Nápolyba még Európa nagyjai sem győzni utaznak, szóval legyen inkább félig teli az a bizonyos pohár, mintsem félig üres. Bennem azonban még úgyis van hiányérzet, hogy a meccs nagy részében csak nyomozta az Inter a labdát és igazán komoly helyzete csak a Sarri-legénységnek volt.

Spalletti azt  a kezdőt küldte fel Nápolyban, amit mindenki megjósolt: a 20 milliós Dalbert képtelen felülkerekedni Nagatomón, míg a formán kívüli Joao Mario és a legrosszabbkor megsérülő Brozovic miatt a középpályás hármast sem igazán lehetett máshogyan kombinálni.

A Napoli hétközben még Manchesterben játszott egy meccset a City ellen, ráadásul Insinge sérüléssel bajlódott, a játéka is kérdéses volt, végül szanaszét injekciózták mégis felépült. A déliek tehát nem a legjobb fizikai állapotban várhatták a rangadót és ez az egész mérkőzésen érződött.

Az megint más kérdés, hogy még így is ők domináltak szinte végig és persze több helyzetük is volt, de érezni lehetett, hogy nem tudnak olyan szintű nyomást helyezni az Inter védelmére, hogy az összeroppanjon. Nagyjából mindkét félidő ugyanúgy, nézett ki: az első 10-15 percben még úgy ahogy képes volt Spalletti csapata is nyomást gyakorolni a hazaiakra, ám szépen fokozatosan a Napoli átvette az irányítást.

Azt azért nem állítanám, hogy a déliek percenként lőttek volna kapura, de így is volt több helyzetük, amikor Handanovicnak kellett -nem egyszer bravúrral- védenie.  Amit például az első félidő 20.percében művelt arra csak egy világklasszis kapus képes: előbb Callejón, majd a kipattanót követően Mertens lövését védte ki valahogy, talán még ő sem tudja hogyan.

Persze aprócska lehetőségei akadtak a mi fiainknak is, az első félidő végén Borja Valero, a második félidő elején Vecino is gólt lőhetett volna, ha egy kicsit pontosabb, de a számomra legfájóbb a 78.percben jött el. Az egész meccsen végig alázatosan, sokat futva és rendkívül hasznosan játszó Candreva lódult meg a jobb szélen, miközben középen a tökéletesen helyezkedő Perisic már gólra éhesen várta a labdát. Csak egy pontos, erős lapos passz hiányzott volna és érzésem szerint a horvát onnan nem hibázott volna. Volna, de nem jött az a pontos, erős lapos passz.

A végén még próbálkozott a Napoli, hogy megnyerje a meccset, de a Handanovic-D'Ambrosio-Skriniar trió végig a helyén volt. A San Paolóban tökéletes a döntetlen, ám bennem mégis van egy kis hiányérzet. Sarri csapata ma igenis verhető lett volna, érezni lehetett rajtuk, hogy nem úgy pörögnek, ahogy szoktak és amire képesek. Félelmetes viszont, hogy még így is ők domináltak és nekik volt a több helyzetük.

A Roma, Milan, Napoli trió ellen 7 pontot szereztünk, ami óriási bravúr, főleg úgy, hogy ebből csak a Derby volt hazai pályán. 9 meccs után 23 ponttal állunk, úgy gondolom, hogy szépen lassan elfognak csendesedni a kritikus hangok - magamat is beleértve. Nehézkes, szenvedős győzelmek a kicsik, viszonylag jobb játék és bravúr pontok a nagyok ellen.

Nincs miért panaszkodnunk.

Osztályzatok:

Handanovic 9 - D'ambrosio 6,5, Skirniar 7, Miranda 6.5, Nagatomo 10 - Vecino 6,5, Gagliardini 6, Borja Valero 6- Candreva 6,5, Perisic 5,5- Icardi 5