Nagyon is. Mert mentálisan ennyire mélyen nem nagyon volt ez az Inter az elmúlt években, pedig nem szárnyaltunk mostanában elérhetetlen magasságokban. És ez nem az ő hibája. Többek közt itt van neki egy magatartászavaros horvát, meg a fehér Balotelli.

Merthogy Icardi nálam már ugyanaz a kategória mint egykori „kedvencünk”. Jó játékos, csökkent értelmi képességekkel. Én már eladtam volna - ezen véleményem miatt néhányan nem is nagyon kedveltek -, de az elmúlt napokban/hetekben/hónapokban sajnos úgy intézi, hogy ne tudjuk drágán eladni, elkezdte leértékelni magát. Szerintem szégyen, hogy egy ilyen valaki viseli a karszalagot! A legnagyobb baj az, hogy nem tudom kinek adnám.

Ráadásul az Európa Ligában nem is tudtunk normálisan kiállni a bünti miatt, így ezek a csütörtökök nekünk fogorvosi kezelésekké válnak. A kezdőt látva az volt az érzésem, hogy de Boer már igazából elengedte ezt a nemzetközi szereplést. A bajnokságban nyújtott produktum miatt talán ez is lenne a megfelelő döntés. Nagyon fáj ezt kimondani, de ezt a szezont Olaszországban kell megmentenünk. Bár az egy másik kérdés, hogy minek hajtunk a nemzetközi kupára, ha aztán szarunk rá?

Mindegy, térjünk vissza a csütörtök estére. A kezdőben Nagatomo, Brozovics, Éder. Félelmetes nevek. Szerencsénkre az angolok meg is illetődtek, bár valószínűleg nem tőlük, hanem attól, hogy egy ilyen nagy nevű klubbal játszanak. Mással nem tudom magyarázni a visszafogott játékukat. Az mondjuk biztos, hogy nem videózták agyon magukat belőlünk, mert akkor tudták volna, hogy nincs mitől félniük. És még így is, Rodriguez kis szerencsével két gólt szerezhetett volna az első félidőben. Nálunk Éder próbálkozott a félidő végén, de a lövéseinél mi már tudjuk, hogy nem szerencse, hanem csoda kell. Azok meg nincsenek. Ne szépítsünk, pocsékul játszottunk, nálunk jobban már csak a bíró szenvedett, aki még a 45 percet sem várta meg, hosszú másodpercekkel korábban lefújta az első félidőt.

Pihenő után sem változott semmi. A jobb oldalon Tadics és Martina akkor csinált hülyét belőlünk amikor akart, majd mikor a vendégeknél beállt Austin - néhány perc múlva három védőnk(!!!) közül lőtt -, már vártam mikor csap be a ménkű. Végül becsapott, de nem úgy ahogy vártam. Egyetlen futballra emlékeztető jelenet elég volt, hogy Candreva betaláljon. Az elmebajnok horvát - akit szerintem nem sokat látunk már nálunk a pályán, majd nézhetjük, ahogy más csapat mezében jól játszik – összeszedte a második lapját, nem sok jóra számíthattunk. Innen már csak Handanovic kellett - mondjuk ő nagyon -, hogy maradjon az eredmény. Nyertünk.

Örülök? Nem. Na jó, nagyon-nagyon mélyen egy kicsit, mert nem égtünk tovább, de ennél kevésbé megérdemelt győzelmet keveset láttam a futballtörténelemben. Mert nem szolgáltunk rá.

Sajnálom Frank de Boer-t. De én továbbra is bízom benne.