Ha valaki a sorsolás után azt mondja, hogy az utolsó forduló előtt még reális esélyünk lesz a továbbjutásra egy ilyen kőkemény csoportban, akkor mosolyogva írom alá. Túl sokat vártunk arra, hogy ismét az elitben játszhassunk, ahhoz mindenképpen sokat, hogy panaszkodjunk. És mégis, csalódás lenne ha így esnénk ki. 10 percen múlt.

A meccs reggelén Rolkó megkérdezte a blogger csapatunkat, hogy izgulunk-e? A meccs miatt biztosan nem, ez volt az egyöntetű vélemény, Miért is kellett volna?  Úgy léptünk pályára, hogy egy döntetlen elég a továbbjutáshoz, ennek tudatában egyértelműnek tűnt, hogy a térfelet is ritkán fogjuk átlépni. Annak ellenére sem éreztem azt, hogy nagy nyomás lenne a csapaton, hogy a legjobb 16 kézzel fogható közelségbe került.

A kezdőcsapatra nem érdemes sok szót fecsérelni: azt kaptuk ami vártunk, és ez később a játékunkban is érvényesült. Egyedül Pochettino lepett meg minket, az odavágón a Spurs egyetlen gólját szerző Eriksen padra ültetésével, mint a meccs után kiderült nincs top formában a dán fazonszabász, ezért kapott csak húsz percet...

Az első félidő dögunalmasra sikeredett: a Spurs próbálkozott lelkesen, de kevés sikerrel, egyedül talán Winks kapufájánál emelkedett a pulzus, de akkor nagyon.  Mi meg nem is akartunk próbálkozni, vagy ha igen, az sem tartott sokáig: a hazaiak térfelén nem igazán sikerült ötnél többször egymáshoz passzolnunk.

De hogyan is ment volna? Radja már november végére szétesett, gyakorlatilag darabokban van a teste és a játéka egyaránt. Vecino továbbra sem tud passzolni, maradt hát az egy szem Brozovic, mint agy, egészen addig, amíg az atomjaira hulló Ninja helyett 2(!)) perccel a szünet előtt beállt Borja Valero.

A spanyollal teljesen megváltozott az Inter játékának képe. Bár továbbra is a Tottenham volt fölényben, a második félidő bizonyos periódusaiban benne volt a gól Spalletti csapatában. Előbb Politano hozott rossz döntést egy ígéretes kontránál, majd Perisic bivalyerős lövését védte LLoris. A csirkék Vertonghen fejesénél jártak a legközelebb a gólhoz, de nagyjából ennyire futotta tőlük, az oldal- és hátra passzokon kívül.

Egészen a 80. percig, Sissoko megbontja a teljes védelmet, majd Alli passzából Eriksen védhetetlenül bombáz Handanovic kapujába. Ezúttal vetődött a szlovén, mindhiába.

A maradék 10 percben egy életerős D'ambrosio lövésre futotta, de különösebb megerőltetés nélkül védte Lloris.

Maradt az 1-0, ami csalódás. Bár a Tottenham egy kategóriával jobb csapat az Internél, és ezen az estén is az angolok domináltak, ha egy picit élesebb Spaletti csapata meg mondjuk a mezőny leggyengébbje, Vecino helyén egy normális futballista játszik, akkor akár nyerhettünk is volna.

Ezzel a győzelemmel Pochettino csapata saját kezébe vette a sorsát, ám a  feladatuk nem egyszerű: a Nou Campban kell nyerni. Kérdés, hogy a Barcát mennyire fogja érdekelni egy számukra tét nélküli mérkőzés. Ja, azért nem ártana megverni a PSV-t sem.

Összefoglaló: