Kedden 18:55-kor megkezdődött az Inter számára a Bajnokok Ligája, szeretett játékosainknak pedig sikerült némiképp dicstelenné varázsolni az amúgy már nagyon várt meccsnapot. Legyünk őszinték, voltak előjelei ennek a nem túl fényes eredménynek.

A Serie A első három fordulójának bemelegítése után most már igazán élesedik a küzdelem, hiszen megkezdődik a Bajnokok Ligája is (végre), a cseh bajnok Slavia Prahát látja vendégül szeretett csapatunk, ami az első állomása egy igen komoly erőltetett menetnek. Első ránézésre országos egyes ez a meccs, de ha jobban beleássa magát az ember, akkor cseppet veszít a magabiztosságából - elöljáróban annyit, hogy ez a Slavia bizony egy jó csapat.

Ez pont az a meccs volt, ami után az edzők, szakértők mindig el kell mondják: Igen, válogatott szünet volt, fáradtak a lábak, sok volt az utazgatás, nem lehetett rendesen készülni a hétvégi fordulóra, stb. És való igaz, a három pontnak örülni kell, hányszor de hányszor botlott már az Inter ilyen helyzetekben. Rodrigo De Paul viszont elintézett a csapatnak egy relatíve nyugis szombat estét, és egy kockázatmentes, leginkább a labdatartásról szóló második félidőt... 

A magyar szempontból csalódást hozó válogatott szünet után végre folytatódhat az igazi futball, a Calcio. Az első körben a kuzinokat verő Udinese látogat Milánóba, hogy jó eséllyel egy régi barát, Alexis Sanchez debütálását nézhessék testközelből.

Itt van az ősz, itt van újra. Az első részben az érkező és a távozó játékosok helyzetét értékeltük ki, ezúttal pedig kifejtjük, hogy mire is számítunk az elkövetkező idényben (top6, capocannoniere, stb).

Szerkesztőségünk ennyire még nem várta, hogy megírhassuk a szokásos mercato-záró, véleményező, szezonjósló posztunkat. Hosszú, többnyire bosszantó, elhuzódó tárgyalássorozat előzte meg a legtöbb bizniszt, megspékelve egy soha véget nem érő szappanoperával. De végre vége, eljött a mi időnk. Kétrészes nyárzáró mini-sorozatunkat a BIG3, azaz Marotta, Ausilio és Zhang munkájának értékelesével kezdjük.

A Lecce elleni remek rajt ellenére sem vártunk újabb sziporkázó győzelmet a Cagliari otthonában: egy kellemetlen, zártan védekező és több harcedzett Serie A veteránnal felálló ellenféllel szemben nehéz meccsre számítottunk. Meg is kaptuk, de a három pont így is zsebben.

Igen, közhelyes, mi több, elcsépelt a címadás, de jelen szituációban mindenképp indokolt: az igencsak megerősített, hazai pályán mindig, mindenkire veszélyes (hm, újabb lózung) Cagliari ellen mindenre számíthatunk, csak sétagaloppra nem.

Bevallom őszintén, azért vállaltam az értékelő írását, mert el akartam sütni a fenti szóviccet.
Pesszimista-realista mivoltomból kifolyólag egy nyögvenyelős kezdést, szoros 1-0-ás, 2-0-ás győzelmet prognosztizáltam, de írtam is a többieknek, hogy akkor is ez lesz a bejegyzés címe, ha 5-0-ra nyerünk. Ez most nem jött össze, de csak Leccez még jobb is! (Arról is kötöttem fogadást, hogy kétszer nem merem elsütni. De. Nyertem.) 

Gondolkodtam rajta, hogy milyen címet is adjak az új szezon első beharangozójának, de tulajdonképpen csak elég volt egyetlen pillantást vetnem újdonsült edzőnkre és azonnal eltöltött a magabiztosság. Hajtás után bővebben is kifejtem, hogy miért fogunk ma nyerni.