Talán nem vállalok ezzel nagyot, de alighanem az AHM történetében ez az első kapott gól nélküli hónap, viszont nem csak a védekezést tekintve volt okunk az örömre. A Derby még természetesen ide tartozott, lévén az eredetileg márciusi meccs volt.

TOP + + +

Ivan Perisic - Talán-talán éledezik, mert bár a rangadókon kevéssé volt értékelhető játékban, a maradék két meccsen végre csordogáltak tőle a pontok kanadaira. Csak remélni tudjuk, hogy idény végére, a legfontosabb időszakra maga mögött hagyja csetlő-botló énjét.

Marcelo Brozovic - Gyakorlatilag a semmiből lépett elő a csapat vezérévé. Spalletti az egyik alternatív pozíciójába vezényelte, és emberünk láthatóan élvezi a megnövekedett felelősséget, még a "lubickol" szó sem túlzás most vele kapcsolatban. Magára a játékra is igen jó hatással van, hogy rajta fut keresztül minden támadás, egyszerűen minden jobb azáltal, hogy a középső zónából is érkezik konkrét veszély. 0% alibi, 100% odaadás - mindig is egy ilyen Brozot szerettünk volna látni. 

Mauro Icardi - 4 meccs, 6 gól (plusz egy érvénytelenített)... Sikerült saját magának beárnyalni a képet az elátkozott Madonninával, viszont attól függetlenül nem igazán kérdőjelezhető meg a helye itt.

Milan Skriniar - Benne úgy tűnik, egész idény alatt nem kell csalódnunk. Végre valaki, aki a kezdeti, igen komoly belelkesítés után nem "csap be" minket, és folyamatos, magas szintű teljesítményt hoz - nem túlzás azt állítani, hogy posztján egyenesen a világelitbe robbant. 

Miranda - Ha valóban, mindenképp menni akar, annak nem tudnak mit tenni Saba Ausilioék, viszont ha hajlana a maradásra, mindegy, milyen eszközzel, de meg kell tartani. Tökéletesen demonstrálta márciusban, hogy miért: a legnehezebb szituációkat is tanári módon oldotta meg, nem csak hátul, csapatszinten is a legjobbak közé tartozott.

Roberto Gagliardini - Az ő feljavulására még horvát partnerénél is kevésbé számítottunk, bár az azért sejthető volt, hogy értelmes rendszerbe téve, limitált feladatkörrel még egészen használható is lehet. Végre visszakaptunk valamit abból a Gagból, akit nagyon rég, bő egy éve láthattunk.

FLOP - - -

Ez a kategória most üresen marad. És ez tök jó.

Amikre szívesen emlékszünk:

Ha esetleg elfelejtettük volna az utóbbi hónapokban, mi Perisic egyik legnagyobb erénye, a Samp ellen emlékeztetett minket: átlagon felüli a fejelőkészsége. Bár jó beadás jött Cancelotól, nem volt az azért olyan elvárható, hogy azt onnan, úgy stukkolja be.

Bár Mauro Icardi nem a szemet gyönyörködtető, technikás megoldásairól híres általában, azért időről időre előszed ösztönből olyasmiket, amiért érdemes ezt a sportágat nézni. A Sampdoria elleni sarkazása pont egy ilyen volt. 

Hívjatok nyugodtan elfogultnak, de nálam jelenleg Handanovicnak hívják a Serie A legjobb kapusát. Na jó, Alisson mellett. Sok dolga nincs mostanság, de ha mégis akad valami meló, akkor úgy avatkozik közbe, ahogy nem sokan tudnának. Vajon itt hány milanista kiáltott gólt?

Amikre kevésbé szívesen emlékszünk:

Hogy is mondta Baumstark Tibi? "Hát ki látott már ilyet?" Nem pontosan emlékszem már, de valami ilyesmi volt, és jól átjött képernyőn keresztül is az az elképedés, amit egyébként mi magunk is átéltünk. Na de hogy kétszer forduljon elő egy meccsen belül a(z elvileg) halálos fegyverünkkel?! Nem, még mindig nem hiszem el...

Nem tartottam a kronológiát, de Mauro bénázása előbbre kívánkozott a Benny Hill-jelleg miatt, ez viszont inkább az agyfasz kategória. Nem először vagyunk a VAR-bráner rosszabbik végén, sajnos a felvételek alapján joggal vették el Icardi találatát, még ha ez valóban csak pár centi volt is... Ezt sem kellemes visszanézni, na.

Szakmai döntések: 

Luciano Spallett végre rálelt a működő középpályára. Jobb későn, mint soha, szokták volt mondani, alapesetben ez akár sorsfordító is lehetne, de most félő, nem lett -e túlzottan a végére hagyva a Broz-Gag-Rafi hármas. A hajrára szerencsére most már a "Cancelo balbekkben" csodaötletet is kiverni látszik a fejéből kopaszunk, csak a fura cseréin kellene még változtatni, de azokon nagyon - azt persze nyilván tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni. A Napoli-meccset követő szavait is felfoghatjuk egyfajta taktikázásnak/motivációnak, azok a kemény mondatok egészen pozitívan csapódtak le végül az azt követő fordulókban. 
A vezetőség most sem tétlenkedett, több fronton is zajlott az élet: Lautaro Martínez után a de Vrij, Asamoah, Lunin hármas érkezésére igen magas százalékot adhatunk, ennél így nemigen tudunk elképzelni optimálisabb Mercato-kezdést (még ha az ukrán kapusról nem is szerezhettünk eddig túl bő ismereteket).
A másik oldal egy kicsit fájdalmasabb, és pont az igazolásokkal függ össze: Walter Sabatini lemondott a Suningnál betöltött tanácsadói pozícióról, így egy igen erősnek hitt bástya távozott a vezetésből. Hogy hosszú távon ennek mik lesznek a következményei, egyelőre nem tudni, bár tekintve, hogy még eleve olyan túl sok ideje nem tartózkodott a csapatnál, talán nem lesz érzékeny veszteség. Talán... (Összesített oszályzat: 4/5)

Újabb négy meccs ment le, két győzelem, két döntetlen, 8:0-s gólaránnyal... És még mindig rohadt idegesítő az az elbaltázott Derby, ahol sikerült két pontot elszórni. Elérkeztünk a véghajrához, minden nyitott, lehet ebből akár harmadik, de nagyon simán ötödik hely is, egy dolog biztos: minden fordulót fel lehet fogni egy kisebbfajta döntőként, a hibázási lehetőségek minimálisra csökkentek. 

Februárban érthető módon a szavazókedv sem volt túl nagy, de végül szoros versenyben Milan Skriniar zsebelte be újra a hónap játékosát, most azonban nehezebb lesz a választás: