Ma is mérkőzés lesz. Rangadó. Bizony. Az utolsó a szezonban. A beharangozó sem marad el. Természetesen.

Néhány fordulóval ezelőtt ismét elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már a nihil üti fel a fejét, pedig még hátra van egy-két komoly meccs, urambocsá' rangadó. A mai is ilyesmi lesz, tehát nem kéne tovább égetni magát a fiúknak - eleget dolgoztak már ezen az idény folyamán ugyanis.

Amikor kiosztottuk a srácokkal a hétvégi lapokat és kiderült, hogy nekem jut az előzetes, rögtön arra gondoltam, hogy majd jól megírom a tutit és kisírom magamból, hogy évek óta méltatlan a városi derbi önmagához, hála az utóbbi idők méltatlan leépülésének mindkét oldalról. Aztán észbe kaptam, hogy ennek semmi értelme sem lenne, mert kb. már harmadik éve ugyanezt írom minden előzetesben vagy értékelőben a Milan elleni meccsek kapcsán.

Ez egy értékelő lenne.

Folytatódnak az izgalmak, a múltheti zakót felejteni próbáló Inter ezúttal a festői Crotonéba látogat, hogy egy simának tűnő meccset tegyen vélhetően nézhetetlen borzalommá.

Nehéz lenne megmondani, hogy milyen felindulásból, de hétfő estére került a 30. forduló zárómeccse, ahol jön hozzánk a Sampdoria. Mondjuk az lehet, hogy gondoltak ránk a szervezők, így legalább el tudunk menni közösen meccset nézni (vagy nem), ami azért is jó móka, mert általában nem nyerünk. De mi szeretünk kockáztatni, pedig a Samp kellemetlen egy ellenfél.

A méltán közkedvelt válogatott szünet (és a kupakötelezettségek hiánya) miatt a tavasz első harmada igen rövidkére sikeredett - ha Perisic kicsivel higgadtabb, most egy 100%-os hónap értékelése következne.

Még az előző blogérában indult egy sorozat (már ha egy részt annak lehet nevezni...) amely bemutatja, hogy mi történt néhány, többségében visszavonult egykori Inter-játékossal. Most következzék a második epizód, benne ezúttal is egy csapatnyi olyan férfival, akik picit eltűntek a szemünk elől (a lebutított verzióban megmaradt első részben szereplőkről itt lehet olvasni).

A kínlódós februárt parádés március követte eddig, laza 12-2-es gólkülönbséget hagyott maga mögött a csapat a tavasz első hónapjának két meccsen. Ha az kell a kiütéses győzelmekhez, hogy nehéz meccsre számítson az ember, akkor rajtam ne múljék a dolog: nem várok sima meccset. Egyébként nem is kell és nem is fogunk mindenkit lemosni, aki szembejön, tökéletesen megfelel az 1-0 is ma, mire délutánból estébe sötétedik.

Tény, nem pont azt kaptuk, amit vártunk a mai meccstől. Hanem valami sokkal jobbat: szeretett csapatunk a Cagliari után az Atalantát is alaposan kitömte. Nézzük mi történt: