
Hogy poszt nélkül hagyjuk a valaha volt legdrágább Inter-transzfert? Na, azt már nem! Izgalmas átigazolási sagákban az utóbbi években sem szenvedtünk hiányt, ahhoz viszont nem szoktunk hozzá, hogy végül sikerrel jöjjön ki az aktuális vezetés egy ilyen volumenű üzletből. Körbejárjuk tehát nagyjából a Lukaku-témát, méghozzá egy igen autentikus vendég "társaságában".
Igaz, Nainggolan távozását nemrég hivatalosan is bejelentette a Klub, ez a poszt most mégsem vele fog foglalkozni, hanem egy másik, szintén sokakat megosztó játékossal. Hajtás után jönnek a részletek. 

Antonio Conte kinevezésével abban biztosak lehettünk, hogy Marottáék vele együtt játékrendszert is "vásároltak", méghozzá a sokunk által nem szeretett és az Inter történetében eddig rendre földbe állt háromvédős szisztémát. Ebben a szerkezetben a legfontosabb szerep talán a két wingbacknek jut, tehát igen felelősségteljes, állóképességet és taktikai fegyelmet igénylő posztról van szó mindkét oldalon. A jobbszélen várhatóan egy újoncot látunk majd kilencven percen át a vonal mellett robotolni, a Hertha BSC-től 22 millió euróért leigazolt Valentino Lazarót. Az ő portréja következik.
Zlatan Ibrahimovic annak idején hálóégető gólokkal és sorozatban mellkasra varrt scudettókkal, Samuel Eto’o kellemes meglepetést okozó alázatosságával "győzött meg." Felipe Melo sehogy. Az Interbe jövetelük előtt egyikük sem tartozott a lieblingjeim közé és a leigazolásuknak sem tudtam tiszta szívből örülni. A helyzet kicsit hasonló most, Antonio Contéval.


Azt a fekete-fehér nyakkendő-ing-öltöny összeállítást kurva gyorsan felejtsd el, Antonio!