Elérkeztünk a naphoz, amit minden kék-fekete hetek óta tűkön ülve vár, ez pedig a szerzők várakozásaiból is leszűrhető - nem árulok tehát zsákbamacskát, most egy többszereplős bejegyzés jön. A közös posztokat általában különleges alkalmakra tartogatjuk, és ebben a kategóriában mi is lehetne annál méltóbb, mint hogy 20:45-től a szezon meccsén lép pályára szeretett Interünk?

Tegnap este, a második kapott gól után vetette fel Bobogoal, hogy a régi szép időkben még mi mondogattuk a riválisoknak, hogy zero tituli, viszont most már több, mint fél évtizede nálunk is ez a helyzet. Idén sem nyerünk kupát, megint nem sikerült javítani a közös meccsnézések statisztikáján (egészen botrányos, jómagam 1 győzelemre emlékszem úgy 10-12 alkalomból), úgyhogy csabinter szavait követve vasárnap otthon maradunk. Tragédia egyébként nem történt, sőt, lehet találni pozitívumot is, ha az ember akar.

Ha jól sejtem, a történelem folyamán még nem sokszor fordult elő, hogy a Mercato zárására essen egy Inter-kupameccs, most ez is megtörténik, így dupla izgalmakat élhetünk át a nap folyamán.

Szezonok óta szeretnénk már egy olyan csapatot, ami a kiesőjelölteket probléma és kérdések nélkül nyomja le - úgy tűnik, a mostani garnitúra képes ennek a minimális elvárásunknak megfelelni.

Mostanában egészen jól megy a csapatnak. Nem mindig szemet gyönyörködtető a játék – bár néha még ez is előfordul –, de legalább a pontszerzés egészen jól működik. Lassan újra kezdünk úgy készülődni egy olyan hétvégére mint ez a mostani is, hogy nem teszi tönkre a hétvégi finom ebédet a gyomorgörcs, és nem rettegve nézzük a sorsolást, hogy éppen ki csinál belőlünk hülyét. De engem nem vernek át!

Amikor a szilveszteri podcastben ránéztünk a januári sorsolásunkra még a mögöttünk hagyott hónapok ismeretében sem féltünk kimondani, hogy most végre összejöhet egy nagyobb győzelmi sorozat. A Juventus elleni visszavágó előtt még két kiesőjelölt vár/várt ránk, hogy a lehető legjobb pozícióban álljunk ki a rangadón. Az első lépcsőfokot megmásztuk, még ha jóval nehézkesebb lépésekkel is, mint előzetesen vártuk.

Olybá tűnik, a decemberben megkezdett jó sorozat az újévben is kitart. Az eredmények, ha nem is mindig könnyedén, de jönnek, és a játékra sem lehet panaszunk. A Chievo és a Bologna után pedig ideje egy harmadik, a bandát ősszel megtréfáló ellenfelen is revansot venni: irány Palermo!

Könnyedebb sikerre számítottunk, végül mégis túlórára volt szükség a tegnapi nap folyamán lejátszott Coppa Italia-fellépésen. Azért szomorúak persze nem vagyunk.

A megszokott, heti egy meccses ritmusunkat ma este megszakítja a jó kis Coppa Italia, Nagy Ádám és bandája érkezik az idény során másodszor is a Meazzába. Az első alkalommal ponttal távoztak, de ez most biztos nem fog megtörténni. Egyrészt, mert bombaformában toljuk a telet, másrészt azért sem, mert nem osztanak pontokat (vehehe). Továbbjutást viszont igen, tét a negyeddöntő.

Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni azért, de azt hiszem, az utóbbi jó pár hét történései után ez a cím nem túlzás - sok-sok apró jel mutatja, hogy talán tényleg elindult valami.