Még mielőtt bárki is megijedne, hogy Pioli savazása következik, gyorsan megnyugtatom: nem. Hovatovább, róla alig esik szó. Ha Marcelino, Guidolin, Hiddink vagy Szanyó Károly venné át a csapat irányítását, akkor sem lenne más a cím, csak a nevet cserélném. Egész egyszerűen azért, mert csak az akut problémára nyújt ellenszert. Hogy éppen kinek a szakmai megítélésén esik csorba pár hónap múlva azzal, ha az Inter edzője lesz. Hogy érzékeltessem a dolgot: ha két napja 38 feletti a lázad, akkor mindenképpen vegyél be algoflexet, mert használni fog, hiszen csökkenti a lázad. De ha már itt tartunk, akkor nem ártana felkeresni a háziorvost, hogy a kiváltó okot szüntessük meg, és ne maradjunk a tüneti kezelés szintjén.

A poszt ötlete úgy szombat estére fogant meg bennem, mire végére értem a napok óta tartó agyalásnak. Először Leonardo, majd Tronchetti Provera (a Pirelli vezérigazgatója) szavai gondolkodtattak el. Mindketten arról beszéltek, hogy mennyire rossz a klubvezetési modellünk, és mindketten arra jutottak, hogy Olaszországban arra van szükség, hogy egy tulajdonos egyfolytában a klub körül legyen, ahogy tette azt Moratti regnálása idején. Tronchetti ki is mondta kerek-perec, hogy így nem lehet vezetni a klubot, míg Leonardo azt fejtegette, hogy az Internek egy tíz éves tervre van szüksége, aminek a vezetésére kell megtalálni a megfelelő embert.

Nos, azt nem tudom, hogy bármiféle projekt van-e, de hogy a nevezett megfelelő embert még nem találták meg, az hótziher. Ennél egy fokkal nagyobb probléma, hogy nem is tudják, kit és hol keressenek. Látszatintézkedésnek mondjuk remek, hogy azonnali hatállyal eltávolítják Michael Bolingbroke-ot a vezérigazgatói pozícióból. Ő mondjuk pont az az ember, aki a legkevésbé tehet a kialakult helyzetről. Egy valamit ne felejtsünk: Bolingbroke közgazdász, nyilván egyetlen árva futballszakmai döntést nem hozott meg, legfeljebb szignózta a papírokat, amit az orra alá dugtak. Ráadásul, az ő vezetésével a kimutatásokban jól láthatóan lép előre a klub gazdaságilag: Thohir júniusban nyilatkozta, hogy idén 200 millió fölött lesz a bevétel, ami a két és három évvel ezelőtti 162, illetve 164* millióhoz képest nagyjából 40 millióval lesz több. Mindezt pedig pusztán a brandépítéssel érték el, hiszen a csapat a játékával és az eredményeivel (ergo: a "sikereivel") pontosan 0 darab új szurkolót hozott (jó, nem nulla, legalább 1 pluszt beírhatunk, tündéri barátnőm a kapcsolatunk kezdete óta úgy kérdezi, hogy kivel játszUNK hétvégén). Persze, Bolingbroke menesztése már júniusban, a tulajdonosváltáskor felmerült, ami végül is elfogadható, mindenki a saját emberére akarja bízni az irányítást. A legesélyesebb egyébként Liu Jun, aki a Suning sporttevékenységekéért felelős vezetője volt Kínában.

No de, ha nem itt van a gond, akkor hol? Nos...

Balra Ausilio, jobbra Gardini, a csapatunk meg nem fért rá, mert nincs sehol

... inkább itt. Vagy egészen pontosan az átláthatatlan vezetői hierarchiában. Hiszen azt tudjuk, hogy eddig Michael Bolingbroke hozott gazdasági döntést, na de futballszakmait ki? Vagy kik? Ausilio, mint sportigazgató? Gardini, mint általános igazgató? Zanetti, mint alelnök? Ők hárman? Vagy valaki más helyettük vagy velük együtt? Na, így nem lehet.Futballszakmai döntést olyanra kell bízni, aki ért ehhez a játékhoz. Aztán neki kell érte vállalni a felelősséget.

Ki(k) volt(ak) az(ok), akik nyár elején, a Suning hatalomátvételekor kiálltak Mancini mellett? Kik döntöttek a váltás mellett augusztusban, és kik támogatták de Boer kinevezését? Kik hátráltak ki szűk 3 hónappal később mögüle? Egyáltalán, ezeket a döntéseket ugyanazok a körök a hozták meg, vagy egyiket a kínaiak, másikat az olaszok? A kérdés jogosan merül fel, hiszen de Boer menesztése után "kettészakadt" a vezetés: a Zhangék külföldi, Gardiniék olasz edzőt akartak. Ez egyébként közröhej, ki hallott már ilyet?! Ott tartunk, hogy nem ugyanaz az ember vezényelt edzés júniusban, mint aki augusztusban, és valaki más fog novemberben. Felelős meg persze nincs, csak az edző volt szar, ezen kívül meg jön a szokásos duma: "közös a felelősség". Aha, lófaszt. Így egy nyomorult bordélyház is tönkremenne, nemhogy egy futballcsapat. 

Hogy Zhangékról is essen szó: a közhiedelemmel ellentétben a tulajdonosnak nem feltétlenül kell érteni az adott területhez, amiben valamit birtokol, jelen esetben a focihoz. De ha már nem ért hozzá, akkor vegye körül magát okos emberekkel. Olyanokkal, akik értenek hozzá. És pontosan itt bukik nálunk a dolog.

Visszautalva Tronchetti és Leonardo szavaira, két dologra van szüksége az Internek. Az egyik egy folyamatosan Milánóban tartózkodó kínai, aki a tulajdonosi kört képviseli. Aki egyszerre apafigura, aki jóságosan megbúbolja Icardi fejét, ha zsinórban két meccsen nem rúg gólt, mondván, nem lesz semmi baj. Viszont ha valaki balhét csinál, és behívatja magához, akkor az illetőben álljon össze a szar is, hogy kihez kell mennie. Nem sportigazgatóhoz, nem vezérigazgatóhoz, hanem a tulajdonoshoz. A tulajdonos (vagy képviselője) pedig úgy büntessen, hogy legközelebb senkinek eszébe ne jusson ártani a csapatnak. Kegyelem nélkül.

2018-ig fog fizetést kapni tőlünk a fenti úriember (nahát, Simeonénak meg pont akkor jár le!), hogy a kispadon meddig ül, az már más pasta

A másik, amire óriási szükségünk lenne, az ismerős lehet annak, aki otthon van az amerikai major sportokban: egy General Manager. Nem egy Gardini, aki betölti az általános igazgatói posztot. Egy olyan ember kell, aki fölött nem áll senki, csak a tulajdonos. És ennek az embernek kell érteni a futballhoz. Ő az, aki teljhatalmat kap. Minden futballszakmai döntés az ő felelőssége: kezdve azzal, hogy meghatározza a klub stílusát (értsd: nem úgy cserélgeti az edzőket, hogy egy proaktv stílusú után hoz egy reaktív stílusút, hogy le kelljen cserélni a fél keretet az új edzőnek) és filozófiáját (milyen életkori (=fiatalok vagy tapasztaltabbak preferálás) , nemzetiségi (=nagyobb részben olasz játékosok vagy nagyobb részben külföldiek vagy a kettő együtt kiegyensúlyozottan), etc. sajátosságok mentén legyen kialakítva a keret)), ezzel párhuzamosan az edző kinevezése is az ő hatásköre. Ő felel az átigazolásokért (természetesen a mindenkori edzővel egyeztetve), de nem ő bonyolítja a tárgyalásokat (arra ott vannak Ausilioék), valamint az ő felelőssége biztosítani az átjárást az ifi- és a felnőttcsapat között (a.k.a. utánpótlásból is építkezni, amennyiben ez szempont, természetesen jobb lenne, ha így lenne). És - ami a legfontosabb - ha rossz döntéseket hoz, akkor ő is bukik. Ha rosszul választ ki zsinórban 2-3 edzőt, ha rosszul választ ki 3-4 játékos, akiknek kulcsszerepet szánnak, akkor őt is el kell távolítani (természetesen a bukott játékosokkal, edzőkkel együtt). Hogy kicsit tisztábban fogalmazzak, nagyjából pont egy Leonardora lenne szükség. Aki tisztán lát és világos elképzelései vannak, hogyan kell egy sikeres klubot felépíteni. És az ő munkájába nem szól bele egy kínai vagy indonéz sem, mert nem értenek hozzá.

Azért nagyon nehéz feladat ez, mert nem lehet hibázni Suningéknak a kiválasztásnál. Hiszen a kiválasztottnak időt kell adni (10 éves projekt, ugye, de persze előbb is látható lesz hogy eredményes vagy eredménytelen), de fel is kell ismerni, ha rossz az irány. Ezért mindegy, hogy Pioli vagy más jön. Amíg ezek a kérdések nincsenek rendezve, addig mind csak tüneti kezelés, és várjuk 2018-at meg Simeonét, mint a rák ellenszerét.

Aki hallgatta a podcastünket, tudhatja, hogy én bízok Pioliban, bíztam volna Marcelinoban is. De amíg a felső vezetésben nincs rend, addig legfeljebb kicsúszott eredményeink lehetnek 1-1 jól kiválasztott edzőzseninek köszönhetően. Hogy maradjak a végére is amerikaiaktól vett kifejezésnél: dinasztia csak rendezett körülmények között épül. Addig meg a fejétől bűzlik az Inter nevű hal.