Mitől is lesz pazza egy csapat? Mondjuk akkor, ha elszerencsétlenkedik két pontot egy könnyű ellenfél otthonában, majd viselkedési problémák miatt elveszíti egyik legértékesebb emberét. Ezek után pedig kifut egy rangadóra a bajnoki ezüst legfőbb várományosa ellen, és az utóbbi hetek egyik legmegosztóbb játékosának utolsó perces találatával győztesként hagyja el a gyepet. Persze az sem árt, ha a kapitány rögtön azzal indít, hogy a kezdőrúgást a felsőlécre ereszti.

A szeretet ünnepén, merőben szokatlan időpontban rendeznek fordulót idén, és ha már így alakult, miért is ne pont egy Inter-Napoli legyen a nap csúcsmeccse - olyan rangadó lesz ez, ami sok kérdésre választ adhat.

Kár, hogy nem nevetünk. Három dolog biztos az életben: a halál, az adó és az elbaszott karácsony, ha Inter szurkoló vagy. Mindegy, hogy ki az ellenfél, mindegy, hogy otthon vagy idegenben, mindegy, hogy mi épp milyen formában vagyunk. Mindig ez történik.

Egy hónap után először fordult elő, hogy egy egész hét telhetett el Inter-meccs nélkül. Ezt talán két ajándékbeszerző plázatúra, sütögetés, hólapátolás között mi sem annyira bántuk, és biztosra veszem, hogy a mostanság belét kifocizó csapatunk sem fogadta rosszul a kis pihenőt. A 2018-as év lezárását jelentő három fordulót azonban hét napon belül fogják lezavarni a srácok, ennek első állomása pedig Verona, ahol az ultimate kiesőcsapat, a Chievo lesz az ellenfél. 

Az őrült sorozatnak vége, kezdődik egyből egy másik, mely nagyrészt könnyebb ellenfeleket jelent, cserébe viszont december végéig még négy meccs vár a fiúkra. Ezt azután két hét szünet, majd egy Benevento elleni kupaderbi követi, de először is itt van nekünk az Udinese, akiket egyszerűen muszáj lenne átlépni. Persze mint tudjuk, a muszáj szó kétélű fegyver. 

Persze, mégis mennyivel jobban hangzik ez a cím most, mint tavaly júniusban. Az Inter tavasszal kiharcolta a Bajnokok Ligája részvételt, a csoportkör tanulsága pedig a kiesés ellenére paradox módon szintén az, hogy ennek a csapatnak ott a helye a legrangosabb kupasorozatban. Persze egy utolsó percekig kiélezett küzdelemben elbukni talán pillanatnyilag keserűbb, mint simán kihullani a harmadik forduló környékén, hosszú távon, és az erőviszonyok tekintetében azt hiszem nem érdemes bánkódni. 

A csapat szépen lassan a végére ér a szezon (eddigi) legnehezebb időszakának, amelyből eddig játékban igen, eredményekben viszont nem igazán jött ki jól. Ma azonban pozitívvá válhat a többség hangulata - a feladat persze több összetevős, és természetesen nem csak az Interen múlnak a dolgok.

Péntek este megint alsókutyaként léptünk pályára a Juventus otthonában. Igazából sok mindent nem vártunk előzetesen a meccstől, egy kis gólarányú vereség tűnt reálisnak, ami végül be is jött. Utólag mégis jogosan fintoroghatunk, mert ebben a meccsben tényleg, de tényleg benne volt a győzelem.

Icardi majdnem elfelejtett lepacsizni Chiellinivel emiatt a kép miatt.

Most így fejből meg nem mondom, hogy hányszor hárult rám a juve elleni előzetesek megírása, de azt bizton állítom,  hogy szinte mindig leírtam, hogy a meccs esélyese megint a rablóbanda. A tököm ki van vele, de ez most sincs másképp.

Nem sikerült mind a három pontot elhozni Rómából, a Farkasok kétszer is kiegyenlítették az általunk megszerzett vezetést, harmadszorra pedig már nem sikerült magunkhoz venni az előnyt. Egyik oldalról nézve tartalékos volt ez a Roma, ráadásul nem is egy pozitív szériából érkeztek ebbe a meccsbe. Másik oldalról viszont egy jól játszó ellenfél ellen, idegenbeli rangadón sosem rossz eredmény a döntetlen. Nézzük, hogy mik azok a dolgok, amiket mindenképpen érdemes megjegyezni.