Talán nem vállalok ezzel nagyot, de alighanem az AHM történetében ez az első kapott gól nélküli hónap, viszont nem csak a védekezést tekintve volt okunk az örömre. A Derby még természetesen ide tartozott, lévén az eredetileg márciusi meccs volt.    

A Bologna elleni sikerrel egyrészt sikerült elkerülni a klub történetének leghosszabb nyeretlenségi sorozatát, másfelől ami még inkább hihetetlenebb, hogy két vállalhatatlan hónap után is a dobogón vagyunk. Ma este a Genoa ellene kell folytatni a veretlenségi szériát (muhaha), lehetőleg ne…

Bár foglalkozhatnánk a ma délutáni meccsel is, végtére is az utóbbi hetekben verhetetlenek vagyunk és fordulóról fordulóra csökkentjük a hátrányunkat a Lazioval szemben, de inkább kibeszéltük magunkból az utóbbi hetek csodás teljesítményét.

A 2011-es tavaszi Milan-Inter óta a ma esti lesz klub legfontosabb bajnokija - reméljük, csak tavaszig. Akkor csúnyán elbuktunk és bár a mostani egy teljesen más szituáció, mégis hasonló érzések kavarognak bennem, mint akkor, nem egészen 6 évvel ezelőtt. Talán most más lesz a kimenetel.

Meglehetősen kurta, hárommeccses időszak zárult le csupán a Cagliari elleni vendégjátékkal, és (az elvárásoknak megfelelően?) ezeket a találkozókat is veretlenül tudta le a csapat - tehát most se számítsatok feltétlen mélabús posztra.    

Mivel a hagyományosnak vett előzeteseket már mi is meg szerintünk Ti is unjátok, így az most elmarad. Helyette inkább összeszedtem az öt kedvenc Cagliarinak lőtt gólunkat. Hangsúlyozom, nem gólszépség verseny, hanem gólkedvenc verseny. Spoiler: lesz pár argentin gólszerző.

Hosszabb kihagyás után újra jelentkezik a rovat egy nagyobbacska időszak felölelésével - a tabellára tekintve akár lehetne ez egy eleddig soha nem tapasztalt mértékben pozitív hangvételű poszt is, azonban az unalomig ismételt körülmények miatt sajnos távolról sem ez a helyzet...    

A biztató felkészülési szezon után a többségünk magabiztos győzelmet várt a nyáron meggyengült Fiorentina ellen. Megkaptuk amit akartunk, sőt talán még egy kicsit többet is: önbizalmat.

Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni azért, de azt hiszem, az utóbbi jó pár hét történései után ez a cím nem túlzás - sok-sok apró jel mutatja, hogy talán tényleg elindult valami.      

Még egyszer sem volt alkalmunk úgy leülni beszélgetni, hogy volt okunk az örömre. És bár a tabellára továbbra sem jó ránézni, újra érezzük: talán van még miért szurkolni 2017-ben. Értékelünk, kritizálunk, de nem úgy, mint a korábbi adásokban. Most már reménykedünk.