Mindenki, aki csak megszólalt vagy írt a vasárnap déli fellépéssel kapcsolatban, hangsúlyozta, hogy cseppet sem lesz könnyű az Inter dolga, "trükkös" kilencven perc vár a csapatra. Ilyen téren nem is csalódtunk, szerencsére végül  az eredményben sem, melós kis győzelemnek örülhettünk az újabb VAR-ozással gazdagított délutánon.

"Ninc isz jobb, mint egy adag illatosz, omlósz cirke, meg egy Inter-mecc vacorára" - gondolhatják Kínában. Vitatkozni nem szeretnék velük, nehogy megsértődjenek, annyi kiegészítést viszont teszek, hogy ami nekik vacsi idő, az nálunk a húsleves és rántott húst ideje, de mivel illatosz omlószék többen vannak, nekik is jár annyi, hogy normális időben nézhessenek Inter meccset. Ma 12.30-tól épp a Societa Polisportiva Ars et Labor, vagyis a SPAL ellen.

A hajszálainkat egyesével kitépő mercatóval ellentétben a hagyományokat szeretjük, de azért, vagy éppen ezért, idén sem marad el a közös nyárértékelő poszt, melyben mindannyian okoskodunk egyet utólag, hogy kit kellett volna eladni vagy megtartani Sabatiniék helyében. 

Nem, nem a Lehel piacról fogunk tudósítani. Elérkezett az emberkereskedelem utolsó napja, mi pedig rághatnánk a körmeinket, de elvileg nincs miért, kiért, ugyanis Sabatini tegnap azt mondta, hogy számunkra véget ért a nyár érdemi része. Ehhez képest késő este már arról szólt a fáma, hogy konkrétan igazoltunk is egy játékost. A blogon egész napos élő hírkövetés lesz, szóval érdemes lesz velünk tartani.

Be kell valljam, a nyári hőség ellenére a Serie A sorsolásának napja óta fáztam ettől a két rangadóval nehezített szezonrajttól. Biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az egyetlen, aki még egy dupla vereséget és így két forduló után az élbolytól való 6 pontos leszakadást sem tartott esélytelennek. Ilyenről viszont szó sincs, hiszen olybá tűnik, a három kenyéradót váltó olasz edző közül Luciano Spalletti kapcsolt a leggyorsabban, és ki is tudta használni helyzeti előnyét mind múlt héten a teljesen új csapatot építő Pioli, mind tegnap a nagycsapat terhével még egyelőre ismerkedő Di Francesco ellen.

A Mercato finisének árnyékában jön a második forduló, a sorsolás pedig úgy hozta, hogy míg például a Juve és a Milan felhozó meccseket játszik, nekünk az erős kezdést még erősebb folytatás követi Rómában. A Farkasokhoz egyébként finoman fogalmazva sem nyerni járunk ebben az évtizedben (!), annyira nem, hogy bajnokit legutóbb akkor nyertünk, amikor Zsozé és Ibra még nem Manchesterben, hanem Milánóban töltötte napjai nagy részét. 9 éves átkot kellene megtörni tehát (bár 2011-ben, a kupa elődöntő odavágóján Stankovic góljával nyertünk), de ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.

A biztató felkészülési szezon után a többségünk magabiztos győzelmet várt a nyáron meggyengült Fiorentina ellen. Megkaptuk amit akartunk, sőt talán még egy kicsit többet is: önbizalmat.

Magam sem tudom miért, de akármennyi rossz dolog történt ezzel a klubbal az utóbbi 7 évben, az Inter drukkerek mindig optimistán várták az új szezont. Akármilyen ismeretlen játékost is igazoltunk,remdre elhittük, hogy az jobb lesz, mint azé előd. És persze a legtöbbször nem igy lett, de meg mindig van hitünk. Ezúttal egy közös poszttal hangolódunk a szezon első mérkőzésére. 5 kérdés, 7 blogger, 35 válasz.

Bő három hét van hátra az idei húspiacból és egyelőre inkább félig üres, mintsem félig teli lenne az a bizonyos pohár.  Az utóbbi évek egyik legidegesítőbb nyarát élhetik át az Inter drukkerek, hiszen lóvé van, de valamiért mégsem jön össze az igazán nagy dobás.

Mialatt a vezetőség a huszonhetedik sikertelen igazolási kísérletet vezényli épp, nekünk bőven van időnk kicsit nosztalgiázni, visszatekinteni az előző szezonokra. Nem kell persze megrettenni, nem gyászposzt lesz ez alapvetően - búcsúzunk a triplete utáni éra egyik erre méltó játékosától.