A népi időjóslás azt mondja, hogy ha a medve téli álmából felébredve kibújik a barlangjából és meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik és hosszú, elhúzódó télre számíthatunk. Tegnap este a maci kikukkantott, de nem látta az árnyékát.

Az első félidő persze olyan volt, mint amit megszokhattunk minden januárban szinte egy teljes évtizede: szar. Elgondolás nulla, ki a szélre, be középre egymilliószor. Szerencsére a Parma sem nagyon érezte a vérszagot, bár szerencsénk volt, hiszen Gervinhót többször is hagytuk meglódulni, amiből kikerekedett egy hatalmas kapufa (Vecino kezéből csak a kóla, popcorn kombó hiányzott, közelről mozizta az egészet). Nálunk a legnagyobb helyzet Joao Mario nevéhez fűződNE, ha sikerült volna eltalálni egy kipattanó labdát 13-14 méterre a kaputól. Nem sikerült, viszont a helyi sonkafeldolgozó munkatársai megerősítették a Sky Italiának, hogy megtalálták a stadionból kirepült jobb lábat a telephelyükön.

A második félidőben viszont olyan dolgok történtek, amire nem is tudom, legutóbbi mikor volt példa idén. Sikerült szintet emelni a játékunkon (nem volt nem nehéz mondjuk), sikerült nyomást tenni a Parma kapujára, ráadásul nem is csak 5-10 perces periódusban, hanem szinte folyamatosan lehetett érezni, hogy van gól a játékunkban. Jó pár kihagyott helyzet után végül egy Perisic-labdaszerzést követően vittünk végig két passzból egy kontrát: Nainggolan indult meg a kapu fele, majd kiugratta Martínezt, aki labdaátvétel után tökéletesen lőtt a kapus szeme közé. A végén még egy kicsit ijesztegetett a hazai csapat, de nem volt benne a nagyobb pánik a meccsben összességében.

Ennyit a múltról, nézzük viszont kicsit a jövőre. Bármennyire is csapatjáték a foci, úgy néz ki, hogy egy embertől függ a tavaszi sikerességünk:

Az a helyzet, hogy ebben az idényben az előrelépésünk három pillérre lett felépítve: egyrészt a Candreva-Politano cserére, ami minőségbeli csere, illetve a jobboldalon több opciót biztosít támadásban. A második pillér a hosszabb pad, minőségi keret a támadók oldalán (Keita, Martínez, pipa) valamint arra, hogy szerzünk egy 10-es poszton megfelelően játszó játékos, ez pedig Radja Nainggolan. Ha visszagondolunk az őszre, akkor a kérdésre, hogy mikor játszottunk a legjobban, nagyjából az a válasz, hogy szeptembertől október közepéig-végéig, amikor volt egy relatíve egészséges és relatíve jó formában szaladgáló Ninja. A sérüléseivel visszaesett a játékunk minősége, bár a lendület vitt minket egy darabig, de a BL-kieséssel ez is elfogyott, és elkezdtük magunkra lapátolni foshalmot.

Nainggolan szerepe Politanonál és a minőségi cseréknél is fontosabb, ugyanis nagyobb hatása van a játékunkra. Mivel nincs, aki 1-2 meccsnél hosszabb ideig pótolja, ezért ha ő nincs a pályán vagy nincs formában, elveszik a kapcsolat Brozovic és a támadósor között - mindegy, hogy hányan és kik vannak a pályán. Innentől kezdve pedig a végtelen beadás és az egyéni megoldások maradnak. Az már külön pech, hogy Perisic még mindig nem heverte ki a VB-t, Icardi, akinek a legkomolyabb skillje, hogy be van oltva gólra, most beinjekciózott magának valamit gól ellen, valamint szinte egyszerre lett sérült és/vagy eltiltott a két jó formában lévő szélső, Keita és Politano. A csillagok szerencsétlen együttállása pedig képes azt eredményezni, hogy zsinórban hozunk le meccseket nemhogy rúgott gól, hanem kialakított helyzet nélkül.

Ha Nainggolan tényleg összeszedte magát, tényleg felfogta, hogy hol van és milyen felelősséget visz a hátán, és képes lesz egészséges maradni egy elfogadható forma mellett, akkor nem lehet gond a harmadik hely megszerzése. Viszont ha marad az őszi vonal, ahol többet volt sérült/szar mint nem, akkor nem csak harmadik, hanem a negyedik hely is elúszhat nagyon könnyen, az pedig a katasztrófák katasztrófájával érne fel.

Talán az utolsó pillanatban kezdte el összekapni magát ő is és a csapat is mentálisan, hiszen jövő héttől beindul a nagyüzem, csütörtökön Bécsben lesz jelenésünk (az eltiltott Skriniar és Brozo nélkül), és nem engedhetjük meg magunkban, hogy ezt a sorozatot beáldozzuk, pláne nem a Rapid Wien ellen.

Reméljük, hogy tényleg a medve mászott ki a barlangjából tegnap a második félidőben, és tényleg nem volt ott az árnyéka.

Mozgóképes összeállítás:

További fasza képeket az inter.it -en találhat mindenki.