Van -e értelme egy ilyen teljesítményt értékelni? Hogyan lehetséges ilyen szintű összeesés? Miért velünk történik ez újra és újra? Keressük a válaszokat és az okokat.

Vasárnap délután Bergamoba látogat kedvenc csapatunk, ahol azt hiszem, elválik a szar a májtól. A csütörtöki, trágyába csomagolt győzelem után az a kérdés, hogy milyen is ez a játékosok alkotta közösség. Olyan, amelyik a tengernyi belső (Brozovic-, Kondogiba-ügy) és külső (köszi a könyvet, Mauro) konfliktus közben óriási mázlival kikínlódott győzelemből erőt merítve, fogakat csikorgatva és farpofákat összeszorítva megmutatja, hogy igenis egységes, és igenis képes jó játékkal nyerni - a mázli-faktor nem gondolom, hogy játszik, csütörtökön kimaxoltuk erre a hétre (hónapra, naptári évre). Vagy pedig maradunk a mentális mélyponton, bármifajta nem várt eseménytől összeomlunk, és a semmiből hirtelen formába lendült Atalanta kicseszik velünk, mint általában. Ez utóbbi forgatókönyv könnyen de Boer állásába kerülhet.

Nagyon is. Mert mentálisan ennyire mélyen nem nagyon volt ez az Inter az elmúlt években, pedig nem szárnyaltunk mostanában elérhetetlen magasságokban. És ez nem az ő hibája. Többek közt itt van neki egy magatartászavaros horvát, meg a fehér Balotelli.

Viharos napokon van túl az Inter drukker és bár  szívünk harcedzett, úgy tűnik, mindenre azért Mi sem vagyunk felkészülve. Nekem személy szerint az EL-hez sincs idegrendszerem, de ami ennél is szomorúbb, hogy eddig nagyon úgy tűnik, a játékosoknak sem lépi túl az ingerküszöbét a kontinens második legfontosabb sorozata. Ha ma sem erőltetik meg magukat, elbúcsúzhatunk Európától. ELmondhatatlanul fontos ma nyerni.

Ritkán mondok olyat, hogy jól jött a szünet a bajnokságban, de hiába a biztató játék és a javuló forma, azért az EL-lel súlyosbított római vereséget feldolgozandó, pont időben érkezett a halálosan unalmas válogatott pauza. A nagy rohanás és érzelmi hullámvasutazás után kicsit leülepedhetett mind de Boerban, mind a játékosokban, mind a szurkolókban a viharosra sikerül augusztus-szeptember, az energiatartályokat feltöltve újult erővel vethetjük magunkat a bajnoki felzárkózásba, kezdésnek a Cagliari ellen.

Hosszú idő után visszatér (ezen a felületen viszont először jelenik meg) állandó rovatunk - a meglehetősen eseménydúsra sikerült első bő hónap eseményeit vesézzük ki a megszokott módon.

Eseménydús, tempós meccsen vagyunk túl, melyen meg kell hagyni, megérdemelten szenvedtünk vereséget,  ám ez a 0 pont csak matematikai értelemben egyenértékű az EL meccsen látott borzalommal. Igazi értékmérő rangadó volt ez, pontosan kimutatta a csapat erősségeit és gyengeségeit. Klikk a továbbra, és elárulom, mik voltak ezek.

Ismerős a szitu, nemde? Hétközi égés után rangadót játszik a csapat, ahol az előjelek alapján nem számít esélyesnek. Egye fene, minimálisan megbocsátunk, ha az eredmény is a két héttel ezelőttihez hasonló lesz.

Prága gyönyörű város. Ráadásul jó a konyhájuk, finomak a söreik, a lányok pedig olyan káprázatosak mint nálunk. Minden szép és jó, csak az a fránya meccs, az ne lett volna! Helyszíni tudósításunkat olvashatjátok. 

(Úgy tűnik én leszek az Európa Ligára szakosodott emberünk. A Hapoel meccs után ismét én próbálom szavakba önteni mérhetetlen csalódottságunkat.)

Rangadó előtt Európa Liga, idén egyelőre ez a trend. Két héttel ezelőtt már bejött, hogy kupameccset kellett játszani egy komoly hétvégi csörte előtt, remélhetőleg megint a mi malmunkra hajtja a vizet egy kis csütörtöki EL. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy most már nem fér bele még egy olyan vállalhatatlan teljesítmény, mint a Hapoel Beer Sheva ellen. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha nem nyerünk, a kiesés szélére sodródunk.