Nem tudom, ki hogy van vele, de én meglehetősen utálom, hogy a bajnokság kezdete után nem sokkal két válogatott szünet is következik. Azt még megértem, hogy az EB- és VB-selejtezőkre elviszik a csapatunk legjobbjait, – hogy aztán legalább két-három játékost sérülten küldjenek vissza, – de egy Argentína - Irak barátságos meccsért akkor sem tudok lelkesedni, ha az egyik nagy reménységünk épp beverekedheti magát a válogatottba. Ráadásul épp egy jó formában lévő Intert szedtek szét két hétre, ki tudja, az utazgatások után hogyan állunk össze újra a városi derbire.

Hiába találták ki ezt a Nemzetek Ligája nevű akármit, egyelőre semmi presztízse sincs, és lefogadom, hogy a válogatott játékosok többsége inkább nyűgnek éli meg. Abban még talán volt valami érdekes, amikor Nemzetünk fiai elhozták hazánkba az olaszokat valamelyik EB-selejtezőn, ellenben az észtek, görögök, finnek elleni vergődést figyelni főleg csak mazochisták számára ajánlott. (Szegény Orbán Vili, nem igazán gondolta át, mire vállalkozott.)
Csak az A divízió csapatainak szurkolói jártak jól, akiknek legalább most nem kell egy Kazahsztán vagy Luxemburg elleni gálameccsre beülniük a tv elé.

 A jelenlegi magyar válogatottat nézni kb olyan, mint a Jonathan, Ranocchia, Nagatomo, Taider, Gargano, Kuzmanovic, Rocchi nevével fémjelzett Intert:  mint amikor erőspistát eszel, és elfelejtesz kezet mosni, mielőtt a szemedhez nyúlsz, vagy elmész wc-re – először van benne valami perverz módon szórakoztató és vicces, de aztán hamar rájössz, hogy inkább csak kurvára fájdalmas, és hogy mekkora hülye vagy.

Azonban, hogy legalább ne legyen teljesen hiábavaló ez a másfél hét, nézzük meg, hogyan teljesítettek játékosaink a nemzeti csapataikban! 

 Argentína és Brazília

Szerencsétlen argentin válogatott történelmi lehetőséget szalasztott el idén nyáron. Egy remek generáció utolsó esélye volt, hogy megnyerje a világbajnokságot, sajnos azonban kicsit későn jöttek rá a szövetségnél, hogy ehhez egy Messinél jobb edzőt kellett volna a kispadra ültetniük.

 A nyári leégés után a sztárok nagy része végleg, vagy év végéig jól le is mondta a válogatottságot, így a megbízott szövetségi kapitány, az ex-Lazios Lionel Scaloni C-csapattal kellett, hogy kiálljon lehetőséget kapott, hogy kipróbáljon egy csomó tehetséges fiatalt. Ehhez nem voltak restek olyan ellenfeleket szerezni az őszre, mint a méltán híres Guatemala, vagy Irak nemzeti tizenegye. Pechjükre azonban októberre már le volt kötve a brazilok elleni fellépés is, de ezen végül szerencsésen elkerülték a méretes zakót.

 A szeptemberi sérülést követően Lautaro Martinez Irak ellen kezdhetett a válogatottban, és nem is vallott szégyent, bár az is igaz, hogy Irak azért még nem a Cagliari. 57 pályán töltött perce alatt egy góllal, és jónéhány szép megmozdulással vette ki a részét a 4-0-s győzelemből.

A Superclásico azért már más tészta, és bár egy Argentína - Brazília meccs mindig hatalmas hajtást és szép játékot ígér, én 20 perc után inkább elkezdtem vicces macskás videókat nézni helyette, annyira semmilyen volt, és csak a háttérzajként hallgattam a holland kommentátor nem túl lelkes közvetítését. A brazilok a legjobb kezdőjüket küldték pályára a felforgatott argentin csapat ellen, így nem is csoda, ha a meccs szinte egészében az ő akaratuk érvényesült, ahogy ezt a 67%-os labdabirtoklási arány is mutatja.

Icardi még saját magához képest is kevés, mindössze 14 labdaérintést produkált a pályán töltött 87 perce alatt, azaz átlagban 6 percenként került hozzá a labda. Néha ennyi is elég neki, hogy gólt szerezzen, most nem ez volt a helyzet. Lautaro az 57. percben váltotta Dybalát, de 9 labdaérintése során ő sem tudott túl sokat hozzátenni az argentinok amúgy is pocsék játékához.

A meccs embere Neymar lett, aki 5 kulcspassz mellett 7 sikeres cselt is bemutatott, ráadásul ő ívelte Miranda fejére a győztes gólt hozó szögletet is a 93. percben. A mi brazilunk a kevés védőfeladatát jól látta el, és a hajrában szerzett gól mellett 100%-os passzmutatót is villantott. Jó az öreg a háznál.

Olaszország

 Az olasz válogatottba Gagliardini és D’ambrosio kapott meghívót, azonban Danilo barátunkat inkább hazaküldték pihenni, mondván, nincs 100%-os állapotban. Szegény nem igazán szokott hozzá a szerda-szombat terheléshez, és talán mindannyiunknak jobb lenne, ha már nem is kellene ezzel megerőltetnie magát. A jövő Interében ő már csak megbízható kiegészítő ember kellene, hogy legyen. Persze, csak ha Vrsaljko tudja hozni a Spal ellen mutatott teljesítményét (például 5 kulcspassz a meccsen) hosszú távon is. Politano némileg érthetetlen módon nem kapott behívót. Ugyan Bernardeschi és Chiesa is egyértelműen előtte van a rangsorban, azért hasznos tagja lehetne a keretnek.

Az olasz meccseket könnyű elemezni Inter szempontból: Gagliardini az Ukrajna és a Lengyelország elleni mérkőzésen is remek munkát végzett a kispadon, végig ügyesen figyelte a társait.

 Másrészről azért még érdemes lehetett szemrevételezni az olasz válogatott játékát. Én ugyanis nagyon bízom benne, hogy legkésőbb jövő nyártól kicsit bővül az Interes olasz kontingens. Fő karácsonyi kívánságom Barella lenne, aki két meccs alatt valószínűleg beverekedte magát az olasz kezdőbe Verratti és Jorginho mellé – meglehetősen illusztris középpálya lesz ez az elkövetkező években. Barella a lengyelek ellen kiosztott 2 kulcspasszt, és volt 3 szerelése (ez 3-mal több, mint amit Vecino hoz egy átlagos meccsen), és ugyan 73 labdaérintése bőven elmarad Verratti 132-es és Jorginho 125-ös kiemelkedő értékétől, de azért így sem vallott szégyent. Idén meccsenként 2,6 szerelést, 2,1 interceptiont (megelőző szerelés/labdaszerzés) és 1,5 kulcspasszt produkál a Serie A-ban, 80%-os passzmutató mellett. Egyedül ez utóbbi mutatóját kellene kicsit feljebb tornásznia. Brozovic mellé remek opció lenne a középpálya közepére, és ha nem töketlenkedtünk volna nyáron Vidal és Modric valószínűtlen leigazolásával, akkor kölcsön + 25 millió opcióért már a miénk lehetne, és nem Vecino vagy Gagliardini szerencsétlenkedését kellene néznünk.  Azóta az ára úgy 40-50 millióra nőtt, és angol klubok érdeklődését is felkeltette. Állítólag Inter szurkoló, és ha jövőre Juve vagy Milan mezben látom, sírva fakadok.

 Egy másik teljesen logikus igazolás Biraghi visszahozatala lenne a csapathoz. Ez több szempontból is jó döntés lehetne: először is, Inter-nevelés, így a bl-keret 4 saját nevelést előíró szabálya szerint is ingyen nevezhetnénk, másrészt szép csendben nemcsak a válogatottba verekedte be magát, hanem a WhoScored osztályzatai alapján idén eddig a legjobb balhátvéd a bajnokságban.  Habár a lengyelek ellen voltak hibái, Mirandához hasonlóan a hosszabbításban szerzett győztes gólja valószínűleg feledtette őket. Noha korábban nem tűnt akkora tehetségnek, és valószínűleg világklasszis sem lesz már, az eddig egyetlen korrekt meccset lehozó Dalbert helyett jó megoldás lehetne. (És hozhatná magával az elkótyavetyélt Benassit is Firenzéből.) Mindenesetre Biraghi visszatérése kevésbé lepne meg, mint Magdi anyusé a Barátok köztbe.

 A harmadik kívánságom meg természetesen Chiesa lenne, de ahhoz nemhogy az aranyhal, de még egy kínai aranybánya is kevésnek bizonyulna.

 
Horvátország

Ha már az előző válogatott meccsen megsérülő Vrsaljkót a következő válogatott meccsig nélkülöznünk kellett, Dalicban legalább volt annyi becsület, hogy ezúttal lemondjon a szerepeltetéséről, mint ahogy a kisebb sérüléssel bajlódó Brozovic sem utazott az Anglia és Jordánia elleni meccsekre. Így a horvát szakosztályunkat csak a világ egyik legjobb szélsője  Perisic képviselte, aki az angolok ellen pályán töltött 67 perce alatt mindössze 28-szor ért labdába, kétszer lőtt kapura, és inkább a rosszabbik énjét mutatta. Ráadásul az ilyenkor szokásos mezőnymunkája sem húzta fel a teljesítményét, a védekezésben sem igazán volt hasznos ezúttal: 0 szerelés, 0 interception.  A Spal ellen 1 szerelés, 3 interception, 5 tisztázás a gólpassz mellé, a PSV ellen 1 szerelés, 2 interception, 4 tisztázás, így még ha a támadásban mostanában nem is remekel, a mezőnyben hozzáteszi azt a pluszt, ami miatt mondjuk nem Keita vagy Candreva játszik helyette.  A Jordánia elleni barátságos meccsel szerencsére már nem kellett fárasztania magát, nem lépett pályára. Neki is meg kellene találnia a formáját, mert így 4 szélsőnkből 3 nem igazán villog mostanában.  Na, majd a Milan ellen…

Uruguay

 Uruguay Ázsiában turnézott, jól ki is kapott Dél-Korától 2-1-re, Japántól meg 4-3-ra (Nagatomo végigjátszotta a mérkőzést.) Kedvenc uruguayi játékosunk, Pereira Gargano Vecino szerezte csapata koreaiak elleni találatát, cserébe jól le is sérült, így kérdéses a játéka a következő meccseken. (Mondtam már, hogy imádom a szezon közbeni barátságos meccseket?)

 Ez alapból nem lenne hatalmas tragédia – nem igazán tartom sokra a játékát – de elnézve az opcióinkat ezen a poszton, lehet aggódni a derbin. Asamoah középre, Dalbert vagy Danilo a balon?

Hollandia (és Belgium)

 Érdekes módon De Vrij helye nem biztos a hollandok kezdőjében, olyannyira, hogy a németek elleni tétmeccsen a 3-0-s győzelem alkalmával Koeman (Ronald, nem Erwin) nem neki, hanem a De Ligt – Van Dijk védőpárosnak szavazott bizalmat. Mondjuk a De Vrij – De Ligt – Van Dijk – hármas kb úgy hangzik, mint amikor a ZTE-ben egyszerre játszott Szabó I Zsolt és Szabó II Zsolt, szóval lehet, hogy csak találomra jelölt ki két nevet a szövetségi kapitány a kezdőbe. De Ligt egyébként az Ajax új 19 éves, 50 milliós védője, akiért a topcsapatok már sorban állnak. Hasonlóan a középpályás Frankie De Jonghoz, aki iránt mi is érdeklődtünk, de érkezése csoda lenne.

A belgák ellen ellenben már kezdő volt a hollandusunk, és 1 szereléssel, 2 interceptionnel és 4 tisztázással járult hozzá az 1-1-es végeredményhez, a jobbak közé tartozott.

 A belgáknál Nainggolan besértődött, hogy az orosz partidrogokat nem próbálhatta ki a nyáron nem számítottak rá a vb-n, így lemondta a válogatottságot. Így az elmúlt héten bőven volt rá ideje, hogy piáljon, cigizzen, és luxusprostik melléről szívja a kokót végre utolérje magát fizikailag, és 100%-os formában legyen a Milan és Barcelona elleni rangadókon.

Szenegál

 Az Afrikai Nemzetek Kupája selejtezőin Szenegál 3-0-ra verte Szudánt, aztán három nap múlva mégegyszer 1-0-ra Szudánt. Keita előbbi találkozón végig pályán volt, utóbbin a 69. percben lépett pályára, de ezek a meccsek pont annyira lehettek érdekesek, mint egy Szenegál-Szudán csúcsrangadó, úgyhogy nem is foglalkoznék vele többet. Szenegál egyébként ezzel kvalifikálta magát a 2019-es ANK-ra.

Szlovákia

Ugyan a jelenlegi keretből azt hiszem, Skriniar a kedvenc játékosom, ez még nem elég indok arra, hogy egy szlovák válogatott meccsel büntessem magam. Hát még egy szlovák-svéd meccsel!

Skriniar a csehek elleni 2-1-es vereséggel záruló, és a svédek elleni 1-1-es meccset is végigjátszotta, előbbin az osztályzata alapján nem nyújtott túl acélos teljesítményt, utóbbit meg a két ország szurkolóin kívül valószínűleg senki sem látta, úgyhogy gyorsan felejtsük is el. A szlovákunk teljesítménye egyébként az utóbbi pár meccsen kicsit visszaesett önmagához képest, persze képtelenség is végig azt a tempót diktálni, amit tavaly és az idény elején lehozott. Mindenesetre nagyon szükség van tőle egy kiemelkedő teljesítményre a következő hetekben.

  Ghána

 A Ghána-Sierra Leone meccset és visszavágóját törölték, mert a sierra leonei futballszövetség vezetői korrupciós ügybe keveredtek, és a FIFA eltiltotta a csapatot. Így Asamoah pihenhetett.

Az átlaghoz képest viszonylag olcsón úsztuk meg a válogatott szünetet, mindössze egy sérültünk lett, Vecino személyében, de ő is felépülhet vasárnapra.

Szükségünk is van mindenkire, hisz a hétvégén – bár pénteken érkezik a Daredevil 3. évada, a Pokemon Go-ban is megjelennek a 4. generációs pokemonok, és még a Kisvárda - Mezőkövesd rangadón is izgulhatunk – azért mégiscsak az Inter - Milan derbié lesz a főszerep.

UI.: Üdv, Blazious voltam. Úgy néz ki, a blog leigazolt állandó munkatársnak, természetesen kölcsön + opcióval. Nem ezt a posztot szántam bemutatkozásnak, de mivel ennek hamarosan lejár a szavatossági ideje, muszáj volt most kitenni.