Nerazzurri

A bika a szellemállatom

2018. december 27. 11:09 - touristique

martinez.PNG

Mitől is lesz pazza egy csapat? Mondjuk akkor, ha elszerencsétlenkedik két pontot egy könnyű ellenfél otthonában, majd viselkedési problémák miatt elveszíti egyik legértékesebb emberét. Ezek után pedig kifut egy rangadóra a bajnoki ezüst legfőbb várományosa ellen, és az utóbbi hetek egyik legmegosztóbb játékosának utolsó perces találatával győztesként hagyja el a gyepet. Persze az sem árt, ha a kapitány rögtön azzal indít, hogy a kezdőrúgást a felsőlécre ereszti.

Míg az Inter kezdőjében valódi meglepetést nem láthattunk, Ancelotti az előző fordulóhoz képest Mertenst, Hysajt, Rogot és Ghoulamot is kihagyta, Callejon pedig vélhetően életében először volt jobbhátvéd. Perisic kezdetben el is ment mellette párszor, sokminden ellenben nem sülhetett ki az ő párharcukból, miután Hamsik sérülése miatt a spanyol újra a középpályára került. A valaha szebb napokat élő szlovák játékos kiválását ugyanakkor megérezte a Partenopei, a többiek pedig nem tudtak mit kezdeni a labdát jól járató Borja-Mario-Brozovic tengellyel. Gyengén, feszülten játszottak, rengeteg labdaeladással, nem igazán ismerhettünk rá a tavaly még Sarri által irányított, ellenfeleit a kapunak szegező, majd Insigne bombákkal, vagy Mertensre kijátszott helyzetekkel kivégző együttesre.

386333-900.jpg

Ancelotti mérlege negatív maradt Spallettivel szemben

Ha nincsenek a tipikus Inter-gyermekbetegségek, mint mondjuk a kényszeres beadogatás egy Koulibaly-Albiol duó ellen, ez a meccs egy nagyon sima győzelem. Így azonban sokáig mindössze egy Perisic lesgól jutott nekünk, meg egy kavarodásból kialakult Icardi-helyzet, ezeket leszámítva csak utolsó passzokon elszúrt majdnem-lehetőségeket láthattunk. Örömteli persze a két szélső bíztató játéka, illetve, hogy a kapitány visszalépéseivel hatékonyan épültek a támadások, ezekhez viszont a középpályáról senki nem tudott igazán fineszes megoldásokkal, ne adj isten, lövésekkel hozzájárulni. Tudjuk, hogy Borja ebben nem erős, Mario egészen szörnyű döntéseket tud hozni, és sajnos mostanság Brozovic nevét is kihúzhatjuk, részben persze azért, mert nagyrészt amolyan half-backet játszik, a kaputól távol. Csakhogy egy wannabe-topcsapat nem engedheti meg, hogy ne legyenek jó lövői (a renitens Nainggolant leszámítva), főleg egy olyan, melynek szurkolói még emlékeznek Stankovicra, Mottára, Cambiassora, Di Biagiora, és még persze mehetünk visszafelé a felsorolással. A focit gólra játsszák, ha csak 2-3 embered tudja eltalálni a labdát, nem vagy menő.

A mérkőzés utolsó harmadában viszonylagos stabilitásra talált a Napoli középen, de továbbra is borzasztóan kapkodtak, a láthatatlan Miliket a láthatatlan Mertens váltotta, Insignét pedig még sosem láttam ilyen rosszul játszani. Az Interre viszont ugyanúgy átragadt a kapkodás, képtelenek voltak megbecsülni a labdát, ez pedig egy csapongó, pontatlanságoktól hemzsegő brusztoláshoz vezetett. A kissé fura kiállítás megváltoztatta a meccs hangulatát, érezhető volt: itt már nem jó az X. A játék minőségére ez azonban nem volt hatással, sőt, ha nincs Handanovic és Kwadwo közös bravúrja… Spallettit ezúttal amúgy megkövethetjük, a cserék indokoltak voltak, és ugyan harmatosan játszott Vecino, Keita és Lautaro is, a gólt hárman hozták össze, persze jókora mázlival.

icardimartinez.jpg

Érdekes rangadó, elsősorban a meglepően rossz ezüst-jelölt miatt, másrészt mert az Inter háza táján is inkább a gyenge pontokra világított rá, mint a pozitívumokra. De természetesen a hibák mellett megnevezzük a jól teljesítőket is, jöjjön tehát a pontozás:

Handanovic: 7 – Több szép védés, és egy óriási bravúr.

D’Ambrosio: 6 – Nem hozták zavarba.

De Vrij: 7 – Remélem azóta már kivette Miliket a zsebéből.

Skriniar: 6.5 – Sokat kalandozott előre, ezekből azonban nem sültek ki jó dolgok.

Asamoah: 7 – Igazán top szélsővédő teljesítmény, megfejelve egy kulcsjelentőségű mentéssel.

Brozovic: 6 – Rengeteg meló. Emellett kisárgázta magát, legközelebb valószínűleg január végén látjuk.

Borja Valero: 5.5 – Így 34 évesen is sokszor agilisebbnek tűnt ellenfeleinél, persze menetrendszerűen elfáradt.

Joao Mario: 5.5 – Nem írom le újból, tudjátok.

Politano: 6.5 – Nála valahogy jó helyen van a labda. Teljes joggal vált alapemberré.

Perisic: 6 – Veszélyes volt, de idővel fejben elfáradt.

Icardi: 6.5 – Remek teljesítmény, még ha a gól nem is jött össze.

Vecino: 5 – Borját legalább a kopasz feje miatt tudjuk követni, Vecinóról ezzel szemben fogalmunk sincs, hova tűnhet 30 percen át. Ám egyetlen skilljét, hogy a hosszabbításban valamiért szeret jókor lenni jó helyen, megint kamatoztatta.

Keita: 5 – Enervált volt, különösen a passzai voltak gyengék, még a gól előtt sem jó megoldást választott, de a szerencse mellé állt.

Martinez: 6 – Kiszolgálták, bevágta. Ne rontsuk ezt el azzal, hogy a lövés igazából megpattant. Szép volt, LauToro!

 

A győzelmet pedig, mint tudjuk, nem kell megmagyarázni. Megállás pedig nincs, hétvégén az Empoli ellen az olasz bajnokság feléhez érkezünk!

komment
süti beállítások módosítása