Sok-sok, felkavarásra váró érzelem került szabadjára tegnap, 21:00-kor, mikor a játékvezető a sípjába fújt; Baggio, Balotelli, Brescia és még sorolhatnánk. Az előzetesben csabinter már tökéletesen elirányított minket a nosztalgiavonatra, így most elsősorban a tegnap látottak értékelésével kell foglalkoznunk.

Valószínűleg egy idő után unalmas lenne, ha minden beharangozót úgy kezdenénk, hogy "nincs mese, nyerni kell." Most akkor rögtön átmegyek unalmasba, mert a helyzet az, hogy nincs mese, a hétvégi hazai botlás miatt ma este nyerni kell Bresciában. 

A kérdés nyilván költői, és eleve csak hónapokkal később tudunk erre választ adni, de ha hirtelen visszatekintünk erre a buta pontvesztésre, talán igennel is válaszolhatunk. Viszont így szűkült a "mozgástér" a további bakizások terén - és még mindig nem feltétlen a Scudettoról szőtt álmokról beszélünk itt.

A kíváló hétközi meccs után jöhet a visszatérés a Serie A-ba, ahol a BL-el ellentétben a mérleg eddig parádés, és remélhetőleg Contéék minden erejükkel azon lesznek, hogy a ma esti, Parma elleni hazai meccs után se legyen keserűbb a szánk íze. Én a magam részéről azt kérném, hogy amennyiben a srácok 4 gólt szándékoznak rúgni, azt semmiképp ne az első 60 perc előtt abszolválják, mert nincs kedvem remegni, mint múlt hétvégén. Kivéve talán, ha 9-nél akarnak megállni, mint tegnap a Leicester City.

Mivel hamarosan ùj helyre költözünk, úgy gondoltam, hogy mindenképp illene befejeznem, amit elkezdtem, még a jelenlegi platformon. Ahogyan az előző válogatott szünetben többé-kevésbé bemutattam nektek azokat az edzőinket, akik különböző mértékben, de összességében pozitív kicsengéssel beírták magukat az Inter történelmébe az elmúlt húsz évből, úgy most azokon a sor, akiket jobb lenne elfelejteni. A lista a leginkább tűrhetőtől halad majd a legrosszabb felé, csökkenő sorrendben. Anyázásra felkészülni!

Valódi mentőövként érkezett ez az enyhén szólva sima győzelem egy igazi európai nagycsapat ellen. Persze igazságtalan lenne nem megjegyezni, hogy a Dortmund kerete minőségéhez képest katasztrofális formát mutatott tegnap a Meazzában, de ugyanennyire kár lenne elvitatni, hogy az Inter pedig a Conte-éra egyik eddigi legjobb teljesítményével ajándékozott meg minket. A Barcelona elleni vendégjáték után tehát ismét derekasan helyt álltak a fiúk, melynek leginkább kézzel fogható következményeképp a németek mellé léptek pontszámban. Ezzel a BL csoportkör küzdelmei nagyon is nyílttá váltak, végre emiatt is van okunk izgulni... 

A helyzet egyszerű, de nem könnyű. Ha nyerünk, marad esély a továbbjutásra, ha nem, akkor megyünk a levesbe. Nem kell ezt túlelemezni. 

Kísértetiesen emlékeztetett ez a mai találkozó a 2010/11-es szezon BL csoportkörében lejátszott mérkőzésre a Spurs ellenében. Tükörsima és agyonnyert összecsapás a 75. percig, aztán a végén mégis izgulnunk kellett. De, mint ahogyan akkor, ezúttal is örülhettünk a végén.

Sassuolo, 12:30-as meccs... Finoman szólva sem a kedvenc kombó ez számunkra, de nincs mit tenni, ezt is le kell tudni, lehetőleg győzelemmel - az előzményeket tekintve semmiképp sem lesz ez könnyű feladat.

Az elmúlt két mérkőzést követően némiképp talán keserű szájízzel vehettük tudomásul, hogy itt az újabb válogatott szünet. Mivel még kereken tíz napunk van a Sassuolo elleni meccsig, megengedhetjük magunknak, hogy elszakadjunk kicsit a jelentől és nosztalgiázzunk egy jót. Ennek megfelelően összeszedtem azt az öt Inter edzőt, akik az itt elért eredményeik alapján a legjobbak voltak 2000-től napjainkig. A trénereket nem a klubbal megnyert trófeák száma szerint rangsoroltam, hanem az alapján a pozitív hatás alapján, amelyet a csapatra gyakoroltak. Hamarosan jönnek a részletek.