Nem ez volt az idény meccse, bár nem is vártam, hogy az legyen. Látszódott a csapaton, hogy kemény sorozat lezárásaként érkezett Ferrarába, ugyanakkor valamivel jobb teljesítmény azért talán elvárható lett volna. Jobb teljesítmény nem, 3 pont a puttonyba viszont lett, ez pedig fontosabb volt a közönségszórakoztatásnál.
SPALletti (bocs) négy helyen változtatott a szerdai győztes csapathoz képest, Vrsaljko, Miranda, Borja Valero és Keita került be. Az én tetszésemet nem különösebben nyerte el a kezdő, Gagliardinit erősen hiányoltam, tekintve, hogy a Vecino, Valero szűrőpárostól összes 0 és 1 közötti tackle számot várhattunk meccs előtt (ezt mondjuk mellélőttem, Vecino 3-at is produkált). A meccs nagy iramban és agyfaszt okozó kigurításokkal kezdődött. Értékelhetőt 13 perc után produkáltunk: egy szép Nainggolan, Vrsaljko kényszerítő után a horvát gurított vissza Keitának, a blokkolt lövés után visszakerült a labda Vrsaljkohoz, aki Icardi fejére tette a beadást, kapitányunk csúsztatásába Djourou tette bele a kezét, így lett védhetetlen.
A gól megzavart minket (!!!), előbb Handanovic védett egy hatalmasat, majd Miranda vágta fel a régi ismerős Felipét, de Antenucci mellérúgta a tizit. Az első félidő további részében maradt a nagy iram és a sok pontatlanság, de minkét csapat ziccereket hibázott. Előbb Keita szórakozott el egy kettő a nullát - nem tudta eldönteni, hogy passzoljon Icardinak vagy maga fejezze be, úgyhogy nagyjából hat ütem késéssel passzolt, de a kapus jól vetődött ki. Ezután Vecino csúsztatott meg egy szögletet, de Icardi elől mentett egy védő a kapu torkában, majd a túloldalon is egy szöglet utáni megcsúsztatott labda okozott riadalmat, de Felipe pont Handa kezeire pofozta a labdát, így előnnyel mentünk pihenni.
A jó Luciano otthon hagyhatta a hajszárítót, mert rosszabbul folytattuk, mint ahogy befejeztük. Hagytuk támadni a hazaiakat, Lazzarri kis, előtte Petagna viszont nagy helyzetben hibázott, míg részünkről semmi ötlet vagy vállalható teljesítmény nem akadt. Végül egy megpattanó Fares-beadás megtalálta az időközben beállt Paloschit (ki mást), úgyhogy igen kellemetlen 20 perc elé néztünk.
Viszont mielőtt nagyon belemelegedtünk volna a menetrendszerű beadás-cunamiba, Perisic ugratta ki zseniálisan Icardi, aki úgy néz ki, megtalálta a tavalyi formáját, mert kíméletlenül beverte a lasztit a hosszúba.
Ezután Spalletti gyors be is hozta Gagliardinit, hogy stabilizálja a középpályát, a gyors gól pedig megfogta annyira a SPAL-t - mindeközben helyrebillentett minket - hogy lehozzuk relatíve gond nélkül az utolsó 10-13 percet.
Összességében jobb produkciót is kaphattunk volna a pénzünkért sztrímünkért, de tény és való, hogy nehéz hónapot hagyott maga mögött a csapat, ráadásul az eredményekre egy szavunk sem lehet (felejtsük el jóindulatúan a Parmát), úgyhogy komolyabb dorgálás helyett inkább elégedett vagyok, hogy ezt a kötelezőt is hoztuk. Jól játszani meg ráérünk október második feléig - mondjuk rohadtul muszáj lesz.
Jön most a Nemzetek Ligája-szünet, amiben az mindenképpen jó, hogy Nainggolan szusszanhat, ha van egy kis szerencsénk, akkor Brozovic is, a többieknek pedig szurkolhatunk, hogy ne sérüljenek meg, ugyanis a pauza utáni, Milan, Barcelona, Lazio hármas 8 nap alatt elég erősnek ígérkezik.
Mozgóképes összeállítás:
*Képek forrása: inter.t
