Így, ebben a formában utoljára láthatjátok ezt a rovatot, legközelebb már megújult köntösben érkezünk havi értékelővel. A csapat nem igazán tett róla, hogy ünnepi hangulatban búcsúztassunk, de ezen már természetesen meg sem lepődünk...    

Egy olyan estén van túl az Inter, amikor bár nyert, mégsem lehet boldog. Mint ahogyan jómagam sem vagyok az, hiszen a probléma nagyjából még mindig ugyanaz, mint  három, hat és hét hónappal ezelőtt: ez a csapat képtelen 90 percen át, kiegyensúlyozottan, magas szinten játszani.

Ej, de nyomorult egy időszakot hagytunk hátra... Pedig eredetileg még az volt tervben, hogy egy tabellán tisztességesen felzárkózott csapat jobbnál jobb teljesítményeiről írok, erre fel inkább a vereségek sorjáztak - olyannyira, hogy közröhej tárgyaként már az edzőváltáson is átestünk. Just Inter…

A csapatnak legalábbis biztosan, Frank de Boerról nem vagyok meggyőződve. Ugye, hogy lehet így is? Kár, hogy a Torinonál sokkal gyengébb csapatok ellen nem sikerült hasonló szintű játékot produkálni, mindenki szájíze másabb lenne, nem is kicsivel.     

Nagyon is. Mert mentálisan ennyire mélyen nem nagyon volt ez az Inter az elmúlt években, pedig nem szárnyaltunk mostanában elérhetetlen magasságokban. És ez nem az ő hibája. Többek közt itt van neki egy magatartászavaros horvát, meg a fehér Balotelli.

Ritkán mondok olyat, hogy jól jött a szünet a bajnokságban, de hiába a biztató játék és a javuló forma, azért az EL-lel súlyosbított római vereséget feldolgozandó, pont időben érkezett a halálosan unalmas válogatott pauza. A nagy rohanás és érzelmi hullámvasutazás után kicsit leülepedhetett mind de…

Gonzalo Higuaín Torinóba szerződése átírhatja néhány sportigazgató nyári szabadságos terveit. Ausilio alighanem felkészülhet az Icardiért érkezdő déli támadásokra, amennyiben De Laurentiisék a tetovált kapitányban vélik felfedezni Pipita utódját. Összefoglaljuk, mi történt eddig és mi várható a…

Három poszt, három szerző, három szerepkör. A legellentmondásosabb, legtöbb vitát kiváltó játékosok nekem jutottak, az Eb-őrület közepette két magyar meccs között megpróbálom összefoglalni a támadással foglalkozó emberek produktumát. Elöljáróban: természetesen többet vártunk.    

Kissé szokatlan időpont a szombat délután 3 óra egy olasz bajnokihoz, de ha már így alakult, akkor be kellett húzni azt a bizonyos nem létező kötelezőt. A küldetés teljesítve, és itt ki is merült a pozitívumok felsorolása - sajnos, de nem meglepő módon.

Amikor Mancinit kinevezték Mazzarri helyére örültünk. Bajnok volt nálunk, és még BL-égések ellenére is kedveltük, meg hát az öreg Walter után talán Aczél Zoli kinevezésével is megelégedtünk volna. Tudtuk, hogy Mancini nehéz ember és hogy szinte minden csapatánál összetűzésbe került valamelyik…