Ugye, hogy mi Inter szurkolók soha nem unatkozunk? Ha a játékunk a legtöbbször nem is az, de kifejezetten szórakoztató dolog Nerazzurrónak lenni. Már megint milyen napok vannak mögöttünk? Ma estére azért egy nyugodt, magabiztos győzelemmel is elégedettek lennénk.

Úgy jó az élet, ha zajlik - tartja a bölcs mondás. Nos, vasárnap este Firenzében egy hosszabbítással tarkított kupameccsre elegendő történésben (és időintervallumban) volt részünk, más kérdés, hogy ennek a végén mi örülhettünk a legkevésbé...

A csütörtöki EL-gála utána összehasonlíthatatlanul nehezebb meccsbe érkezünk ma estére, az elmúlt két hónapban önmagát megtaláló Fiorentinát kéne legyakni idegenben. A feladat nehézség misem mutatja jobban, mint a következő két tény: két hete a Napoli is csak 1 ponttal távozott, míg mi legutóbb szinte pontosan 5 éve, 2014 februárjának közepén hoztunk haza 3 pontot.

Különösebb lelkesedés nélkül ültem neki a tegnap esti párharcnak, jobb híján némi rágcsával és sörrel generálva a meccshangulatot. Mert hát milyen kimenetelek jöhettek szóba? Szinte biztosra vettem a továbbjutást, komolyabb erőfeszítés nélkül, vélhetően bűnrossz színvonalú 90 percen át, akárcsak múlt héten idegenben. Persze láttam rá 5%-ot, hogy a Rapid Wien tol egy PSV-t, és kedvetlen, Ranocchiával ízesített csapatunkat kétszer lerohanva győztesen kerülnek ki, de hát istenem, akkor sem lett volna vége a világnak. A történtek végül kellemes meglepetésként értek, jó hangulatú, gála-jellegű találkozóvá változott ez a kínosnak ígérkező csütörtök este. 

Túl vagyunk egy Sampdoria elleni győzelmen, az EL-ben pedig a Rapid Wien érkezik hozzánk a héten, ellenük kötelező a továbbjutás. Az elmúlt három meccs alapján akár azt is hihetnénk, hogy túl vagyunk a nehezén, mégis, egyelőre sokkal több a kérdés a csapat körül, mint a bizonyosság. Kérdezz! - Nem felelek, illetve értékelő-bulvár-beharangozó következik.

Wanda-őrület, kapitányváltás, hiszti után hiszti. Közben a háttérben egy nem túl zajos, idegenbeli EL siker is lezajlik, igaz, gyengécske játékkal. Mi jöhet még ezen a héten? Hát nyilván egy Sampdoria elleni találkozó, amelyek kimenetele ha nem is mindig száz százalékban izgalmas, de szokványosnak ritkán nevezhetjük. 

Nem is az Inter lenne, ha a 2018/2019-es európai kupaszezon tavaszi folytatását nem épp egy aktuális botránnyal vezetné fel - mi tagadás, rég volt már ilyesmiben részünk, szinte hiányzott is. Ja, nem. Bécsben viszont nem ártana közben nem megégni.

A népi időjóslás azt mondja, hogy ha a medve téli álmából felébredve kibújik a barlangjából és meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik és hosszú, elhúzódó télre számíthatunk. Tegnap este a maci kikukkantott, de nem látta az árnyékát.

A szokásos téli összeomlás kellős középén kell egy igen kellemetlen ellenfélhez utazni: a nagyokat többször is megtréfáló Parma lesz a ma esti ellenfél. Szenvedős lesz.

Sikerült pont ugyanannyi ponttal indítani a tavaszi félévet, mint az őszit, ami pontosan ugyanolyan kiborulást okozott mindenkinél és mindenhol, mint augusztus végén. Nehéz is lenne tagadni, hogy lassan a fejünk fölött hullámzik a fostenger, de még csak február eleje van, szóval lehet ez még sokkal rosszabb is.