Szörnyű tragédia miatt elmaradt bajnoki, a nemzetközi- és hazai kupaszereplés hiánya okozta hétközi pihenők és a hamarosan érkező válogatott szünet okán mostanában kevesebbet látjuk a pályán a csapatot, úgyhogy minden ilyen alkalmat meg kell becsülni és odacammogni a tévé elé még akkor is, ha ez a társaság nem érdemli meg a figyelmet. Ma délben ráadásul az az idén nagyszerűen szereplő Sampdoria az ellenfél, mellyel mindig valamilyen emlékezetes kilencven perc kerekedik.
Újabb meccs, ami után nem igazán tudjuk eldönteni, a pohár félig tele van -e, vagy félig üres. A tabella miatt gyakorlatilag minden meccs "must win" szituáció, de olykor nem árt elfogadni a realitást - ami továbbra sem fest túl szépen.
Szigorúan az eredményeket tekintve a csapat elkezdett valamelyest kikászálódni a gödörből... Sajnos azonban tényleg csak ezt az aspektust nézve beszélhetünk (minimális) fejlődésről, egyébként majdnem minden maradt a régiben. A "majdnem" szócska néhány apró változás miatt szükségeltetik. 
A lemez ugyanaz, mint mostanság oly sokszor, egészen rövid szóval lehet a tegnap látottakat jellemezni: szenvedés. Este óta sokkal több dologba sajnos még mindig nem tudunk kapaszkodni, bármennyire is próbálkozunk.
A Bologna elleni sikerrel egyrészt sikerült elkerülni a klub történetének leghosszabb nyeretlenségi sorozatát, másfelől ami még inkább hihetetlenebb, hogy két vállalhatatlan hónap után is a dobogón vagyunk. Ma este a Genoa ellene kell folytatni a veretlenségi szériát (muhaha), lehetőleg ne döntetlennel.
A téli Mercato legtöbbünk számára csalódást okozott, azt hiszem, ez vitán felül áll. Volt azonban egy történés, amely viszonylag komoly jelentőséggel bírt, lévén az Inter "banter érájának" egyik legjelesebb képviselője a távozás mezejére lépett - egyelőre ideiglenesen. Ennek apropóján rendhagyó írás következik, fogadjátok szeretettel az idei (és hosszú idő utáni) első vendégposztot San Gabrio tollából!