Eljött az ideje, hogy az összes kis- és középcsapatnak kamatostul visszaadjuk mindazt, amit ősszel elvettek tőlünk. Na jó, inkább Mi vettük el magunktól, de attól még áll: itt az esély, hogy tovább nyújtsuk a négyes győzelmi szériánkat, ugyanis a következő hetekben verhető ellenfelek jönnek. Kezdhetjük rögtön a sort mondjuk a Chievo felnégyelésével, akik szintén elvertek minket még De Boer bemutatkozó meccsén

A Pioli érkezése óta mutatott formajavulás pont elég volt ahhoz, hogy ne tűnjön teljesen kilátástalannak a BL helyért folytatott harc. A tabellán elfoglalt 7. helyezés ugyan még mindig borzasztó, de ha kicsit feljebb nézünk, azt látjuk, hogy mindössze 5 pontra a dobogó, ennél pedig több kell ahhoz, hogy egy valamire való nerazzurro megijedjen. E hónapban kizárólag középtájon tanyázó, illetve kiesőjelölt ellenfelek következnek, az első állomás pedig Udine, ahol délidei párbajban kell bizonyítani.

Mostanában csorgó nyállal kattinthatnak a mercatós hírekre az Interbe olaszokat követelők, hiszen januárban Roberto Gagliardini személyében egy zsenge korú talján érkezik a temérdek pénznyelő zsoldos légiós közé. Az Atalantában nevelkedett 22 éves középső középpályásról még az olaszországi sztárbloggerek se tudnak sokat, nemhogy mi, úgyhogy utánajártunk az ifjú mormota eddigi karrierjének és bemutatjuk az Inter történetének második (!) legdrágább olasz nemzetiségű igazolását. 

Ahogy ígértük, 2017 első posztja a megszokott havi értékelő, azonban az ugyancsak előrevetített módon innentől másabb lesz a struktúra, mint eddig. Díjak már nincsenek, lazább menet viszont van, remélhetőleg élvezni fogjátok a megújult havi értékelőt!

Még egyszer sem volt alkalmunk úgy leülni beszélgetni, hogy volt okunk az örömre. És bár a tabellára továbbra sem jó ránézni, újra érezzük: talán van még miért szurkolni 2017-ben. Értékelünk, kritizálunk, de nem úgy, mint a korábbi adásokban. Most már reménykedünk.

Lassan véget ér 2016 is, egy újabb sikertelen év, ami ellenére azért mi próbáltunk titeket kiszolgálni a lehető legszínvonalasabb módokon -  azonban itt és most nem rólunk lesz szó, hanem Rólatok, kommentelőkről, olvasókról. Mert természetesen TI tartjátok bennünk legjobban a lelket, mindig jó látni, ha van miért és (főleg) kiért órák hosszat a gép előtt pötyögni.

Amióta az Interrel foglalkozó karakterek százmillióit püföljük bele a billentyűzetbe, azóta érik egy poszt a klub valaha volt szerintünk legjobb 11-éről. Most, hogy a karácsonyi hajtásban láttunk igazából szerelmet, meghívtuk vacsorára Anna Scottot, Polak Romanski a Bütykös Bogarakkal együtt segített hazajutni Kevin mamájának, eljött az idő.

Újabb év, újabb zárás a Lazio ellen a Meazzában. Tavaly ennél nagyjából ötször lelkesebben vártuk, hatalmas pofára esés lett a vége. Akkor jók voltak az előjelek, jelenleg inkább rosszak, hátha most ebből fog kisülni valami olyan, amitől mosolygósan fog telni a karácsonyunk...

A tegnapi meccs után nagyon mosolyogtam. Emlékszem, amikor a magyar válogatott nagy nehezen nyert egy középszintű kelet európai csapat ellen egy selejtezőben (legyen mondjuk Moldova), majd rá három napra 40 ezren voltak a Puskásban San Marino ellen. Valami hasonlót érzek én is. Két aprócska győzelem, ráadásul nem is remek játékkal és máris alig várom a Lazio elleni győzelmet. Igen, ott is nyerni fogunk.

Vasárnap, 12:30, vendégjáték a Sassuolo ellen. Mintha ez valahonnan rémlene nekünk az utóbbi évekből... Á, igen, megvan! Jó lenne, ha visszaköszönnének az akkor történtek, de igazából nem vagyunk telhetetlenek, ha úgy alakul, megelégszünk egy 5-6 gólos győzelemmel is.