Különösebb lelkesedés nélkül ültem neki a tegnap esti párharcnak, jobb híján némi rágcsával és sörrel generálva a meccshangulatot. Mert hát milyen kimenetelek jöhettek szóba? Szinte biztosra vettem a továbbjutást, komolyabb erőfeszítés nélkül, vélhetően bűnrossz színvonalú 90 percen át, akárcsak múlt héten idegenben. Persze láttam rá 5%-ot, hogy a Rapid Wien tol egy PSV-t, és kedvetlen, Ranocchiával ízesített csapatunkat kétszer lerohanva győztesen kerülnek ki, de hát istenem, akkor sem lett volna vége a világnak. A történtek végül kellemes meglepetésként értek, jó hangulatú, gála-jellegű találkozóvá változott ez a kínosnak ígérkező csütörtök este. 

A már említett Ranocchián túl gyakorlatilag semmi meglepetés nem ért minket a kezdő láttán. Bekerült Cedric, ő ugye nagyjából felezi a játékperceit D'Ambrosióval, Dalbert helyére Asamoah került vissza, Skriniar, Brozovic, Nainggolan és Perisic pedig még egy ilyen meccsen is kötelező szereplő Spallettinél. Candrevát nevezhetnénk meg mint nem egyértelmű választást Politanoval szemben, de ez sem igazi meglepetés Keita sérülése óta. 

Antonio aztán gyorsan tett is róla, hogy bekerüljön az összefoglalóba, két 100%-os ziccert puskázott el rövid időn belül. Ezt igazán abbahagyhatná, roppant idegesítő. Persze nem múlt rajta semmi, szűk 20 perc után így is 2-0 állt az eredményjelzőn, egy Vecino és egy (dobpergés) Ranocchia gólnak köszönhetően. Utóbbi szinte Nainggolanhoz méltó bombával vette be a kaput, az ezt követő önfeledt örömködés a csapattársakkal aztán ritka kedves jelenet volt, még az első gólt unottan konstatáló Spalletti is teliszájjal vigyorgott ezen a valószínűtlen eseménysoron. Érdekes belegondolni, mennyit változott a két karszalagtól megfosztott kapitány ázsiója mostanra, Andrea lefokozása után megmaradt a perememberek sorsát szó nélkül tűrő, ügyetlen de jószívű srácnak, akit láthatóan tényleg kedvelnek a többiek. Icardira pedig most nem pazarolnék egy szót sem.

 A tempó nem volt épp lehengerlő, ám ezt Perisicék mindenfajta görcsösségtől mentes, felszabadult játékkal ellensúlyozták, így láttunk pár ígéretes lehetőséget, a második félidőben Politano beállásával kialakult "centermentes" taktika pedig újabb két gólt hozott. Kíváncsian várjuk látunk-e ilyesmit bajnokikon, tegnap mindenesetre nagyon ült a dolog, jobban mint a mindössze 23 labdaérintést produkáló Lautaro szerepeltetése. 

Időközben a sorsolás is lezajlott, a következő ellenfél nem más, mint a Bundesliga 7. helyét foglaló Frankfurt. Jó kis csapat, nemzetközi szinten kompetens csatárokkal, szóval bőven kétesélyes lesz. Egy hét szünet után idegenben kezdünk március 7-én, egy hétre rá pedig jön a visszavágó. Forza Inter!