Meglehetősen kurta, hárommeccses időszak zárult le csupán a Cagliari elleni vendégjátékkal, és (az elvárásoknak megfelelően?) ezeket a találkozókat is veretlenül tudta le a csapat - tehát most se számítsatok feltétlen mélabús posztra.

TOP + + +

Antonio Candreva - Ott folytatta, ahol októberben abbahagyta. Három fellépésén most két gólpassz jött össze számára, és a lényeg ugyanaz maradt: folyamatosan veszélyes, lüktető játékot produkál a jobb szélen, illetve ami fő, hogy tervszerűen próbálja kerülni a sablonosságot. Tényleg megérett már neki az a gól.

Davide Santon - Meglepetésszerű csapatba kerülése annyira pozitívan csapódott le sokunknál, hogy rögtön ebben a rovatban is találta a helyét. Voltak pletykák róla, hogy esetleg Nagatomo a padra kerülhet a fél világ körbeutazása végett, de arra nem igazán gondoltunk, hogy Bambino jön a helyére - de szerencsére így történt, ő pedig maximálisan él is a hirtelen (?) jött lehetőséggel.

Milan Skriniar - Háromból három: nem lassít az új közönségkedvenc, és ismét kiérdemelte, hogy e helyütt tűnjön fel a neve. Hátul a - most már írhatjuk - tőle megszokottat hozta, viszont ahogy azt a legutóbbi értékelőben is írtam: nagyon nagy extra a csapat számára, amit ő a támadásokhoz hozzátesz, a Cagliari ellen például olyan indításokkal jelentkezett, amikre a legjobb középső középpályások is csak húzkodják a szemöldöküket. A jelenlegi piacon körülbelül 60 millió euró lehet az ára korát és potenciálját tekintve. Számunkra inkább felbecsülhetetlen.

Mauro Icardi - Négy gól, egy gólpassz, nincs miről beszélni. Azaz, vicces, de ha rosszmájúak akarunk lenni, azt is írhatjuk, hogy a pontszerzések mellett a pontvesztésben is benne volt az assziszt ellenére... Viszont nem akarunk, egy-egy ilyen meccsnek bele kell férnie, azt leszámítva pedig pontosan olyan éles volt mindig, ahogy azt ebben az idényben megszoktuk tőle. Vagy esetében talán pontosabb a halálos.

Samir Handanovic - Most erős ráhatása volt a meccsekre, különösen Szardínián volt elemében, ahol talán az év legnagyobb kék-fekete védését sikerült bemutatnia. Hiába, egy jó Handára is szükség van ahhoz, hogy az Inter elérje kitűzött céljait.

FLOP - - -

Kapaszkodjatok meg: novemberben senki nem nyújtott olyat, hogy ide kerüljön.

Amikre szívesen emlékszünk:

Bár azért valószínűleg lett volna még onnan visszaút, de azért ki sem zárható, hogy a gyilkos tempóban és hozzáállással kezdő Cagliari ellen a veretlenséget mentette meg Handanovic ezzel a brutális (szerencsét sem nélkülöző) bravúrral.

Ha a góllövés nem megy Icardinak (nem olyan gyakori azért), máshogy is segíthet: Éder egyébként is kapott már tőle korrekt kiszolgálásokat, ez a jónál is jobbra sikeredett. Fontos is volt, szép is, okos is, pontot is ért. Bravó! 

D'Ambrosio az Atalanta ellen azt találta demonstrálni, mi is egy mai modern szélső védő feladata. Agresszív, gyors és pontos volt, valamint sikerült a lehető legjobb döntést a legjobb pillanatban meghoznia. Nem véletlen nincs vele semmi bajunk mostanság. 

Amikre kevésbé szívesen emlékszünk:

Mivel a Cagliari-Intert egy különösen jó társasággal együtt tekintettük meg, a szokottnál szenzitívebbek voltunk az első húsz percben látottakra, több alkalommal is "melegünk lett", amikor már csak Handa, vagy éppen a szerencse kellett a kapott gól elkerüléséhez. Hála az égnek ebből a szituációból is sikerült kikászálódni, így ennek a negatívumnak is pozitív lett a végkicsengése. (0:00-0:45)

A Torino elleni fájdalmas ponthullajtás alkalmával sajnos sikerült egy totálisan elkerülhető gólt kapni, elsősorban Miranda tehetett volna egyáltalán azért, hogy a lövőhelyzet se alakulhasson ki, ehelyett behátrált... A többi pedig már történelem. A brazil rutinjával kissé érthetetlen volt ez, még ha nem is 100%-ban az ő sara volt az egész. 
Ezzel egyébként egybeköthetjük a hónap legkellemetlenebb élményét: az idén nem túl jó csapat benyomását keltő Bikákat hazai pályán azért illett volna valahogy legyűrni...

Szakmai döntések: 

Formációban, attitűdben illetve a cserék rendszerében olyan túl nagy változást nem vártunk/várhattunk, ebből egyedül a legutolsó felsorolt az, ami miatt olykor megorrolunk Spallettire, egyébként - ahogy az eredmények is igazolják - szinte semmi ok nincs a variálásra. Személyi kérdésekben a már említett balhátvéd-csere örömteli s egyben váratlan újdonság mindannyiunk számára, a kezdő tizenegy többi része igencsak adott, egyedül a centrum az, ahol lehet még mindig kombinálni, pláne úgy, hogy Brozovic is formába lendült.
A pályán kívüli történésekről: két szerződéshosszabbítást is bejelentettek, Éderét és Handanovicét (utóbbi december 1-jén lett hivatalos), a kapusénak egyértelműen tudunk örülni, míg a brazil-olasz, padot tökéletesen viselő csatárunknál csupán a kontraktus hosszát kifogásolhatjuk. Ennél nagyobb gondunk persze ne legyen.
(Összesített osztályzat: 4,5/5)

Két győzelem mellé becsúszott egy döntetlen, ehhez az eredménysorhoz 6:2-es gólarány párosult. Volt ugyan néhány rosszabb időszak, de valahogy az egész úgy néz ki, mintha lépegetne előre a csapat minden téren, ezzel együtt (vagy inkább összefüggésben) pedig egyre inkább meg is felelnek Spalletti elvárásainak és filozófiájának. Jó előjelek ezek a kemény, két rangadóval is tarkított első téli hónaphoz érkezvén.

Az októberi versenyfutás már szorosabb volt, de végül Mauro Icardi biztos előnnyel gyűjtötte be a hónap legjobbja megtisztelő címét. Vajon a mostani még szorosabb lesz?