A Sassuolo elleni vereség után azt írtuk, hogy bár a teljesítmény gyalázatos volt, azért tragédiáról szó sincs, mégiscsak az első fordulón vagyunk túl. Eltelt egy hét, ám ahelyett, hogy javítottunk volna, újra le kell írnunk: ez egyelőre nagyon gáz, de azért még nincs itt az ideje annak a hisztinek, amint a kommentmezőben tapasztalni

Spalletti három védős felállást és a  Skriniar-De Vrij-D'ambrosio triót választotta, így a múlt héten nagyon fásultan mozgó Miranda csak a kispadon kezdett, ugyanígy járt Lautaro Martinez is, ellenben végre debütálhatott Vrsaljko a jobboldalon.

Ami engem és a blogger cimbiket is meglepte, hogy a kopasz tavasszal Brozovic oldalán hasznosan játszó Gagliardini helyett ismét Vecinót választotta. Hozzá kell tenni, hogy az uruguay-i a jobbak közé tartozott a Sass ellen, de attól még nehéz megmagyarázni, hogy miért kellett megbontani a jól működő duót.

A mérkőzés első 20-25 percében két dologra lehettünk igazán figyelmesek: Icardi tőle szokatlanul a félpályáig visszalépett és igen aktívan részt vett az összjátékban. Ahogyan telt az idő, ez úgy vált egyre ritkább jelenséggé, mindenesetre ez egy pozitív változás lehetne az ő játékában. A másik, ami engem kissé meglepett, hogy Perisic és főleg Politano viszonylag kötetlenül mozoghattak. Végre nem voltak a vonalhoz ragasztva a szélsőink, ami teljesen megmérgezte a csapat támadójátékát a tavalyi szezonban.

Az első félidőt tökéletesen menedzselte a csapat: bár nem szegeztük a kapujához a Torinót, levegőhöz sem hagytuk jutni őket. Nem volt sok helyzetünk, inkább apró pici gólokkal zavartuk meg a bikákat, mondjuk Perisic gólja, de főleg Icardi asszisztja élményszámba ment, a hetedik percben már is előnyben voltunk. 

A 32. percben a végig aktív Politano hibátlanul tekerte döfrej fejére a bogyót, aki védhetetlenül fejelt, 2-0, eldőlt mehet mindenki haza.

A lószart.

A második félidőben egy olyan Intert láttunk, amely elhitte magáról, hogy egy nagycsapat és félgőzzel is behúzhat egy meccset. Hát, nagyon nem. A Torino megérezte, hogy nem olyan tökös ám ez az Inter,  adtak egy óriási gyomrost.

Előbb Iago káprázatos indítása után csinált teljesen hülyét Belotti Handanovicból (vagy inkább a szlovén csinált magából?), majd egy totálisan nevetséges góllal egyenlített Meite. 68. perc 2-2.

Ahelyett, hogy ezután a kapujához szegeztük volna a Mazzarri csapatát, még ők támadtak, örülhettünk, hogy nem lőttek még egyet. Teljesen szétesett a csapat, Brozovic a rosszabbik énjét mutatta, a becserélt Keita nem tudott hozzá tenni a játékhoz, Politano meg hiába volt lelkes, egyedül kevés volt.

Az utolsó 20 percben ismét megmutatkozott, hogy mi is ennek a csapatnak az igazi gyengesége. Olyan játékosaink vannak, akik - és most főleg Perisicre és Icardira gondolok- képesek gólt lőni, gólpasszt adni, de arra teljesen alkalmatlanok, hogy egy teljes mérkőzésen át a kapujához szegezze az ellenfelét.

A végén még Perisic majdnem lőtt egy szép gólt, de Sirigu észnél volt, az érthetetlenül későn becserélt Lautaro pedig adott egy assziszt értékű passzt Icardinak, hiába.

Van még ezzel a csapattal bőven meló, de pánikolni még korai. Spallettinek nagyon sok a variációs lehetősége, hála annak, hogy legalább 3-4 olyan játékosa van, akik több poszton is bevethetőek, és ne feledjük el, még Nainggolant sem láttuk élesben.

Jövő héten irány Bologna, lehet javítani.

Összefoglaló: