A technika ördöge próbált megviccelni minket a login gombbal, de nem hagyjuk magunkat. Gabigoal első találatát stílusosan Bobogoal kolléga értékeli, innentől övé a szó:

Több szempontból is érdekes meccs várt ránk Bolognában, hisz Donadoni alatt nem kicsit billeg a szék, Nagy Ádám is ott fickándozik a középpályán, nekünk meg ugye létkérdés minden megszerezhető pont, mert a konkurens csapatok valahogy nem akarnak pontokat hullajtani. A születésnapos Icardi szavait a Juve-meccset követően annyira nem tűrte a nyomdafesték, hogy még mindig csak a lelátóról (persze nem a táborból) szurkolhatott, Brozovic továbbra is sérült, Perisic viszont újra száguldozhatott a szélen. A vasárnap déli meccseket eddig sem szerettem, ezután sem fogom. Elhiszem, hogy TV-közvetítés meg minden, de nagyon ritkán játszanak közönségszórakoztató, élvezetes meccset ebben az időpontban. Elárulhatom, most sem volt az.

Hatalmas meglepetés nem volt Pioli kezdőjében, amolyan 3-4-2-1 jelent meg a képernyőn, Murillo inkább a jobb oldalon védekezett, Medel volt középen, a sprite-os jelmezbe bújt Miranda meg a bal oldalt felügyelte. Joao Mariotól várhattuk a váratlan megoldásokat, gólfelelősnek Éder és Palacio jelentkezett. Gabriel Barbosát köztudottan a padra igazolta a vezetőség, így neki szigorúan tilos kezdőként pályára lépnie bajnoki mérkőzésen. A lelátó szépen megtelt, a bolognaiakat az idióta kezdési időpont ellenére tűzbe hozta a meccs, ezt pirotechnikai bemutató keretében tudtunkra is hozták. A meccs pár perc késéssel kezdődött, mert a bemelegítésnél valaki lőtt egy hálószaggató bombát, a sasszemű partjelző meg kiszúrta a hibát, így jöhetett egy szertáros egy szigetelőszalaggal, aztán valahogy megoldotta a problémát (az ilyen munkafolyamatokat idehaza a "jó lesz az úgy bazmeg" mondattal szokták lezárni).

Az első félidőben tulajdonképpen semmi érdemleges nem történt. Játszottuk a szokásos sablont, hogy a szélen próbáljuk megverni az ellenfelet (általában ez sikerül), aztán Candreva visszaveszi a bal lábára, majd megint a jobbra, aztán a beadásait az esetek nagy részében simán tisztázzák a védők. Nagyon hiányolom a finom mélységi passzokat, esetleg egy jól kivitelezett átlövést. Ami komoly lehetőségünk volt, az pedig Palacióra jött ki, de 3 méterről nem olyan egyszerű betessékelni a labdát a kapuba, meg az öregebbek azt is mondják, hogy vendégségben nem is nagyon illik. Murillonak egy előre passza nem sikerült, Éder nem lőtt át, Joao Mariotól meg nem jött a váratlan. Azt gondoltam, hogy itt ma vagy Perisic lő gólt, vagy senki. Benne láttam még a legnagyobb tüzet, meg az sem mellékes, hogy jó focista. A Bologna nem állította lehetetlen feladat elé Mirandáékat, Handanovicnak talán védeni valója sem volt. Hülye közhely, de az első félidő lefújáskor csak a szokásos sablon jutott eszembe: tipikus egygólos meccs.

A szünetben, mint ahogy Ti is, akik TV-n néztétek a meccset, villámgyorsan elfogyasztottam elfogyasztottam vasárnapi ebédemet, így már telehassal nézhettem, hogy egy picit magasabb fokozatra kapcsoltak a csapatok. Joao Mario eltört egy labdát egész jó helyzetben, Perisic meg majdnem bekülsőzött egy beadást. Murillo megsérült, Ansaldi váltotta. Pár perc múlva meg az agilis Perisic próbálkozott, alig ment fölé a lövése. Ahogy telt az idő, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a fotelben, hiszen nem tudom, mi van mostanában az olasz fociban, de a tabella első felében álló csapatok rendre hozzák a meccseiket. A Juve, Lazio, Atalanta trió ebben a fordulóban már begyűjtötte a 3 pontot, de a Nápoly (Empoli idegenben) és a Róma (Torino otthon) küldetései sem tűnnek lehetetlennek. Nyertek is természetesen. Egy esetleges bolognai pontvesztés esetén a hatodik helyről várhattuk volna a jövő heti rangadót az AS Roma ellen (MIrandának "sikerült" kisárgáznia magát erre a meccsre). Donadoni aztán megnyugtatta a hazai Inter szurkolókat, mivel az addig kimondottan jól futballozó Nagy Ádámot lehozta, mi meg tudjuk, hogy Ádám nélkül nem szokott meccset nyerni a Bologna. Pioli sem akart lemaradni a kollégájától, így ő is cserélt, de nem csak egyet, hanem mindjárt kettőt is. A teljesen veszélytelen Palaciót Gabriel Barbosa, míg a sok hintázástól elfáradt Candrevát Banega váltotta. Pár perc múlva megtörtént az, amiért több millió nerazzurro imádkozik napról napra: Gabriel Barbosa meglőtte első gólját az Inter színeiben.

Banega szerzett labdát a Bologna térfelén, kitette jobb oldalra D'Ambrosionak, akinek centerezését Gabriel Barbosa bepasszolta a kapuba, így a mai naptól már én is Gabigólnak fogom hívni.

Minden gól fontos, de azt gondolom, hogy ez most a lehető legjobbkor jött csapatunknak. Amióta Pioli itt van nálunk, valahogy érezni lehet egy megfogalmazhatatlan plusz erőt a csapatban. Sokat elárul egy gólöröm a csapatoknál jellemző egységről, most mindenki ott lógott Gabigól hátán, a szurkolók megőrültek a lelátón, még én is felálltam a fotelből. A vereségtől nem féltem, ebben a Bolognában semmi extrát nem láttam Destro nélkül impotens a támadószekciójuk. A végén még akadt egy helyzetecskéjük, de Handanovic esélyt sem adott Torosidisnek a gólszerzésre, így maradt a 0-1. Jövő vasárnap lesz a BL-helyért vívott csata legfontosabb mérkőzése, az AS Roma érkezik a Meazzába. Jelenleg 8 ponttal vannak előttünk, iszonyatosan jó a keretük, a hét közben egy laza négyest hintettek a Villarrealnak, de egyszerűen itt a lehetőség a kezünkbe, hogy 5 pontra megközelítsük őket, érezzék csak a lihegésünket. Egyszerűen nem tudok más eredményt elképzelni, csak a győzelmet. Remélem, hogy a próféta szólt belőlem!

Videoklip: