Ez pont az a meccs volt, ami után az edzők, szakértők mindig el kell mondják: Igen, válogatott szünet volt, fáradtak a lábak, sok volt az utazgatás, nem lehetett rendesen készülni a hétvégi fordulóra, stb. És való igaz, a három pontnak örülni kell, hányszor de hányszor botlott már az Inter ilyen helyzetekben. Rodrigo De Paul viszont elintézett a csapatnak egy relatíve nyugis szombat estét, és egy kockázatmentes, leginkább a labdatartásról szóló második félidőt... 

Ami persze még mindig lehetett volna nyugisabb, ha sikerül legalább egyszer jó döntést hozni a kapu környékén. Sajnos azonban az amúgy ígéretesen épülgető támadásokat rendre sikerült elkapkodni vagy fölé-mellévágni, időnként pedig Juan Musso kapus kellett, hogy mutasson valami extrát, mint mondjuk Alexis ziccerénél. A 25 éves argentin hálóőr amúgy ezzel szépen feliratkozott a watchlistemre, lehet benne potenciál (egyébként Lautaro csapattársa volt a Racingnél, és mivel ugye argentin, errefelé pluszponttal indul).

A beharangozóban boncolgatott 3-5-2 vs 3-4-2-1 kérdésre némileg választ kaptunk, amint megfigyelhettük, hogy Sensi védekezésnél Brozovichoz és Barellához hasonló mélysében helyezkedik, viszont Politano is visszalépeget félpályáig. Támadásban pedig valóban a két ex-sassuolói srác ront előre Lukaku mellé. A gól is ebből született, némi meglepetésre Godín beadása után, ezzel a fegyverrel mi sem számolhattunk, nemhogy a vendég csapat. Conte tehát keresi a kétcsatáros rendszere lehetséges mutációit, elképzelhető, hogy látjuk még ezt a változatot a következő hetekben, hiszen láthatóan Sanchezt is bele lehet illeszteni. Egyetlen hátránya így első blikkre, hogy az egy szem támadó nem igazán kerül helyzetbe, Lukaku inkább angol szakkifejezéssel élve target manként szerepelt, és próbálta megtartani, majd Sensi, Politano vagy Candreva felé megjátszani a neki címzett labdákat. Teljes potenciálját ez a stratégia azért úgy éri majd el, ha a belga is megmutathatja, mit tud a kapussal szemben. 

Másik érdekes aspektus, hogy először láthattuk a háromvédős rendszert valóban a legjobb három Inter-hátvéd szereplésével, és beigazolódni látszik a sejtésünk, hogy Conte De Vrijt szánja középre, így 33 év ide vagy oda,  Godín lesz az, aki a jobb oldalon futkoshat majd fel időnként, a bal oldal pedig Skriniarnak jut. Ez a tegnapiak alapján egészen ígéretesen néz ki, a támadásokat is sikerült segíteni, védekezésben pedig majdnem hibátlan meccset hozott a GDS (haha...) trió. 

Barella is először kezdett bajnokin, viszont egyáltalán nem játszott jól, leginkább egy naracssárgás belépővel vetette észre magát (valahol itt kezdődhetett De Paul frusztrációja, szóval tulajdonképpen lehet, hogy kulcsember volt az ifjú olasz). Teljesen jó döntés volt kicsit pihentetni őt, és behozni az ütközésekben, fejpárbajokban sokkal többet (konkrétan a két együttes középpályásai közül a legtöbbet) hozó Gagliardinit, aki ráadásul még a kapura is veszélyes volt, igaz, egy elönzőzött helyzetnél nagyon durván leordította őt a fél csapat, de az összképet ne ez határozza meg. Barellának viszont most jól jönne valami sikerélmény, tudjuk, hogy mire képes, de valahogy nem indult jól neki ez az Inter-kaland. 

A debütáló Alexis Sanchezről is illendő lenne írnunk pár gondolatot, ám ez a meccs még nem róla szólt. Nem mintha rosszul szállt volna be, azt pedig megfigyelhettük, hogy agya még mindig van a focihoz, a labdát is meggyőző affinitással kezeli, ami kell is ahhoz, hogy megcáfolhassa az őt illető vádakat, miszerint a sebessége elvesztésével gyakorlatilag ki is égett. Gyorsnak persze nem volt gyors, efelől nincs kétség, szóval itt a lehetőség, hogy megmutassa, mit tud még. Példaként felhoznám Franck Riberyt, aki a forduló második legérdekesebb meccsén különösebb rohangálás nélkül is álló ovációt váltott ki az Artemio Franchi közönségéből.  

Folytatás kedden, amikor is végre a BL-ben is bemutatkozhat az idei garnitúra, kérdés, mennyire gondolja komolyan a rotációt Conte a szombati városi rangadó előtt. Forza Inter!