Hosszú idő után visszatér (ezen a felületen viszont először jelenik meg) állandó rovatunk - a meglehetősen eseménydúsra sikerült első bő hónap eseményeit vesézzük ki a megszokott módon.

1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Walter Zenga-díj

Mirandának ugyanarról szól ez az idénye is, mint az előző: saját játéka mellett az oldalán játszó aktuális társainak kihagyásaira is figyelni kell, és szó mi szó, ha nem is hiba nélkül teszi dolgát, de derekasan állja a sarat. Látszik, hogy a brazil válogatott csapatkapitányaként rendelkezik a megfelelő önbizalommal, a hátsó régióban Handanoviccsal együtt ők ketten azok, akiknek lecserélése nem szokott felmerülni szurkolói körökben.

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Amikor először olvashattuk, hogy Éver Banega aláírt, és ingyen érkezik a csapathoz, még nem nagyon mertük elhinni, hogy ilyen szintű középpályás öltözik kék-feketébe. Most már a saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy ár-érték arányban a poszt Grande Inter II-éra talán legjobb igazolását sikerült véghez vinnie Ausilioéknak. Bár már lőttek gólt az ellenfelek labdaeladásai után, ezt bőven ellensúlyozta a támadásbéli hatékonysággal, a csapat mozgatásával, technikai képzettségével és egyáltalán: jelenléte régóta várt új dimenziót adott a középpályának.

Szavazatot kapott még: a hozzá hasonlóan jól kezdő, ám "picivel" drágább Joao Mário, aki villámgyorsan beilleszkedett a még közel sem kész csapatba.

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Ilyen szezonkezdet után nem igazán lehetett kérdéses, hogy Mauro Icardit illeti az elismerés. Az ezer és egy alkalommal "megénekelt" dolgok még mindig jelen vannak nála természetesen, de igazából ez most sokakat nem érdekel, szinte az összes lőtt gólnál kulcsszerepet vállalt így vagy úgy - és azt érezni, még mindig van az egészben fejlődési lehetőség. Candreva, Banega és Joao Mario személyében olyan játszópajtikat kapott, akikben hiányt szenvedett Interbe érkezése óta, talán nem vállalok nagyot, ha kijelentem, az ő segítségükkel ismét megcélozhatja a gólkirályságot.

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Marcelo Brozovic simán elvitte a citromdíjat, a fantasztikus EL-ben nyújtott performansza, majd az azt követő majomkodása elegendőnek bizonyult ehhez. Sajnálatos, hogy hozzáállásban ennyire duplanulla tud lenni néha, pedig egy kreatív, sokoldalú, sokat futó középpályásra igenis szükség lenne még a keret mélyítéséhez. Ehhez "csupán" 180 fokot kellene az agyán csavarnia, és megmutatni, hogy az a sok jó meccs tavaly nem a véletlen műve volt.

Szavazatot kapott még: az Európa Ligához való szánalmas hozzáállás, az új évadban is hibát hibára halmozó Jeison Murillo, valamint Geoffrey Kondogbia, aki tavalyhoz képest csak visszafelé lépett eddig.

5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Szoros verseny végén a befutó az a Senna Miangue, akiről a szezon előtt igazán azt sem tudtuk, ki fia-borja. Aztán a Palermo látogatásakor a semmiből előkerült, és már mutatott pár ügyes dolgot, ezeket folytatta a Juventus és a Bologna ellen. Nagyon reméljük, hogy személyében a következő belga szupertehetségre leltünk, párszor azért még bizonyítania kell ahhoz, hogy tényleg elhiggyük, mocorog benne valami. Egy biztos: a lehetőséget meg fogja kapni, de Boer láthatóan szívesen ad lehetőséget a fiataloknak.

Szavazatot kapott még: itt is Joao Mário volt az egyik jelölt (és éppen csak, hogy lemaradt), aki talán az összes Inter-szurkolót meglepte ezzel a kezdéssel. Hiába na, nem ehhez vagyunk szokva.

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

Talán mindenki érezte legbelül, hogy a Bologna elleni nyomásnak biztosan lőtt gól lesz a vége, az meg csak extra, hogy egy ilyen szépen kivitelezett kapáslövés formájában érkezett meg Perisictől. Fájdalom, több nem követte akkor...

 Szavazatot kapott még: Icardi első gólja a Pescara ellen és a Juventusnak fejelt csodás győztes gól Perisictől.

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Na, itt aztán sajnos volt válogatási lehetőség, azonban. A nyomorult ebadta Felipe Melo vajon mi a lófaszt fészkes fenét képzelt a Sparta Praha első góljánál? Ja igen, azt, hogy ő a nagy küzdőmester, aki megmutatja, hogy minden körülmények között tud becsúszva menteni/szerelni. Nos, nem jött össze a mutatvány, ehelyett inkább szénné égette magát (ismét), 33 éves létére egy gyermeteg hibával. Egyszersmind ezzel adta meg az alaphangot emberünk, és lelkesítette be végleg a prágaiakat.

Szavazatot kapott még: említett úriember és Palacio koprodukciója ugyanitt, továbbá Icardi luftja és Ranocchia fejese a Bologna látogatásáról.

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

Nem múlhat el hónap kulcsfontosságú Handanovic-bravúr nélkül, a Pescara ellen előbb megakadályozta szlovénunk a 2:0-t (és ezzel együtt a biztos vereséget) Verre ziccerénél, majd Pepe csavarásánál nem engedte, hogy újra a hazaiak kerüljenek előnybe. 

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Aki ügyetlen bójának tartja Icardit, nézze végig párszor ezt a gólt, ahogy remek helyzetfelismerés után külsővel odaquaresmázza Perisic fejére a labdát. Mind ahogy elvitte Buffon mellett, mind a visszafordulás és a kanyarítás klasszis mozdulat volt. 2021-ig évi 5 millió eurót érő.

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

A Veronában lejátszott idénynyitó sokunknak fájó pont,  több szempontból is. Eleve sem azelőtt, sem azóta nem játszatta csapatát a (számunkra) iszonytató háromvédős rendszerben, és utólag már biztos FdB is totálisan elhibázott lépésnek gondolja ezt, Ranocchia ide vagy oda. Látjuk, utóbbi hiányosságait egyszerűen nem lehet elpalástolni semmivel, ha 8 védővel állna fel a csapat, ő akkor is az az egy lenne, aki mondjuk egy rossz labdaátvétellel az ellenfelet hozná helyzetbe. Ugyanitt történt továbbá, hogy hátrányban a nyugdíjas kor felé vészesen száguldó Palacio került becserélésre (érthetetlen módon), a padon ücsörgő Jovetics helyett.

Szavazatot kapott még: a Prágában látott kezdőcsapat, ahol (főleg az első égés tudatában) a lehető legerősebb összeállításban kellett volna pályára lépni.

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

 A holland futballra mindig is jellemző volt a fiatalok preferálása, pláne ha egy adott ember játszatása hasznosabb ugyanazon poszton játszó riválisánál. Az Internél jelenleg ugyanez a helyzet, mind örülünk annak, hogy Miangue kezdi végleg háttérbe szorítani Nagatomot, valamint hogy Gnoukouri egy bő félidő alatt bizonyította, többet tud a csapatjátékhoz tenni, mint a méregdrágán vásárolt Kondogbia.

Szavazatot kapott még: a megalkuvás nélküli törekvés a támadófutballra (ami a felállásokban és a cserékben is megmutatkozik) és de Boer keménykezűsége a játékosokkal szemben.