Mitől is lesz pazza egy csapat? Mondjuk akkor, ha elszerencsétlenkedik két pontot egy könnyű ellenfél otthonában, majd viselkedési problémák miatt elveszíti egyik legértékesebb emberét. Ezek után pedig kifut egy rangadóra a bajnoki ezüst legfőbb várományosa ellen, és az utóbbi hetek egyik legmegosztóbb játékosának utolsó perces találatával győztesként hagyja el a gyepet. Persze az sem árt, ha a kapitány rögtön azzal indít, hogy a kezdőrúgást a felsőlécre ereszti.
A szeretet ünnepén, merőben szokatlan időpontban rendeznek fordulót idén, és ha már így alakult, miért is ne pont egy Inter-Napoli legyen a nap csúcsmeccse - olyan rangadó lesz ez, ami sok kérdésre választ adhat.


Persze, mégis mennyivel jobban hangzik ez a cím most, mint tavaly júniusban. Az Inter tavasszal kiharcolta a Bajnokok Ligája részvételt, a csoportkör tanulsága pedig a kiesés ellenére paradox módon szintén az, hogy ennek a csapatnak ott a helye a legrangosabb kupasorozatban. Persze egy utolsó percekig kiélezett küzdelemben elbukni talán pillanatnyilag keserűbb, mint simán kihullani a harmadik forduló környékén, hosszú távon, és az erőviszonyok tekintetében azt hiszem nem érdemes bánkódni.
A csapat szépen lassan a végére ér a szezon (eddigi) legnehezebb időszakának, amelyből eddig játékban igen, eredményekben viszont nem igazán jött ki jól. Ma azonban pozitívvá válhat a többség hangulata - a feladat persze több összetevős, és természetesen nem csak az Interen múlnak a dolgok.
Icardi majdnem elfelejtett lepacsizni Chiellinivel emiatt a kép miatt.
