tetőik, hogy irtózatos a különbség az élcsapatok és az alsóház között, gyakorlatilag nem lehet hibázni, mert más sem fog, még jó játék nélkül is, pusztán az egyéni kvalitások miatt is 90 perc alatt kijön a különbség. Bár az Atalanta nem tartozik ebbe a kasztba, hazai pályán ellenük sem megengedhető a pontvesztés, pláne a Torino elleni 1-1 után.

Rákukkantva a másik oldalra, talán nem túlzás kijelenteni, hogy Gasperson élete fő művét látjuk a Genoás időszaka ellenére. Szinte semmivel nem rosszabb ez a csapat, mint a tavalyi, pedig azért számukra kellemetlen eligazolások akár ezt is előrevetíthették volna. De nem, néhány gyengébb eredmény inkább a számukra teljesen új hétközi EL-ezés hatása, Ilicic és Gomez repíti őket, Petagna pedig a következő nagylóvés eladásuk lehet. Caldara akár nekünk is jó lehetne, de már réges rég a Juvéé, hogy szakadna rájuk az ég - nem csak ezért, van még egy rakás okunk.

Akinek ezen vagy a következő héten leginkább észnél kell lennie egyébként, az a vájsz-csk, ugyanis Miranda négy sárgánál jár eddig, az ötödiknél eltiltják. A következő két meccsünkön előbb elmegyünk Cagliariba, majd jön a Chievo, a kettő közül valamelyiken le kellene tölteni az eltiltását, hogy még véletlenül se a Juventus ellen hiányozzon. Mindezt a sportszerűség jegyében, természetesen.

Internazionale-Atalanta, 20.45, TV: DigiSport2