Elérkeztünk a naphoz, amit minden kék-fekete hetek óta tűkön ülve vár, ez pedig a szerzők várakozásaiból is leszűrhető - nem árulok tehát zsákbamacskát, most egy többszereplős bejegyzés jön. A közös posztokat általában különleges alkalmakra tartogatjuk, és ebben a kategóriában mi is lehetne annál méltóbb, mint hogy 20:45-től a szezon meccsén lép pályára szeretett Interünk?

Ha jól sejtem, a történelem folyamán még nem sokszor fordult elő, hogy a Mercato zárására essen egy Inter-kupameccs, most ez is megtörténik, így dupla izgalmakat élhetünk át a nap folyamán.
Szezonok óta szeretnénk már egy olyan csapatot, ami a kiesőjelölteket probléma és kérdések nélkül nyomja le - úgy tűnik, a mostani garnitúra képes ennek a minimális elvárásunknak megfelelni.
Mostanában egészen jól megy a csapatnak. Nem mindig szemet gyönyörködtető a játék – bár néha még ez is előfordul –, de legalább a pontszerzés egészen jól működik. Lassan újra kezdünk úgy készülődni egy olyan hétvégére mint ez a mostani is, hogy nem teszi tönkre a hétvégi finom ebédet a gyomorgörcs, és nem rettegve nézzük a sorsolást, hogy éppen ki csinál belőlünk hülyét. De engem nem vernek át!
Olybá tűnik, a decemberben megkezdett jó sorozat az újévben is kitart. Az eredmények, ha nem is mindig könnyedén, de jönnek, és a játékra sem lehet panaszunk. A Chievo és a Bologna után pedig ideje egy harmadik, a bandát ősszel megtréfáló ellenfelen is revansot venni: irány Palermo!
Könnyedebb sikerre számítottunk, végül mégis túlórára volt szükség a tegnapi nap folyamán lejátszott Coppa Italia-fellépésen. Azért szomorúak persze nem vagyunk.
Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni azért, de azt hiszem, az utóbbi jó pár hét történései után ez a cím nem túlzás - sok-sok apró jel mutatja, hogy talán tényleg elindult valami.