Prága gyönyörű város. Ráadásul jó a konyhájuk, finomak a söreik, a lányok pedig olyan káprázatosak mint nálunk. Minden szép és jó, csak az a fránya meccs, az ne lett volna! Helyszíni tudósításunkat olvashatjátok. 

(Úgy tűnik én leszek az Európa Ligára szakosodott emberünk. A Hapoel meccs után ismét én próbálom szavakba önteni mérhetetlen csalódottságunkat.)

Szerda este 23-kor indultunk, a Felvonulási téren már az Oktoberfest Budapest másnapi nyitására készültek, de mi Staropramenre, knédlire és Inter győzelemre éheztünk! A buszon eleinte azon polemizáltunk, vajon kik futnak majd ki a gyepre, de rájöttünk, kár ezen még idegeskedni. Mivel több helyen is szálltak fel utasok, így volt alkalmunk sokszor újratölteni a sörkészletet, közben pedig azon tüsténkedtünk, hogy a következő megállóig el is fogyjon. Hajnal háromkor végül álomra hajtottuk a fejünket, majd a nap első sugaraira ébredve máris Prágában találtuk magunkat.

Megjöttünk. Háttérben szenvedéseink színhelye, a Generali Arena.

Célba vettük az első kávézót, az óvárost és mesés sörözőit. Az első Staropramen gyorsan le is csúszott az Orloj szomszédságában, majd megjelent néhány Curva Nordos alak, akik hamarosan rá is zendítettek a dalolásra. Látva a pólónkat (az Inter Club Ungheria 10 éves születésnapi pólóját), elénekelték az "Avanti ragazzi di Buda"-t, míg egy német idegenvezető csendet kérve rájuk szólt. Szerintetek meghunyászkodtak? 

Az időnk ugyan nem volt sok, de igyekeztünk megnézni amit lehetett. Nem maradhatott ki a Károly-híd és természetesen az U Fleku sem, közben pedig hódoltunk a Pilsner Urquell, Gambrinus és Staropramen élvezeteinek. Napközben többször is összefutottunk PAOK szurkolókkal, akik a Slovan Liberec ellen játszottak az Európa Ligában, de csak összevonták a látványunkra a szemöldöküket. Persze így utólag kicsit irigylem őket, ők legalább nyertek. Mázlisták.

A Vencel téren aztán egyszer csak valaki magyarul szólt hozzánk, ráadásul kék-fekete összeállításban. Az Inter Club Cattolica egyik tagja volt, akinek édesanyja Nagykanizsán született, édesapja pedig olasz, így mindkét nyelven egész jól boldogul. Mint kiderült az ő klubjuk is szintén 10 éves, más se kellett, a cseh felszolgálók rögtön tolták össze nekünk az asztalokat. 

10 éves klubok ha találkoznak

Repült az idő, így indulnunk kellett vissza a Generali Arénához, ahol reméltük, hogy a fiúk megkoronázzák ezt a csodás napot. Aztán rögvest alábbhagyott a jó hangulat a kezdőt látva, de még mindig bíztunk abban, hogy lelkes játékkal így is meglesz. És itt az első hibapont. 

Merthogy a lelkes játék akkora hiánycikk volt, mint a Kőbányai Világos Prágában. Az egyik sport televíziónak köszönhetően Ti is láthattátok mit műveltünk. Tudom, hogy ez egy értékelő, de túl sok szót kár erre vesztegetni. Gyermeteg hibák, lélektelen és kapura teljességgel veszélytelen játék. Akár kiba rohadtul dühös is lehetnék (az voltam), de már aludtam egyet a meccsre, és most higgadtabban látom a dolgokat, persze a csalódottság és a harag az megmaradt.

Amikor még volt némi remény. De nem sokáig.

Sajnos Frank de Boer is tudja most már azt, amit mi - legalábbis a harmadik bekapott gól utáni reakciója számomra ezt sugallta -, akik ismerik a csapatot már régen tudunk. Fel tudunk állni egy erős kezdővel, de ott vége is, a kispad az tragédia. Főleg akkor, ha egyszerre többet is bevet a mester ezekből a középszerű gyökerekből. Frank most már talán tudja, hogy: Ranocchia hiába lelkes, az ő hiányosságain ez nem segít, Felipe Péló egy lassú, a labda elől inkább menekülő tulok, D'Ambrosio maga a láthatatlan ember, Éder csak félévente egy gólra képes, Palacio pedig öreg, de a dolgát ő legalább megtette. Emellett sajnos Murillo egy két lábon járó időzített bomba, Banega és Candreva pedig nem tud csodát tenni, ha nincsen támadó akinek labdát lehetne adni. Gnoukouri és Miangue ügyes, de nem ők fogják a mérleg nyelvét a mi javunkra billenteni. Viszont zárjuk egy jó hírrel, pozitívuma is akadt ennek a meccsnek. Úgy fest, talán végre lesz egy jobbhátvédünk! Isten hozott Cristian!

Az első gól egy vicc, ezerszer visszanéztem a lassítást, de még mindig nem értem. A másodiknál mindenki a szemfüles prágaiakat dicséri, de ehhez kellett a mi védelmünk is, akik háttal állnak szabadrúgásnál a labdának. A harmadik pedig már Rano kiállítása után várható volt. Le a kalappal a Sparta előtt, nem voltak betojva, és magabiztosan, ahogy kell, levertek bennünket. A szurkolóik lelkesek, bár csak a 15. percben foglalták el a helyüket, talán a legutóbbi Slavia elleni hazai 0-2 miatt "duzzogva".

Amit viszont nem értek. Mindig majd meghalunk, hogy kijussunk a nemzetközi porondra. Ezért? Ha csak a BL az amit komolyan veszünk (persze az Európa Liga az anyagiakat tekintve csak kavicsokat fizet a BL-hez képest), akkor minek? A klub hírneve, a brand az nem számít? Mert lassan az olcsó kínai kategóriába kerül így az Inter. Most jön kétszer a Southampton. Totál ciki lenne négy forduló után nulla ponttal állni.  

eszgee, Nerazzurri Blog, Prága.