No, persze azt nem mondanám, hogy igénytelenek volnánk, de aki a kis győzelmet nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Márpedig a jelenlegi helyzetünkben nincs olyan, hogy kis győzelem, minden egyes siker kell a lelkeknek, a tabelláról nem is beszélve. A mai teljesítmény is fos volt, de ki fog erre emlékezni, ha ismét Bajnokok Ligája indulást jelentő helyen zárjuk a szezont?

Olyan állapotban van a csapat mentálisan, fizikálisan, hogy gyakorlatilag nincs biztos győzelem, nincs gyenge ellenfél és legfőképpen: nincs jó játék. Így fogadtuk tehát a kiesés ellen eddig sikeresen menekülő SPAL-t és bár papíron két kategóriával gyengébbek, mindannyian felkészültünk a szenvedésre.

A Frankfurtban látottak, illetve a középpálya nemcsak minőségbeli, hanem lassan mennyiségbeli elfogyása után úgy ültünk le vasárnap délután teli pocakkal meccset nézni, hogy egy egygólos győzelem is rendben van, csak legyen meg a három pont.

Spalletti úgy döntött, hogy Skriniar pihen (erre még később visszatérnék...), helyét Miranda vette át, míg a sérült Ninját Joao Mario pótolta, míg Gagliardi 5 év után ismét kezdő lehetett, Vecino eltiltása miatt (erre is visszatérnék).

A ferrarai kiscsapatban elfocizgat néhány ismerős arc: Viviano és  Felipe nálunk is megfordult, Floccari egy Isten, Lorenzo Dickman meg egy mémlegenda, Djourout meg mindig elhoztam annak idején FM-ben.

Nagyjából azt kaptuk amit vártunk: SPAL bunker, ötlettelenül adogató Inter, kevés helyzet, kapura lövés nuku, tipikus első gólig nehéz meccs. Erre még jött a szokásos érVARtelenített gólunk, ezúttal Martinez lőtte, kifejezetten szép egyéni megmozdulást követően, kár, hogy kézzel vette át. Ha mindez még nem lett volna elég Brozovic és Miranda is megsérült, aki a csütörtökön biztosan nem játszik, a többit majd meglátjuk.

Gólt tehát nem hozott az első félidő és igazán komoly helyzetet sem tudtunk kialakítani. A második félidőre picit variált a kopasz, három védővel nyomultunk, nagyobb presszing, de igazán komoly nyomást nem tudtunk a SPAL kapujára. Nagyjából a 60. perc tájékán futott át az agyamon, hogy itt még ki is kaphatunk, ha végig visz egy kontrát a kiscsapat, de rá 7 percre, jött Politano, aki Lautaro szerencsésen pördülő labdáját átvette, majd belőtte a kapuba- engem nem zavart, hogy a lövése is megpattant. 1-0 ide, meg lehet nyugodni.

És igen, tényleg csak az első gólig volt nehéz a meccs. 10 perccel később Galgiardini is beköszönt, szintén egy megpattanó lövésből, lényegében el is dőlt a mérkőzés ezen a ponton.

Egy olyan meccsen vagyunk túl, amit jobb, minél hamarabb elfelejteni, de annyira szoros a Bajnokok Ligája indulásért a harc, hogy minden egyes győzelem életmentő.

Spallettinek pont ezért kellene ideje elgondolkodni azon, hogy talán érdemes volna leadni az Európa Ligát, mert talán többet veszíthet a klub, mint nyerhet azzal, ha egy jelenleg esélytelennek tűnő célt üldöz, mégpedig a végső győzelmet a sorozatban. Az utóbbi évtizedben többnyire lemaradtunk a Bajnokok Ligája indulásról, de az összes kudarc közül ez lenne a legrosszabb az Inter jövőjét nézve: azok után, hogy visszatértünk az elitbe, ismét szintet esni, méltatlan lenne és a kínaiak nyári terveinek is annyi lenne (lásd: Rakitic)

Éppen ezért nem értem, hogy a kopasz miért a bajnokságban tartalékolt több esetben is, Európa Liga meccs előtt. Többször is ilyen esetben pihentette Asamoah-t, vagy Skriniart. Brozovicnak speciel egyszer sem adott pihenőt, meg is lett az eredménye.

A másik, amit nehezen vesz be a gyomrom, az Vecino és Gagliardini helyzete. Hiába az Uru nagy pillanatai, a játék egyetlen elemében sem jobb, mint az olasz. Gag tegnap sem játszott hibátlanul, a rá jellemző bakik ugyanúgy ott voltak a játékában, ám még így is hasznosabb, mint poszt riválisa. Ha négy időszakra, konkrétan négy fél évre bontom a kopasz ittlétét, akkor egyértelmű, hogy egyetlen periódusban volt a középpálya működőképes: egy évvel ezelőtt, a tavaszi szezonban, amikor Rafinhát már 60-70 percekre be lehetett tenni, illetve a Brozovic-Gagliardini duó összeállt. Próbálkozott előtte a Borjával, illetve Vecinóval is a horvát mellé, de igazán akkor lett Epic a teljesítménye, amikor az olaszt tette mellé.

Sorsdöntő hét elé nézünk: a Frankfurt ellen egy komplett kezdőcsapat fog hiányozni, majd hétvégén az utóbbi évek legfontosabb derbije jön.

Összefoglaló: