A Lecce elleni remek rajt ellenére sem vártunk újabb sziporkázó győzelmet a Cagliari otthonában: egy kellemetlen, zártan védekező és több harcedzett Serie A veteránnal felálló ellenféllel szemben nehéz meccsre számítottunk. Meg is kaptuk, de a három pont így is zsebben.

Conte ezúttal sem tudta felküldeni a legerősebb kezdőjét: Godínt és De Vrijt sem merte még kezdőként játszatni (utóbb keretben sem volt), így ugyanazt a tizenegyet küldte fel, mint a múlt héten.

Az nyilvánvaló volt, hogy akkora tempót nem fog tudni diktálni az Inter, mint egy hete a többször is érthetetlenül kinyíló Lecce ellen. A Cagliari egy, de lehet, hogy két kategóriával  jobb és szervezettebb csapat, mint a múlt heti ellen.

A mérkőzés első 20 perce arról szólt, hogy az egy hete parádézó Candreva oldalán erőltettünk minden támadást, de hamar be kellett látni, ez nem az Isteni Antonio napja. Ellenben a másik oldalon Asamoah remekelt és amikor az ő oldaláról indult az akció, reménykedehettünk, hogy talán lesz belőle valami.

De többnyire nem lett semmi, a Cagliari fegyelmezetten zárt, bár cserébe támadójátékuk nem létezett, mi ugyanazzal szembesültünk, amivel az elmúlt években kismilliószor: felállt védelem ellen nincs ötlet, nincs váratlan húzás, nincs talentum, aki húz egy váratlant.

És ha már váratlan:  25. percben, az egyébként végig pocsékul játszó Lautaro bólíntottta be Sensi tekerését - talán még a védője is beleért -, hogy aztán jöjjön a menetrendszerű videózás. A sporttárs elvette volna, a VAR javított, 1-0 ide. Ja, Egrinek szóljon már valaki, hogy a visszajátszásban igenis mutatták a passz pillanatát. Hihetetlen.

A második féldiő már nem volt ilyen dögunalmas, Maran lendületet adott az övéinek a szünetben. Öt percig bírtuk ki, Nandez pazar beadását Joao Pedro fejelte be, már csak az a kérdés, hogy Handanovic miért nem vetődött? A fejes nem  volt erős és még csak helyezve sem volt igazán.

Kíváncsian vártuk tehát, hogy Conte Intere miképpen reagál egy éles helyzetre tétmeccsen. A hátralévő 40 perc arról a játékosról szólt, akiről még júliusban nem gondoltuk, hogy ennyire jó spíler. Sensi a hátára vette a csapatot, előbb egy szabadrúgást tekert a lécre, majd a 72. percben kiharcolt egy tizenegyest, amit Lukaku lőtt be. 2-1 nemoda.

A hátralévő 20 percben nem tudott újítani a Cagliari, a becserélt Politano révén az Inter közelebb állt a harmadikhoz, mint a hazaiak az ikszhez. Emellett megcsodálhattuk a debutáló Godín páratlan cselező készségét, lett is belőle baj, kís híján.

Két meccs, két győzelem, jöhet az átigazolási szezon utolsó napja (élő mercato követéssel a blogon), utána pedig a válogatott szünet.  Előbbi garantáltan izgalmasabb lesz, mint ez a meccs volt.

Pontozás:

Handa 5,5- Dambro 6, Rano 6, Skrini 6,5- Candreva 5,5, Sensi 7, Vecino 5. Brozo 6, Asamoah 7- Lautaro 5,5, Lukaku 5,5

cserék: Politano 6.5,  Godin 6, Barella 6