A pozitív visszajelzéseket követően nem lehetett kérdés: folytatjuk. Eljött hát a második adás, hallgassátok sok szeretettel, bár sok örömre most sincs okunk, hiszen áll a bál a csapat háza táján. De ezt már megszoktuk.

Ahogyan tegnap ígértük a facebook oldalunkon, készültünk Nektek egy újdonsággal, olyasvalamivel, ami minket is kizökkent a nem titkoltan unalmassá váló előzetes-értékelő páros rabságából. Ebből kerekedett ki egy közel 90 perces beszélgetés és megszületett a blog történetének első, de reméljük, nem…

Őszintén szólva, nem nagyon akartam előzetesen vállalni az értékelőt, de azt teljesítményt, amit pályára okádott rakott a csapat, mégsem akartam szó nélkül hagyni. Elöljáróban annyit, hogy kivételesen én fogom hellyel-közzel megvédeni Mancsot és elverni a port a pályán lézengőkön lévőkön. Addig…

Zsinórban ötödik éve köszönt úgy ránk az április, hogy az Inter körüli híreket már a mercato-pletykák uralják, továbbá alig várjuk az aktuális, oldalvonal mellett mutogató ember eltakarodását és hogy nem számít köztörvényes bűnnek szurkolói körökben, ha a meccs helyett más programot szervezünk.…

Mostanában sajnos elfoglalt voltam, így nem mindig tudtam követni kedvenceink fejlődését. Biztos voltam benne, hogy Roberto mesteredző keze munkája ezen idő alatt nyomokat hagyott a csapaton, ezért roppant izgatottan ültem le a televízió elé.

December közepe óta nem tapasztalt érzések térhetnek vissza március első felében: meglehet a zsinórban harmadik győzelem tétmeccsen. Ehhez a Donadoni-éra óta a régi Guidolin-féle csapatot idéző, ismerős arcokkal teli Bolognát kell megverni szombat este.

Végre valahára elégedetten zárhattunk egy hetet: a kiesés ellenére szép emlék a Juve B elleni győzelem és a bajnokságban is sikerült nyerni, teljesen vállalható játékkal, jó egyéni teljesítményekkel. Ám örömünk mégsem lehet teljes, mert látva a Roma teljesítményét lassacskán lemondhatunk a harmadik…

Nincs valami jó helyzetben az ember, ha az Interről akar írni. Van ez a lassan fél évtized (!), ami botrányosra, vállalhatatlanra sikeredett. Ugyanabba a nyomorult mókuskerékbe szállunk be minden évben. Nyár, új remények, jobb-rosszabb igazolások, jobb-rosszabb idénykezdet, letargia, február végére…

Amikor Mancinit kinevezték Mazzarri helyére örültünk. Bajnok volt nálunk, és még BL-égések ellenére is kedveltük, meg hát az öreg Walter után talán Aczél Zoli kinevezésével is megelégedtünk volna. Tudtuk, hogy Mancini nehéz ember és hogy szinte minden csapatánál összetűzésbe került valamelyik…