Nerazzurri

Lélegzetvétel

2016. október 27. 12:58 - Rolkó_

intertorinocsapat.jpgA csapatnak legalábbis biztosan, Frank de Boerról nem vagyok meggyőződve. Ugye, hogy lehet így is? Kár, hogy a Torinonál sokkal gyengébb csapatok ellen nem sikerült hasonló szintű játékot produkálni, mindenki szájíze másabb lenne, nem is kicsivel. 

 

 

A gusztustalan szopóroller után mindenki mérsékelt bizakodással várta a jó erőkből álló szebbik torinói csapat látogatását, pláne tudván azt, mi folyik a csapat körül. Mert ugye van szó edzőcseréről, (joggal) elégedetlen Gabriel Barbosáról, csapatkereső Perisicről, eltűnő Banegáról - ezekből szerencsére most semmit sem érzékeltünk. 
A kezdőcsapat igen offenzívre sikeredett, tekintve, hogy (hála az égnek) Medel kapott utólag egy eltiltást, így végre meggyőződhettünk a saját szemünkkel, hogy igenis létezik nélküle is agresszív középpálya. Tudniillik nem feltétlen azon múlik ennek a csapatrésznek a védekezésbeli hatékonysága, hogy ott van a chilei, aki ugyan mindig kifutja a belét, de sokszor "értelmetlenül", ráadásul támadásban olyan hendikepet jelent, amit nehéz áthidalni. Ez szűnt meg most egy csapásra azzal, hogy de Boer egy bátor (észszerű?) húzással Joao Máriot rakta a helyére - vele, Banegával és Brozoviccsal kettő helyett három futballozni érdemben tudó játékos volt tehát a pálya legfontosabb részén. Felesleges ragozni, mennyire meglátszott ez a labda lábakon való folyásán, a támadások felépítése igazából önmagáért beszélt, és mindkét félidő képe ugyanaz volt ennek (is) köszönhetően. Itt még bónuszként jöhet (már amennyiben állandósulhat ez a felállás), ha hármójuk közül legalább ketten átlagon felüli napot fognak ki, ez most csak nagyon nagy jóindulattal volt meg. 
A többi poszton Nagatomo és Éder akik megjegyzendőek, a maradékot nagyjából borítékolni lehetett. Japánunk a szokásos módon ismét visszaküzdötte magát (de miért?!), míg a műbrazil azzal a bombával és jó játékkal megváltotta egy időre a jegyét a kezdő környékére. Nem is baj persze, ha van egy kis verseny, kezdett besavanyodni a Candreva-Perisic kettős.
A kezdő sípszótól a végéig ugyanazt láttuk a pályán folyni egyébként: az Inter diktálta az iramot, az idő előrehaladtával pedig egyre több helyzetet is kialakított, míg a Torino szórványosan tudott csupán veszélyeztetni, de anélkül, hogy különösen megemelkedett volna pulzusunk. Az a mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy a vendégek egyáltalán nem bunkerre rendezkedtek be, így azért sokszor nyíltak említésre méltó területek, amikből időről időre tudtak is profitálni Icardiék. Más kérdés, hogy végül nem a kidolgozott akciók végén (az a rohadt helyzetkihasználás, ugye...), hanem egy Hart-hiba, valamint a "Capitano" villanása után születtek a gólok, de ez igazából részletkérdés, mert egyik találat sem a semmiből jött

candrevaicarditorino.jpg


Az egyenlítésük viszont egyáltalán nem volt benne a játékban, egy igazságos világban ez egy 2:0 vagy 3:0 lett volna, de azt hiszem, a Soton ellen egy időre ellőtték a fiúk a mákfaktort. Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy ha Icardi egyszer távozik, Belottit (aki hasonlít Kripkere a The big bang theory-ból) nagyon szívesen látnám a helyén. Ezt a szituációt nagyjából felfoghatjuk sorsszerűként is erre a szezonra levetítve: két társ egymást rúgja fel, ugyanúgy, ahogy szereti tökön lőni magát az egész csapat is.

Összegezve valóban annyit kérdezhetünk: miért nem lehet mindig így? Vagy legalább megközelítőleg így. Most megint ott tartunk természetesen, mint az utóbbi években, vagyis hogy egy tisztességes győzelemmel csak kapaszkodunk, kapaszkodunk, de a tabellára rá sem merünk nézni. Hátha egy hónap múlva már lesz merszünk - addig marad a reménykedés, hogy vajon képesek lesznek -e a futballisták stabilan, egységként funkcionálni, és megismételni ezt a teljesítményt még néhányszor. A mostani Serie A-ban ezzel a kerettel ennyi elég is lenne az előrébb lépkedéshez.

Összefoglaló:

 

Pontozás:

Handanovic - Egy-két kósza lövést leszámítva csak beadásokkal kellett foglalkoznia, azt az egyetlen ziccert pedig kis híján kifogta. Ha hasogatni akarnám a szőrszálat, azt mondanám, hogy a feje fölé jövő labdát akár ki is üthette volna. De nem akarom. (6)

Nagatomo - Egy-két szokásos bakit megint elkövetett, de igyekezett sallangmentesen tenni a dolgát, és végtére is lehozott egy elfogadható 90 percet. Az ellenfél térfelén persze fájdalmasan lassan gondolkodik néha, de ezen igazából már fel sem idegesítem magam. Ő olyan, mint egy szellem, aki időről időre visszajár kísérteni az Inter-szurkolókat - szólni kéne Deannek és Samnek, hogy kezdjenek vele valamit. (6)

Murillo - Ő volt Belotti találatánál a koprodukció egyik szereplője, igazából majdnem színtiszta balszerencse volt az a szitu. Azt leszámítva komoly hibája nem akadt, és mintha kezdene visszatalálni a helyes útra - ez azért is lenne fontos, mert a kapott gólok száma lassan már a komikus határát súrolja. (6)

Miranda - Óriásit csatázott mindkét bikacenterrel, javarészt szerencsére győztesen jött ki a párharcokból. Egyszer kis híján ranocchiázott egyet a saját tizenhatosán belül, szerencsére ő a fizikai dolgai végett ki tudta javítani saját bakiját, és nem hozta végül csapatát sokszorosan hátrányos helyzetbe. (6,5)

Ansaldi - Bizonyos megmozdulásain látszik, hogy egy szinttel az összes többi szélső védő felett van (támadásban a leginkább szembeötlő a különbség), amire szüksége van, az a folyamatos bizalom. Ha megkapja, jó eséllyel eltűnnek a kisebb kihagyások is a játékából. A 63. perces kabaréjelenetnél ő volt a másik, Fortunával hadilábon álló főszereplő sajnos. (6)

Banega - Megbűnhődött azért a pár felelőtlenségért, visszatért a kezdőbe (eleve ki sem kellett volna rakni), és szerencsére nem sértődött primadonnaként, hanem igazi harcosként tette a dolgát. Láthatóan jól érzi magát horvát és portugál pajtija társaságában, és ha majd végleg hozzászokik a Serie A-hoz, abból sokat fog profitálni az Inter. (6)

Joao Mário - Nem tudom, valaha játszott -e már registát, most ebbe is belekóstolhatott. Nagyon tetszett, amit láttam tőle, védekezésben is keményen odatette magát, elöl pedig ugyebár abszolút plusz opciót nyújtott felfutásaival, okos passzaival, lövésével - ezek azok, amit a Pitbulltól még véletlen sem láthatunk. Tőlem simán ki is bérelhetné ezt a pozíciót. (6,5)

Brozovic - Számomra meccsről meccsre jobbnak tűnik, most már igen szép dolgokat láthattunk tőle, és észrevehetően nagyon koncentrál is minden megmozdulására. A bűvös kérdéskör nála a mentalitás, abban pedig nem volt kivetnivaló - így tudja esetleg majd visszalopni magát az interes szívekbe. Osztályzatát csupán a két kihagyott helyzete rontja le (a második mondjuk inkább csak a véletlen műve volt). (6)

Éder - Az utóbbi hetekben egyre többször tűnik már használhatónak, ami jó jel. Kis szerencsével góllal is zárhatta volna az estét, de végül csak a hasznos mezőnymunka és a majdnem gólpassz maradt. (6)

Icardi - Azt tette, amit szokott, csak most nagyobb hatékonysággal. Szerencsére hagytak is neki helyet olykor, így még osztogatni is tudott, döntő góljai mellett gólpasszokat is felvéshettünk volna a neve mellé, ha a másik renitens jobban céloz. Fejben úgy tűnik, újra összerakta magát, és visszatért az idiótasága előtti kerékvágásba. (7,5)

Candreva - Nem tudta hozzátenni az extrát, pedig lett volna rá lehetősége. Talán kijön ő is szépen lassan a hullámvölgyből, és folytatja a vételára törlesztését. (6)

Palacio - Becserélése igazi meglepetés volt, asszisztja miatt végül pozitívan sült el a dolog. Amit valaha tudott, az még mindig megvan neki, csak sokkal lassabb kivitelben - a játékintelligenciája miatt szerencsére még mindig tudnak belőle profitálni a társak. (6,5)

Frank de Boer - A győzelembe kellett menekülnie, meg is tette, amit megkövetelt a haza. Érthetetlen, hogy ez a játék hova tűnt az utóbbi alkalmakkor, ugyanakkor a már feszegetett témákat érdemes tanulmányoznia a későbbiekre nézve is, különös tekintettel a középpálya összetételére. Ja, és persze biztos tudja, mi a dolga, de egész nyugodtan kihasználhatná a második és harmadik cserelehetőségét is. (6,5)

komment
süti beállítások módosítása