Ahogy ígértük, 2017 első posztja a megszokott havi értékelő, azonban az ugyancsak előrevetített módon innentől másabb lesz a struktúra, mint eddig. Díjak már nincsenek, lazább menet viszont van, remélhetőleg élvezni fogjátok a megújult havi értékelőt!

TOP + + +

Danilo D'Ambrosio - Fura látni (persze könnyen hozzá tudnánk szokni), de huzamosabb ideje hasonlít már használható futballistára, ráadásul két játékrendszerben is pozitívat nyújtott, ami nem lehet véletlen. Pioli irányítása alatt érkezett meg az igazi jó forma, a Lazio elleni gólpasszal pedig a koronát is feltette a mostanság látott teljesítményére.

Marcelo Brozovic - Folyamatosan kontroll alatt tartja a pálya a közepét, és ha így folytatja, egy idő után végleg elfelejtjük neki a hülyegyerek módjára való viselkedéseit. Már persze ha nem csengeti ki érte valaki a kivásárlási árát a közeljövőben - amit egyáltalán nem tartok elképzelhetetlennek. 

Joao Mário - Két győzelem is az ő hathatós hozzájárulásával született meg, nem kérdés, hogy az Inter kezdőjében a helye, ahogy az sem, hogy személyében kincsre lelt a vezetőség. Jó drága kincsre.

Antonio Candreva - Eredeti posztján és szárnyvédőként is bőven helytállt, a Sassuolo ellen pedig a legjobb interes meccsét játszotta, amit sikerült is a három pontot érő találattal megtoldani.

Említést érdemel még: Samir Handanovic (bőven kivette a részét az utolsó meccses nullázásokból), Felipe Melo (végre nem akartuk világgá kergetni, mi több, utolsó interes fellépésein vaskosan benne volt a három pontok megszerzésében), Éver Banega (hosszú idő után nyújtott igazán értékelhetőt) és Mauro Icardi (két gól és egy akaratlan gólpassz).

FLOP - - -

Ivan Perisic - Amikor már azt hittük, kijött a hullámvölgyéből, újra visszaesett. Jobbnál jobb ziccereket sikerült elcsesznie, pedig ezekből meríthetett volna egy kis önbizalmat, ehelyett csak mélyebbre taszította önmagát. Innen csak felfelé vezet az útja.

Rodrigo Palacio - Igazából sok elvárásunk nincs már vele szemben, ennek ellenére mégis fáj látni, ahogy megöregedve botladozik a pályán majdnem minden alkalommal, amikor lehetőséget kap. Hiába van korából fakadóan nagy rutinja, ebből csak elvétve tud profitálni a csapat.

Jeison Murillo - Még mindig nem jött ki teljesen az önmaga által kreált mélységekből, de talán-talán az utolsó meccseken (főleg a Lazio ellenin) már pislákolt valami fénycsóva az alagút végén.

Említést érdemel még: Cristian Ansaldi (továbbra is többet várunk tőle) és Juto Nagatomo (mert nem szeretjük).

Amikre szívesen emlékszünk:

Régóta vártunk már Banegától egy jó teljesítményre, vagy akár csak egy jó lövésre, megmozdulásra... Jött végre mindegyik, az alább látható videót pedig mosolyogva nézegethetjük azóta is.

Ha van olyan, aki szerint könnyű volt kivitelezni Brozovic első gólját a Genoa ellen, szeretném biztosítani, hogy nem az. Mert tényleg nem.

Említést érdemel még: Joao Mário szólója és gólpassza a Grifoni látogatásakor és D'Ambrosio pontos beadása Icardi fejére.

Amikre kevésbé szívesen emlékszünk:

A most következő videónak már a neve is beszédes: a bizarr jelenetsor alatt a védekezésben tevékenykedő összes emberke lefagyva hagyta, hogy Felipe Anderson ismét bohócot csináljon belőlük. Nagy szerencse, hogy a lövésre elfogyott az ereje.

Az egyetlen igazán rossz decemberi emlékünk (a nápolyi rémálom) azért mély nyomokat hagyott bennünk, különösen a mérkőzés elején bekapott komoly gyomrosok. Az előjelek alapján nem ilyesmire készültünk, ennek ellenére mégis sikerült a hazaiakat felhozni, egyszersmind szárnyaló üzemmódba helyezni.

Szakmai döntések:

Stefano Piolitól valami ilyesmire számítottunk. Az elbaltázott nápolyi kilencven perc után úgy tűnik, fokozatosan kezdi megtalálni a csapatát, olyannyira, hogy még a háromvédős szisztémát is sikerrel alkalmazta velük két meccs erejéig. A szép nevű Pinamonti kezdetése (még ha tét nélküli meccsen is) szimpatikus húzás volt, ahogy az is pozitív, hogy több játékosnál (D'Ambrosio, Murillo, Brozovic, Candreva) sikerült hol kisebb, hol nagyobb formajavulást elérnie. Frank de Boer csekélyke örökségéből egy szeletet megtartott az olasz edző, ugyanis a letámadásra épülő, támadó szellemű foci megmaradt, de láthatóan ötvözi ezt a saját filozófiájával, egyelőre úgy tűnik, az egyetlen komolyabb kisiklást leszámítva elég hatékonyan. 
A vezetőség részéről sem volt csendes az utolsó 2016-os hónap, kezdődött minden a régóta húzódó Brozovic-hosszabbítással, ami az "anti-Juve záradékkal" együtt egy nagyon jó lépés volt. A zárás után bölcsen meg is kezdték a tárgyalásokat az erősítésekkel kapcsolatban, ugye tudvalévő, hogy Lucas Leivát vész esetére (vagy talán egyébként is?) bebiztosították, ezzel egy időben Felipe Melot pedig hazaküldték a Palmeirashoz. A nagyobb történések pedig még csak ezután következnek. (Összesített osztályzat: 4/5)

A decembert ugye a Napoli elleni 3:0-s zacskóval indította a csapat, akkor még nem gondoltuk volna, hogy alapvetően egy vidám hangvételű poszt lesz ez. 3-1-1, három kapott gól nélküli meccs (sorozatban), 8:4-es gólarány, csak remélhetjük, hogy ezt a felfelé ívelő tendenciát megtartja a csapat.