Ha hazai pályán egy 83. percben szerzett góllal győződ le a Veronát, akkor azt gondolhatod, hogy a csapatod förtelmesen játszott. Erről szó sincs, bár szenvedett az Inter, egy ideális világban ez a ma esti egy sima három gólos győzelem lett volna.

Kérdéses volt, hogy a Dortmund elleni fájó vereség után és a válogatott szünet után mennyire tud felpörögni a gárda a Verona elleni hazai meccsre, egy brutális három hetes menet lezárásaként. Conte szokásos panaszáradata sem maradt el, ismét a keret mélységére panaszkodott, ami valahol érthető, csak most már kezd egy kicsit visszataszító ezt minden nem győztes meccs után ezt hallgatni.

Ahogy várható volt, Lazaro visszakerült a kezdőbe, míg Bastoni átvette Godín helyét Skriniar és De Vrij mellett. Jó hír, hogy D'Ambrosio végre a padra leülhetett. Amit picit furcsállok, hogy bár a Mister folyamatosan panaszkodik arra, hogy fáradtak a játékosai, Brozovicnak és Skriniarnak semmi pihenőt nem ad. Még előbbit valahol megértem, hisz a horvátnak Borja a helyettese, így, hogy Sensi megsérült, de speciel Rano igenis kaphatna néhány meccset. Az utóbbi egy-két évben szerintem teljesen korrekt teljesítményt nyújtott, azon a kevés meccsen, amin játszott.

De térjünk is rá magára a meccsre, amely igen érdekesre sikeredett. A Verona a 20. percben egy erősen véleményes tizenegyessel szerezte meg a vezetést, sőt,  nincs kedvem jópofizni, meg píszínek lenni, szerintem egy rohadt nagy vicc, hogy erre büntetőt adott a spori....

A meccs hátralévő részében gyakorlatilag egykapuzott az Inter, a Veronának még kontrákra sem igazán maradt ereje. Több olyan periódusa is volt a meccsnek, amikor a Hellas percekig csak nyomozta a labdát, vagy ha hozzájuk is került, azonnal eladták azt.

Lukaku és Lautaro viszont ezen az estén teljes csődöt mondott, így a hatalmas mezőnyfölényből nem gól, mindaddig, amíg érkezett Vecino, akinek kb. tényleg ez az egyetlen erénye, ami miatt még ebben a csapatba játszhat. Az érkezés, második hullámból.

Bastoni keresztbe, Lazaro pontosan - első gólpassz!- Vecino bólint, 1-1.

Az egyenlítő gól után persze összetojta magát a vendégcsapat, előbb Bastoni (!), majd Lukaku kétszer is betalálhatott volna, ám vagy Silvestri volt a helyén, vagy a belga óriás ügyetlenkedett.

Amikor már elkezdtünk parázni az égéstől, akkor jött a váratlan, mégpedig Barellától, aki csodálatosan tekert a hosszúba hét perccel a vége előtt. 2-1 nem oda.

I can watch this all day long. Fantastic strike from Barella. #InterVerona #InterVerona pic.twitter.com/FnWVJTBYqt

— Enzo's Dad (@DimasOzzy) November 10, 2019

A végén még majdnem egyenlített a Hellas, de csak majdnem, maradt a szűk győzelem, de korántsem rossz játékkal, mint amit esetleg az eredmény sugall.

Jöhet a válogatott szünet, gyógyulhatnak a sebek, mind fizikai, mind lelki téren, hogy aztán megpróbáljuk a lehetetlent: továbbjutni a Bajnokok Ligájából.