Sok-sok, felkavarásra váró érzelem került szabadjára tegnap, 21:00-kor, mikor a játékvezető a sípjába fújt; Baggio, Balotelli, Brescia és még sorolhatnánk. Az előzetesben csabinter már tökéletesen elirányított minket a nosztalgiavonatra, így most elsősorban a tegnap látottak értékelésével kell foglalkoznunk.

Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe, szeretnék megjegyezni kettő, igencsak személyes dolgot.

- Az egyik a címadás. A mérkőzés előtti éjszakán a jó öreg Marióval álmodtam; ne tessenek rosszra gondolni, korábbi csatárunk egy cápa alakját vette fel és harapott rá az egyik ujjamra, mikor én épp az előző nap fáradalmait pihentem volna ki. Nem volt kellemes, csakúgy, mint ahogyan a mérkőzés sem, de, akárcsak a csapat, úgy én is megúsztam.

- A másik dolog magához a meccsnézéshez kapcsolódik. Egy Atletico Madrid szurkoló barátommal (igen, vannak ilyenek Magyarországon!) ültünk össze az este, hogy néhány sör elfogyasztása mellett megtekintsük a Matracosok vendégjátékát az Alaves ellen, azt követően pedig az Inter látogatását Bresciában. No, a korábbi Arsenal játékos, Perez gólja Oblaknak egyrészt szinte a semmiből jött, másrészt pedig mintha Lukaku szó szerint lemásolta volna. És innen csatlakoznék is a mérkőzésre, melyről csak néhány gondolatot ejtenék.

1.) Már jó néhány éve követem a belga csatárunk karrierjét, de nem tudom felidézni, hogy mikor volt utoljára ilyen, hogy ennyire magának kaparta volna ki a gesztenyét. Márpedig ez a találata abszolút klasszishoz méltó volt, megcsinálta magának a helyzetet és aztán be is verte (mint ló a lónak). Le a kalappal előtte.

2.) Hat darab középső középpályásunk van a keretben, ebből jelenleg három folyamatosan kezdőként tolja( Gagliardini, Brozovic, Barella), ketten sérültek (Sensi, Vecino) és csak egy, csereként bevethető játékosunk van a pálya ezen részére(Borja Valero). Aggasztó a dolog és sokat elmond a helyzetről, hogy Brozovic teljesítménye hiába kiált már meccsek óta pihenőért, Conténak esze ágában sincs behozni a tavaly már kiegészítő emberré avanzsált - és stabilan közepes teljesítményt nyújtó - spanyolt.

3.) Nem játszottunk mindig jól ebben a szezonban, de ez a tegnapi teljesítmény már tényleg kifejezetten gyatra volt. Ennek ellenére nyertünk, a csapat - amolyan Contésan - csípett, rúgott, harapott és végül behúzta a három pontot. Ilyen sorozatterhelés mellett, minimális variációs lehetőséggel, ennél több nem is kell nekünk.

4.) Stefan de Vrij az elmúlt négy meccsen három gólpasszt is kiosztott, úgy látszik, megvan az új Sneijderünk. Gagliardini pedig, aki egyáltalán nem tartozik sokunk kedvencei közé, megint lehozott egy tűrhető mérkőzést, sőt, tőle került a labda Lukakuhoz, onnan pedig, mint tudjuk, az ellenfél kapujába...

5.) A Brescia játékosai közül Tonali most nem volt különösebben jó, igaz, egyszer távolról veszélyeztetett. Balotelli pedig elég fiatalon kezdett levezetni; ő már nagyon korán elért szinte mindent - Serie A, BL, PL, FA Kupa, Eb döntő - így relatíve nyugodtan térhetett vissza szüleinek lakhelyére. Visszafogottan kijelenthetjük, hogy jó volt újra látni - valamint az ellenünk való gólképtelenségét is.

Győzelemmel zártuk tehát a hétközi fordulót, némiképp talán javítva a Parma elleni pontvesztést. Folytatás a hétvégén, a Bologna ellen idegenben, addig is forza Inter!