Újabb hónap telt el veretlenül, ezt pedig - sorsolás ide vagy oda - szezon előtt legszebb álmainkban sem gondoltuk volna... "Aprócska" szépséghiba, hogy további négy csapat száguld az Inter tempójában, így jó idénykezdet ide vagy oda, még szinte apró lépéselőnyt sem sikerült kiharcolni a riválisokkal szemben. Utóbbi tény persze nem kizáró oka egy újabb pozitív hangvételű havi rovatnak.

Bizony könnyen megtörténhet, hogy egy, a kapufát szétforgácsoló, de arról mégis kifelé pattogó lövés miatt kullogunk riválisaink mögött ahelyett, hogy az élről néznénk le rájuk. A tabellán ugyan jelenleg 3. az Inter, de a két római csapat elmaradt meccseit hozva előzhet, és a jelenlegi erőviszonyok mellett nem nagyon látok okot arra, hogy miért ne tennének így. Persze felesleges ezt a kellemetlen szituációt egyetlen rosszul elsült jelenetnek tulajdonítani, hiszen egy 90 percen keresztül izgalmas és végig nyílt meccset láttunk.

11 forduló után még sosem volt 29 pontja az Internek, szóval Spalletti konkrétan a klubtörténet legjobb rajtját hozta össze, amibe nem ma kellene belerondítani, egy közepesnél valamivel jobb ellenféllel szemben. Figyelem: szigorúan kommentfogó jellegű előzetes következik, a minimálisnak is kevesebb infóval.

Kellemetlen lehet úgy játszani a forduló utolsó mérkőzését, hogy előtted egyik riválisod sem hibázott, így ha esetleg te teszel így, garantáltan a hét lúzerévé válsz. Különösen ciki lett volna eme lelki teher miatt mulasztani el a kötelezőt egy kimondottan gyenge, sőt az egyik leggyengébb csapat otthonában. Tegnap pedig az Inter ugyan nem túl lehengerlő, de kellően magabiztos játékkal demonstrálta ellenfeleinek, hogy továbbra sem kíván az alsóház ellen pontokat bukni.

Méghozzá olyan, amit meg kell írni tisztességesen, másnap oda kell adni a tanárnak, ő meg osztályzás nélkül, egy "láttam" jellel, esetleg egy szóbeli dicséret kíséretében vissza is szolgáltatja. Persze csak amennyiben korrekt tanuló akar lenni az illető.

Imi barátom tökéletesen ráérzett a beharangozó címére, hisz tegnap este tényleg a legnehezebb kötelezőt tudtuk le eddig a szezonban. Derby győzelem és nápolyi x után vártuk Genova (mostanság) erősebb csapatát, akik egy laza ötössel hangolodtak milánói túrájukra. Brozovic még mindig sérült, de a keretünk többi tagja erőtől duzzadva és egy kicsit fáradtan várta Alvarezéket, akik imádnak beleköpködni a levesünkbe. Én valahogy nem cidriztem a meccstől, egy bedarálós (de magabiztos) kettő nullát éreztem a levegőben. Természetesen most sem jött be a tippem, de hajtás után nézzük meg, hogy a hűdefontos három pont hogyan is került a zsákba. 

Még ki sem örömködhettük magunkat a szombati pontszerzésnek köszönhetően, hiszen valóban többet ér egynél az a nápolyi pötty, ma este már papír szerint is többet kell szerezni. Apró, pici probléma, hogy a determinisztikusan élcsapatoknak nevezett hatost idén nagyon úgy néz ki, hogy a Sampdoria követi az erősségi sorrendben (sőt, van akit meg is előz egy pindurkát, khmkhm vehehe), ergo a legnehezebben begyűjthető, de a hazai pálya miatt mégis kötelező 3 pontnak kell a zsebünkben landolni.

Nápolyba még Európa nagyjai sem győzni utaznak, szóval legyen inkább félig teli az a bizonyos pohár, mintsem félig üres. Bennem azonban még úgyis van hiányérzet, hogy a meccs nagy részében csak nyomozta az Inter a labdát és igazán komoly helyzete csak a Sarri-legénységnek volt.

Gondolkodtam egy darabig, hogy ezt a címet adjam-e, elvégre még mindig észszerűbb szerénynek maradni, de aztán ránéztem a tabellára, és úgy döntöttem, hogy a bajnokság kezdetétől a mai napig számítva igenis jogos a címadás. Ugyanakkor azért azt is mondjuk ki, hogy hiába ez az ősz derbije, az esélyek nem annyira kiegyenlítettek - legalábbis előzetese -, mint a megnevezés indokolná. De borítottunk már esélyeket idegenben ebben a szezonban.

Pár perccel a lefújás előtt meggyőződésem volt, hogy valamiféle átok szállta meg a milánói derbyket, ami miatt mostantól mindegyiknek 2-2-es döntetlennel kell végződnie, a játék képétől teljesen függetlenül. Ha volt is ilyen átok, az tegnap este megtört, hála egy kései tizenegyesnek, melynek jogosságát ugyanúgy meg tudnám magyarázni, mint jogtalanságát. Így lett meg a három pont, minden viszont akkor sem mindig jó, ha a vége jó…