Hosszú évek után eljutottunk arra a pontra, hogy a Derby della Madonnina színvonala (legalábbis a játékosok minőségét nézve) egyértelműen elkezdett emelkedni - ehhez már csak a csapatoknak kell hozzátenni azt a pluszt, amivel visszajön kicsi a "régiből". Szokásunkhoz híven közös beharangozót rittyentettünk össze a nagy meccs elé.
Hosszabb kihagyás után újra jelentkezik a rovat egy nagyobbacska időszak felölelésével - a tabellára tekintve akár lehetne ez egy eleddig soha nem tapasztalt mértékben pozitív hangvételű poszt is, azonban az unalomig ismételt körülmények miatt sajnos távolról sem ez a helyzet...
Bevetette már ezt a formátumot PaulPierce kolléga is korábban, úgyhogy gondoltam, most én is megpróbálkozom. Persze, ezt az 5 dolgot nyugodt szívvel kiegészíthetitek (sőt!), de akár vitathatjátok is, ahogy jól esik. Gondolom senki előtt nem lövöm le a poént, hogy újabb három ponttal gyarapodott a kis puttonyunk, ugyanakkor a maradéktalanul elégedettől irtózatos messze vagyunk. Na, de lássuk azt az 5 "takeawayt".
Nem igazán tudom eldönteni, várom-e az Inter vasárnap délutáni vendégjátékát a Benevento ellen. Az eredmények (a szörnyű 5. fordulót leszámítva) szépen jönnek eddig, a játék azonban már fordulók óta döcögő, sőt helyenként kilátástalan, ilyet pedig Spalletti csapataitól ritkán látunk. Szenvedős 90 perc is jöhet akár, a kopasz főnöknek azonban volt egy egész hete finomhangolni a taktikát, a Benevento pedig akár ideális ellenfél is lehet a gyakorlásra.
Hiába reménykedtek a pozitívabb beállítottságúak, a mai nap sem arról szólt, hogy az Internazionale hogyan szerez új híveket a labdarúgás nevű sportágnak. Újfent kiütköztek azok a kisebb-nagyobb hibák, amikről az utóbbi hetekben sok szó esett, így Spalletti egy mini válaszút elé érkezett.
Amikor a Roma elleni meccs után ránéztem a következő hetek sorsolására, úgy kalkuláltam, hogy nagyjából az összes meccset megnyerhetjük, kivéve a Bologna ellenit, ahol vállalható lenne az egy pont is. Végül így lett, ám mégsem lehetünk elégedettek, mert a mutatott játék hétről hétre gyengébb. A Genoa tökéletes alanynak tűnik arra, hogy visszatérjünk a helyes útra.
Lassú, ötlettelen, pontatlan. Ezek a szavak jutnak eszembe az Inter tegnapi teljesítménye láttán. Na jó, a Crotone elleni vendégjáték után is ez volt a véleményem, de ott még rá lehetett fogni, hogy kivárásra játszottunk a fizikailag sokkal gyengébb ellenféllel szemben, a győzelmet pedig amúgy sem szükséges megmagyarázni. Ezt a tegnapit már valakinek meg kéne.
Százszázalékos mérleggel állni tök jó. Az még jobb, hogy közvetlen riválist is sikerült már verni idegenben. Még ezeknél is fontosabb dolog viszont, hogy mindent, de tényleg mindent a helyén kell kezelni. Ahogy azt mostanában a legtöbben (nagyon helyesen) szajkózzák.
Akarom mondani: tőlem aztán minden meccsen játszhatunk így, ha a vége három pont. Viccet félretéve: ne szépítsük, akkorát mákoltunk tegnap, hogy azóta se hiszem el. A szerencsén kívül az égvilágon semmi működött, egyénileg szinte mindenki a borzalmas és gyenge között teljesített, ebből kifolyólag csapatként se funkcionáltunk sehogy, és még Spalletti meccselése is hagyott maga után kívánni valót.
Az utóbbi pár évben mindig ugyanazzal indítottuk a kicsik elleni előzetest: szenvedni fogunk a bunker ellen és a végén majd örülhetünk az egy gólos sikernek is. Most viszont azt várom, hogy magabiztosan, több góllal nyerjünk. Főleg, hogy hendikepes győzelemre fogadtam.