… ez a mondat hagyta el a számat, mikor tegnapelőtt este Marcelo Brozovic távoli bombája Perin hálójába csapódott. Főleg mivel a meccs egy olyan szakaszában történt, amikor a mutatott játék és a helyzetek száma alapján úgy körülbelül egy nagy semmit érdemelt volna az Inter. Egy happy enddel végződő történet következik 11 pancserről, akik maguk sem tudják hogyan, de a meccs derekán hirtelen csapattá változtak, és sima 2-0-al küldték haza a Grifonét.

Van egy pár oka.

Az EL-sorsolás után, augusztus végén az Inter-szurkolók egy emberként fogalmazták meg a gondolatot, miszerint jó lenne, ha az utolsó fordulónak már tét nélkül, felszabadultan lehetne nekivágni. Nos, jelentem, sikerült a hadművelet, persze egyetlen aprócska szépséghibával.

Így, ebben a formában utoljára láthatjátok ezt a rovatot, legközelebb már megújult köntösben érkezünk havi értékelővel. A csapat nem igazán tett róla, hogy ünnepi hangulatban búcsúztassunk, de ezen már természetesen meg sem lepődünk...

Erre vártak az ellendrukkerek, az eddig önmagához képest szárnyaló és meglepetésre a középmezőnyben tanyázó Interrel végre felmosták a padlót. Most persze mindenki arról ír, hogy eddig tartott a kék-fekete csoda és szépen visszasüllyedünk oda, ahova mindenki várt minket a szezon előtt: a kiesőzónába. Véreim, ez itt most egy lelkesítő poszt lesz. Ha Lejcseszter bajnok lett, nekünk is meg lesz a bennmaradás!

Pioli úgy indította interes pályafutását, hogy három meccsen "begyűjtötte" az összes lehetséges végkimenetelt - úgy, hogy mindannyiszor alakulhatott volna jobban és rosszabbul is a helyzet. Az előjelek alapján Nápolyban is hasonló hullámvasút várható. 

Egy olyan estén van túl az Inter, amikor bár nyert, mégsem lehet boldog. Mint ahogyan jómagam sem vagyok az, hiszen a probléma nagyjából még mindig ugyanaz, mint  három, hat és hét hónappal ezelőtt: ez a csapat képtelen 90 percen át, kiegyensúlyozottan, magas szinten játszani.

Az újabb sikeres európai megszégyenülés után, illetve két agyzsibbasztó, 2-3-400+ milliós téli/nyári mercato-s hír között újra a bajnokságra szarhatunk magasról fordíthatjuk vigyázó szemeinket. Madonnina után, Nápoly előtt érkezik az a Fiorentina, amely ellen zsinórban 4 meccs szopórolleren vagyunk, jóleső 2-10-es gólkülönbséggel. Könnyű mondjuk nem lesz, bár nekünk a Crotone ellen sem az, úgyhogy nagy újdonságot nem mondtam.

Hátunk mögött a milánói derbi, vegyes érzésekkel. Előttünk a Hapoel Beer Sheva elleni Európa Liga meccs, amitől nem szökik egekbe a vérnyomásunk. Elvégre már csak komoly matek árán juthatunk tovább. 

Végül egyik variácó sem jött be, azok közül melyeket touristique kolléga vázolt fel a meccs előzeteseként. Játékban jobbat kaptunk, mint amit vártam, de a problémák nagyjából ugyanazok, mint eddig, de ezen már nincs azaz edző, aki segíteni tudna. A meccs forgatókönyvében leginkább a két évvel ezelőtti Napoli elleni hazai döntetlenre hasonlított és ahogyan akkor is, úgy most is az a kérdés: félig teli, vagy félig üres a pohár?