Újabb hónap telt el veretlenül, ezt pedig - sorsolás ide vagy oda - szezon előtt legszebb álmainkban sem gondoltuk volna... "Aprócska" szépséghiba, hogy további négy csapat száguld az Inter tempójában, így jó idénykezdet ide vagy oda, még szinte apró lépéselőnyt sem sikerült kiharcolni a riválisokkal szemben. Utóbbi tény persze nem kizáró oka egy újabb pozitív hangvételű havi rovatnak.

TOP + + + 

Antonio Candreva - A lehető legjobb módon válaszolt a kritikákra: összeszedte magát és kilábalt a gödörből, mi több, egyértelműen a csapat egyik erősségévé vált. Vicces mód már kicsit túl is tengett az önbizalma, ez Quagliarella fejes góljánál például negatívan csapódott le, akkor az ő labdavesztéséből (saját tizenhatosnál bőrözgetés, khm...) indult az ellentámadás. Ezt leszámítva persze a jelenlegi Candrevára nem igazán lehet panaszunk, elöl és hátul is komolyat tesz le az asztalra. 

Ivan Perisic - Olykor úgy tűnik, szenved, szemre kevésbé is látványos a játéka, de a legfontosabb pillanatokban azért csak odateszegeti a pontokat a kanadaira, emellett a mezőnymunkája, önfeláldozása is példaértékű. 

Matías Vecino - Kettőből kétszer szerepel ebben a rovatban a pozitívumok közt, ez pedig véletlen nem igazán fordulhat elő - őt is bevéshetjük tehát a "bevált igazolások" csoportba. A Samp elleni meccs különösen megmaradhatott bennünk az ő vonatkozásában (mindhárom gólban szerepet vállalt), de a többi fellépése alkalmával sem okozott csalódást, távolról sem. A meccsenkénti egy szólót pedig most már kifejezetten várjuk tőle.

Mauro Icardi - Kis híján kétszer jutott mesterhármasig ebben a hónapban, azzal a két teljesítményével természetesen mindkét parti végkimenetelét szinte egymaga döntötte el. A szívünkhöz közelebb persze a Derby-mutatványa áll, az az este - érthető módon - nem csak számára, számunkra is sokáig emlékezetes marad.

Milan Skriniar - Fél éve sincs, hogy behúzták Sabatiniék, de máris úgy beszélünk róla, mint az Inter-szurkolók egyik nagy kedvencéről. Ez persze nem csoda: játékával már eleve sok hívet szerzett, de az emberi tulajdonságaival kapcsolatban is csak maradéktalanul pozitív jelzők juthatnak eszünkbe (gondoljunk csak az ex-csapata elleni gólörömre) - tökéletes csapatkapitány-alkat tehát. Kezdeti aggályaink elmúltak, esetében egy valódi (már nem is olyan csiszolatlan) gyémántról beszélünk, és ezt meccsről meccsre bizonyítja.

FLOP - - -

Joao Mário - Szegényről nem érdemes sokat írni: mentálisan a béka segge alatt van, amit csak lehet, elront. Nagy kérdés, látjuk -e őt még Inter-mezben jól futballozni...

Amikre szívesen emlékszünk:

Madonninán triplázni olyan tett, amire nem sok példa volt a futballtörténelemben - Mauro Icardi pedig ebbe a kategóriába írta be magát október 15-én. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy ezzel egyszersmind egy csodálatos Derby-győzelem fő letéteményesévé vált.

Amikor már tetőfokára hágott a "Ki játsszon 10-es pozícióban?" kérdéskör, némiképp váratlan helyről érkezett válasz: Marcelo Brozovic életjeleket mutatott, és bejelentkezett stabil kezdőnek. A Beneventonak rúgott szabadrúgás gólja például egész prímára sikeredett (egyébként is nagyon jól játszott) - fájdalom, hogy ezt követően megsérült a válogatottnál.

Egy igazi klasszis nehéz helyzetben áll csapata élére: Ivan Perisic pont ezt tette a Veronában váratlan gondokat okozó találkozón, és eldöntötte a három pont sorsát egy elemi erejű bombával.

Érdekes, de az idényben a legpozitívabb kritikák egy meccs egészét nézve nem az egyik győzelem, hanem egy döntetlen alkalmával születtek. Ez persze nem csoda, hisz a Napoli-expressz megállítása előtte egy Serie A-csapatnak sem sikerült, és ha Handanovic extra védései mellett még lett volna további szerencséje is a csapatnak, akár három ponttal is hazatérhettek volna Milánóba. Persze felesleges telhetetlennek lenni, lévén előzetesen mindenki aláírta volna az pontosztozkodást.

Amire kevésbé szívesen emlékszünk:

Jól fémjelzi a mögöttünk hagyott időszakot, hogy e helyütt egy olyan történést kell kiemelni, ami (szerencsére) végül nem került pontjába a csapatnak. A Sampdoria elleni meccs egy darabig úgy alakult, hogy akár gálaelőadást is láthatunk, aztán... Felsejlett a múlt. Méghozzá a nagyon közeli múlt, mikor is előszeretettel zavarodott meg a csapat buta kapott gólok után. Most is ilyen esett, Handanovic ritka potyáinak egyikét kapta Kownackitól.

Szakmai döntések:

Bár szinte mindegyik meccsen voltak fejcsapkodós és idegőrlő pillanatok, azért összességében ki lehet jelenteni: játékban igenis történt előrelépés, egyre inkább érik össze a csapat Spalletti kezei alatt. A kevés és olykor fura cseréit még mindig nem értjük igazán, de ez egész pályafutására jellemző volt, valószínűleg nem itt és most fog megváltozni ezzel kapcsolatban, ezt a "jelenséget" már így kell elfogadnunk. Karamoh, Dalbert és a többiek jegelése kissé fájó pont, de mivel az eredmények jönnek, emiatt sem érheti sok szó a ház elejét - hiába látnánk már mindannyian Nagatomot a kezdőn kívül, a szezon egészét tekintve még az ő játszatása is egy védhető döntés. (igen, fájt leírni)
A pálya közepe úgy néz ki, kezd összeállni, ez pedig kulcsfontosságú a folytatás szempontjából, örömteli Gagliardini és Borja Valero formajavulása is, ellenben a kapott gólok száma kissé kezd aggasztó lenni...
Vezetőségi részről nulla érdemleges dolog történt, Éder új szerződése már novemberben lett aláírva.
(Összesített osztályzat: 4/5)

Négy győzelem és egy döntetlen, 10:6-os gólaránnyal, már ebből az adatból is látszik, hogy a kizárólag minimális különbségű diadalok miatt még mindig vékony az a bizonyos jég, és a jó egyéni védőteljesítmények ellenére magára a védekezésre illene jobban odafigyelni. Pozitív, hogy a Spalletti-csapat túl van már három rangadón, és eddig mindet jó szájízzel tudta le.

Az előző hónapban magasan Skriniart választottátok a legjobbnak (a szavazatok 69%-át gyűjtötte be), most ismét rajtatok a sor, döntsetek!